A kullancsok világszerte, így Magyarországon is sok bajt és betegséget okoznak. A kullancsfajok biológiájáról, a fertőző betegségek kórokozóinak terjesztésében játszott szerepükről, az ellenük való védekezés módszereiről és a bőrből történő szakszerű eltávolításukról sok tévhit kering a köztudatban. Cikkünk célja, hogy a kullancsokról szóló tévhitek helyett a valós tényeket ismertessük, hogy a természetben mindenki biztonságosabban dolgozhasson, ill. tölthesse a szabadidejét.
A kullancsok támadása
Pókszabású, egységestestű, ízeltlábú, vérszívó élősködők a kullancsok, melyek közül 42 faj honos Magyarországon. A különféle vadfajokon élősködő kullancsfajok többsége kizárólag bizonyos erdei állatokból szív vért - ezek a stenoxen kullancsfajok. Féltucat a száma azoknak a kullancsfajoknak, melyek az embereket és a háziállatokat egyaránt szívesen támadják (euryxen kullancsfajok). Közülük Európában, így hazánkban is, a legnagyobb egyedszámban a közönséges kullancs és a birkakullancs a legelterjedtebb.
A kullancsok támadására két irányból számíthatunk:
- A szemmel rendelkező, látó kullancsok a gyepi növénytársulásokat lakják és a fűszálak árnyékos fonákján megkapaszkodva, lesből várják áldozatukat, akire alulról kapaszkodnak fel. E stratégiát alkalmazza például a birkakullancs, mely a somogyi legelőkön és a Hortobágyon is őshonos. A belföldi turizmusnak köszönhetően a birkakullancs mára megtelepedett a megyeszékhelyek és a fővárosi házak kertjeiben és közparkjaiban is.
- A szem nélküli, "vak" kullancsok a lomboserdők lakói. Tájékozódásuk fő szerve az elülső lábaikon lévő Haller-szerv, mely biológiai-kémiai-fizikai "radarként" üzemel: ezzel képesek felderíteni és bemérni a magas fűben bóklászó potenciális áldozatot. Ahhoz, hogy ily módon tájékozódjanak a szemmel nem rendelkező kullancsok, magasra (max. 1,5 m-re) kell mászniuk a cserjék vagy a facsemeték leveleinek árnyékot adó fonákjára. A leveleken tapadókorongos karomban végződő lábaikkal kapaszkodó kullancsok fentről vetik rá magukat áldozatukra. E támadási módot alkalmazza például a közönséges kullancs, mely főleg a csertölgy alapú erdőségek lakója, de országszerte a kertekben és a közparkokban is megtalálható.
A fertőző betegségek kórokozóinak terjesztésében játszott szerepük
A különféle euryxen kullancsfajok egyedfejlődési alakjai (lárva, nimfa, imágó) a vadállatokból szívott vérrel "kapják" a kórokozókat (vírusokat, rickettsiákat, baktériumokat, egy- vagy többsejtű parazitákat) és "oltják" tovább a következő áldozatukba.
Az ember és a háziállat megfertőzése azon múlik, hogy az adott földrajzi régióban az erdei állatok körében milyen kullancsterjesztette betegség honos, mert annak a kórokozóját oltják tovább az emberbe vagy a háziállatokba.
A kullancs leggyakrabban a csípésével, pontosabban a szúrásával (nyálával) fertőz. Ám a vérszívó más, további hatféle hatféle fertőzési technikával is rendelkezik!
A kullancsok elleni védekezés
A természet szűkebb területein (táborhelyek), vagy a zöldövezeti kertekben és parkokban a kullancsveszélyt terület- és/vagy egyedvédelemmel csökkenthetjük.
Területvédelem
Kerülni kell a vadak által tömegesen, gyakorta látogatott helyeket (vadcsapásokat, vadetetőket stb). A házak és az állattartó épületek körül kaszálással, bozót- és rágcsálóirtással kell megszüntetni a kullancsok életterét. Az urbanizált helyektől távol kell tartani az erdei állatokat, különösen a sünöket. Másik lehetőség, hogy az adott területet pirimifosz-metil hatóanyagú, kullancsirtó, szabadforgalmú szerrel három hetente permetezzük be.
Egyedvédelem
Használjuk ki, hogy a kullancsok gyűlölik a napfényt. A reggeli és a délutáni órákban ne tartózkodjunk kullancsveszélyes területen, s gyermekeinket se hagyjuk a susnyásban az árnyékot adó cserjék alatt szöszmötölni. A búvóhelyet adó hosszú hajunkat tűzzük fel vagy a szezon kezdete előtt vágassuk le, hogy bőrfelszínüket elérhessék a napsugarak, távol tartva így a kullancsokat. A természetben könnyen ellenőrizhető, bő "szafariöltözetben" tartózkodjunk, s gyakran tartsunk "kullancsvizitet".
A veszélyeztetett területeken élők kullancsencephalitis ellen oltassák be magukat. (A kutyáknak Lyme-kór elleni védőoltás adható.) Különféle kullancsriasztó készítmények is kaphatók a patikákban, ezek rendszeres használata is védelmet nyújt.
