Az általános iskola első osztályába lépve a gyermek személyiségében jelentős változás történik. Mivel a gyermek gyorsan fejlődő, nyitott, a gyors változás miatt labilissá váló személyiségében könnyebben jöhetnek létre olyan lelki egyensúlyzavarok, amelyek átmeneti vagy tartóssá váló beilleszkedési nehézségeket idézhetnek elő.
Melyek is ezek a tĂĽnetek?
A tĂĽnetek igen szĂ©les skálán mozognak, az enyhĂ©tĹ‘l az ijesztĹ‘ formáig juthatnak kifejezĂ©sre, pĂ©ldául: tĂşlmozgĂ©konyság, koncentrálási nehĂ©zsĂ©gek, tĂşlĂ©rzĂ©kenysĂ©g, szorongás, az átlagosnál lassabb munkatempĂł, agresszĂv viselkedĂ©s, Ăłra alatti beszĂ©lgetĂ©s, közömbössĂ©g.
A testi tünetek közül kiemelendő a fejfájás, a hasfájás, a hányinger, az étkezési zavarok, az iskolába menéstől való félelem.
Ezeknek a tüneteknek az egyik oka az iskolaéretlenség lehet. Ha ezt nem vették az iskolakezdés előtt figyelembe, akkor a gyermek a kialakulatlan készségek hiánya miatt a magas követelményeknek nem tud megfelelni, az eredmény pedig az elmaradás, a lemaradás lesz, mely egyre súlyosabb fokúvá válik. Ezek az állandósult beilleszkedési gondok osztályismétléseket eredményezhetnek.
Ha a gyerek iskolaĂ©rett Ă©s mĂ©gis fennállnak az elĹ‘bb emlĂtett tĂĽnetek, az elsĹ‘sök többsĂ©gĂ©nĂ©l a problĂ©ma kezelhetĹ‘. Ilyenkor a helyesen irányĂtott közössĂ©gi tevĂ©kenysĂ©g, az általánosan használt oktatási, nevelĂ©si mĂłdszerek elĂ©gsĂ©gesnek bizonyulhatnak.
Mit tehetĂĽnk ilyenkor?
A kisiskolás viselkedésének megváltoztatására nem a szándék, nem a szóbeli ráhatás a célravezető, hanem a felnőtt példamutató tetteinek a folyamata. Ez minden esetben erősebb, mint a szóbeli ráhatás. A megfelelő érzelmi légkör mellett helye van természetesen az elvárásnak, a jutalmazásnak, a korlátozásnak is. Ezeknek a módszereknek az adekvát és helyes arányú alkalmazása vezethet eredményre.
KĂ©tsĂ©gtelen, hogy a tanĂtĂłk feladata sem könnyű, mert a gyermeket a veszĂ©ly elkerĂĽlĂ©se Ă©rdekĂ©ben korlátoznia kell, testi Ă©psĂ©ge miatt Ăłvnia kell a tĂşlmozgásosságtĂłl anĂ©lkĂĽl, hogy a gyerek átĂ©lje a kiszolgáltatottság Ă©rzĂ©sĂ©t. Ehhez pedig a pedagĂłgus szakmai tudásán, tapasztalatain tĂşl szĂĽksĂ©g van arra is, hogy a saját szemĂ©lyisĂ©gĂ©t is felhasználja munkaeszközkĂ©nt.
Ezzel a tanár „másodszĂĽlĹ‘i" funkciĂłt is ellát, annak minden felelĹ‘ssĂ©gĂ©vel. Ennek megvalĂłsĂtásához nem csak a saját önismeretĂ©re van szĂĽksĂ©g, hanem arra is, hogy megismerje a gyermek egyĂ©ni szemĂ©lyisĂ©gĂ©t. Ennek megismerĂ©sĂ©t számos körĂĽlmĂ©ny gátolhatja. Ilyen pĂ©ldául az, hogy a gyermek fejlĹ‘dĂ©sĂ©t csak az elsĹ‘s teljesĂtmĂ©nyĂ©nek Ă©s magatartásának alakulásával mĂ©ri.
Ennek az a hátránya, hogy nem ismerhetĹ‘ meg az a világ, amelybĹ‘l a gyermek szemĂ©lyisĂ©ge körvonalazĂłdna. ĂŤgy a tanĂtĂł felszĂnes kĂ©phez juthat Ă©s hamar abba a csapdába eshet, hogy csupán a pillanatnyi benyomás alapján ĂtĂ©li meg a gyereket. ĂŤgy alakulnak ki a „jĂł" Ă©s a „rossz" gyerekkategĂłriák.
Hajlamosak vagyunk egy-egy konkrĂ©t okbĂłl megmagyarázni az ĂtĂ©leteinket: pĂ©ldául azĂ©rt hagyta otthon a fĂĽzetĂ©t, mert hanyag; azĂ©rt nem figyel, mert nem akar. MegfigyelhetĹ‘ek az ĂtĂ©letalkotásainknál az „azĂ©rt, mert ..." tĂpusĂş magyarázĂł mondatok, amelyeket jĂł lenne – a gyerek Ă©rdekĂ©ben – elkerĂĽlni.
Ha a gyermek viselkedĂ©sproblĂ©mája már kezelhetetlen a pedagĂłgus számára, akkor többnyire „cĂmkĂ©zĹ‘, megbĂ©lyegzĹ‘" ĂtĂ©letkĂ©nt hangzik a feltevĂ©s. Ezek a minĹ‘sĂ©gjelzĹ‘vel ellátott mondatok leggyakrabban a pimasz, engedetlen, lusta, fecsegĹ‘ jelzĹ‘ket tartalmazzák.
Összegezve: a megzavart, hibás, alkalmazkodni képtelen viselkedés okainak találgatásában sokszor szem elől tévesztjük a legfontosabbat, hogy az adott gyermek magatartásproblémájának, beilleszkedési nehézségeinek előtörténete van. Ezek a tünetek a folyamaton belül csak egy állomást jelentenek, amelyhez a gyermek megérkezett, de ismeretlenek az előtte lévő állomások és a jövőben várható megrekedések is.
Ez a szokatlan magatartás csak a felszĂn, okait mĂ©lyebben, kapcsolati világában – szĂĽlĹ‘, pedagĂłgus, kortársak – Ă©rthetjĂĽk meg. Ehhez pedig megĂ©rtĹ‘, segĂtĹ‘ szándĂ©kĂş környezetre van szĂĽksĂ©g. Amennyiben hosszabb távon sikertelensĂ©get Ă©szlelĂĽnk a fenti mĂłdszerek alkalmazásával, akkor tanácsos szakembertĹ‘l segĂtsĂ©get kĂ©rni.
Dr. Nemes Rozália
pszichiáter
forrás: archĂvum
(Patika Tükör)