A kullancs bőrből történő szakszerű eltávolítása
A kullancs bőrből való eltávolítására sok hibás eljárásmód él a köztudatban. Sajnos minden hagyományos módszer (zsírral bekenés, csipesszel kicsavarás stb.) a kullancs fuldoklását és gyötrését okozza, minek következtében a vérszívó kínjában kórokozót tartalmazó nyálat köp áldozatába. Tehát az előbb említett, helytelen módszerek éppen az elkerülni kívánt fertőzést idézik elő.
A kullancs szakszerűtlen eltávolításakor is történhet fertőződés, ha a kullancs feje beleszakad a bőrbe. A szétszakadt kullancs testéből kiömlő kórokozó tartalmú testváladék fertőzi a csípett személyt, s ha körömmel tépték ki a szétszakadó kullancsot, akkor még a körömágyi, hajszálrepedésű sebeken keresztül az eltávolítást végző személy is fertőződhet. (Kimminan nyomán)
A kullancs nyálmirigyei különböző feladatokat végző nyálat termelnek az érzéstelenítés, a szúrás, a rögzülés, a vérszívás és a kilökődés végzéséhez. A kullancs által terjesztett különféle kórokozók - a csípés kezdetéhez viszonyítva - néhány órától néhány napig terjedő időszakban jutnak át az áldozatba. Azért különböző a különféle vírusok, baktériumok stb. áldozatba jutásának ideje, mert a különféle kullancsfajok egyedei eltérő ideig tartózkodnak az áldozat bőrében.
További fontos tényező, hogy a kullancs kilencféle nyálmirigyében eltérő kémiai és biológiai környezetet adó nyál termelődik. Ez azt eredményezi, hogy a különböző környezetet igénylő kórokozók "megbeszélik egymás közt", hogy "ki" melyik nyálmirigyet választja a kullancsban, s az adott nyálmirigy funkciója szerinti időpontban a benne lévő mikroorganizmust is befecskendezi az áldozatba.
A kullancs nyakában gyöngyfüzérszerűen húzódnak, párhuzamosan, két sorban a kóranyaggal teli nyálmirigyek. Ez a magyarázata, hogy nem szabad olyan eltávolító eszközt használni, ami éppen ezt a testtájékát ragadja meg, hiszen a nyálmirigyek megszorítása (megnyomása) miatt következhet be a fertőződés.
A kullancsok által terjesztett fertőző betegségek
Ha a kullancsok elleni védekezés hiányában kialakul a fertőzés, az alábbi betegségeket szenvedheti el az ember vagy a háziállat az öreg kontinensen:
- Kullancsencephalitis (agyvelő- és agyhártyagyulladás)
Fő tünetei: influenzaszerű állapot, láz, hányás, fejfájás, szédülés, bénulás, izom- és ízületi fájdalom stb. E betegség kórokozója elsősorban az embert, ritkán a kutyát is megbetegíti. - Lyme borreliosis (Lyme-kór)
Az egész szervezet betegsége. Fő tünetei: kokárdaszerű bőrpír, láz, "nyári influenza"-szerű állapot, arcidegbénulás, látás-, hallás-, egyensúlyzavar, ízületi és izomfájdalom, szívritmuszavar stb. - Ehrlichiosis (vérzéses kullancsláz)
Fő tünetei: láz, fejfájás, hányás, hasi fájdalmak, ízületi és izomfájdalmak stb. A kórokozó az ereket támadja meg, ezért bőr alatti és nyálkahártyabeli vérzések és következményes sárgaság látható a betegen, íny- és orrvérzés kíséretében. Az ember és a háziállat (elsősorban kutya) betegsége. - Q-láz (kérdőjeles láz)
A tünetek az emberen és a háziállatnál a szerint alakulnak, hogy a kórokozó a tüdőt, a májat vagy az ivarszerveket támadja-e meg. - Tularemia (nyúlpestis)
E betegség tünetei a szerint mutatkoznak, hogy a kórokozó milyen úton jutott az ember vagy a háziállat szervezetébe (kullancscsípéssel: "bőrtularemia", légúti fertőzéssel: "tüdőtularemia" stb). - Mediterrán foltos láz
Dél-Európában e betegség kórokozóját a hordozó kutyából a kullancsok "oltják" át az emberbe. Fő tünetei: láz, bőrkiütés és pörkös fekély, hányás, tudatzavar stb. - Tibola
Fő tünetei: a kullancscsípés helyén pörkös fekély, nyirokcsomó-duzzanat stb. alakul ki. Alapszabály, hogy tünetek megjelenésekor azonnal forduljunk orvoshoz. - A felsorolás végére maradt a Babesiosis (vérfestékvizeléses láz), melynek általános tünetein (láz, rossz közérzet stb.) kívül a kórokozó által károsított vörösvérsejtek bomlása okozta vérfestékvizelés a fő tünete. Miért fontos e betegség ismerete? A választ a múlt esztendő kutatási eredményei indokolják. A Babesia microti nevű vérélősködő a csalitjáró pockok és a kizárólag őket csípő Ixodes trianguliceps kullancsok társadalmában cirkulált. Valamilyen okból az előbb említett kullancsokon kívül a közönséges kullancs is a kórokozó hordozójává lépett elő. Így már sajnos megvan annak az esélye, hogy embereket is megbetegítsen e kór.
Dr. Kapiller Zoltán
forrás: archívum
(Patika Tükör – 040804)
