Az étvágytalanság és a válogatás gyakran azonos okra vezethető vissza.
A szülők gyakran fordulnak orvoshoz azzal a panasszal, hogy étvágytalan a gyermekük, alig eszik valamit, illetve csak azt eszi meg, ami a fogára való, válogatós. A legtöbb rossz étvágyú gyermek egyik vagy mindkét szülője gyermekkorában étvágytalan volt.
Az Ă©tvágytalanságon nem könnyű segĂteni. Nem lehet nĂ©hány nap vagy nĂ©hány hĂ©t alatt rendbe hozni, "meggyĂłgyĂtani", mint a legtöbb gyermekkori heveny megbetegedĂ©st, amelyek kezelĂ©sĂ©ben látványos eredmĂ©nyeket lehet felmutatni.
Az étvágytalan gyermekből nem lehet egykettőre jó étvágyút varázsolni. Ennek a problémának a megoldására hosszú időre, nagy türelemre és kitartásra van szükség mind a szülők, mind az orvos részéről.
Az persze magától értetődik, hogy a beteg gyermekek étvágytalanok, a lábadozás idejére azonban visszatér az étvágyuk, s ekkor pótolják a betegség miatt bekövetkezett veszteséget.
Az is elĹ‘fordul, hogy az Ă©tvágytalanság okainak feltárását cĂ©lzĂł vizsgálatok derĂtik csak ki, hogy pl. krĂłnikus lĂ©gĂşti megbetegedĂ©s hĂşzĂłdik meg az Ă©tvágytalanság mögött.
A szülő azt szeretné, ha gyermeke többet enne. Előfordul persze elég gyakran, hogy a gyermek valójában eleget eszik, jól fejlődik, csak az elfogyasztott mennyiség nem felel meg a szülő elvárásainak.
Hol követjük el a hibát?
Ne feledkezzĂĽnk meg arrĂłl, hogy a gyermek gyomorkapacitása limitált. Ne kĂ©nyszerĂtsĂĽk, hogy mindent megegyen, amit a tányĂ©rjára raktunk. Egy falattal sem kell többet enni, mint amennyit szĂvesen elfogad. Rossz gyakorlat, ha játĂ©kosan evĂ©sre biztatjuk a kisgyermeket: "egy kanállal anyuka kedvéért, egy kanállal apuka kedvéért...".
Van olyan gyermek, aki enged, s kĂĽlönösebb gond nĂ©lkĂĽl rászoktathatĂł, hogy sokat egyen, többet, mint amennyi a szĂĽksĂ©glete. Ezzel már picikorában megalapozzuk az elhĂzás kialakulásának a veszĂ©lyĂ©t. HasonlĂłan nem lehet eredmĂ©nyes, ha Ă©tkezĂ©s közben mesĂ©vel vagy játĂ©kkal igyekszĂĽnk elterelni a gyermek figyelmĂ©t az evĂ©srĹ‘l. ĂŤgy nem alakul ki a megfelelĹ‘ visszajelzĂ©s, nem akkor hagyja abba az evĂ©st, amikor jĂłllakott. ArrĂłl nem is beszĂ©lve, hogy elvesszĂĽk tĹ‘le az Ă©tkezĂ©s örömĂ©t.
A gyermekek nagy rĂ©szĂ©nĂ©l az unszolás, az erĹ‘ltetĂ©s ellenállást vált ki, s az Ă©tkezĂ©shez ismĂ©telten kötĹ‘dĹ‘ kellemetlen Ă©lmĂ©nyek Ă©tvágytalanságot idĂ©zhetnek elĹ‘. HosszĂş idĹ‘ telhet el az evĂ©sek körĂĽli kĂĽzdelemmel, mire a szĂĽlĹ‘ elveszti a tĂĽrelmĂ©t, Ă©s szakemberhez fordul segĂtsĂ©gĂ©rt. Pedig ha a hibás Ă©tkezĂ©si magatartás – ebben az esetben az Ă©tvágytalanság – rögzĂĽl, nem könnyű segĂteni rajta.
Az Ă©tvágytalanság okainak felderĂtĂ©sĂ©nĂ©l nĂ©ha egĂ©szen a csecsemĹ‘korig kell visszanyĂşlni.
AmĂg szopik a csecsemĹ‘, ha van elĂ©g anyatej, Ĺ‘ maga szabja meg a szopott tej mennyisĂ©gĂ©t. Amikor már egyĂ©b táplálĂ©kot is kap, a legtöbb szĂĽlĹ‘ azt szeretnĂ©, ha minden Ă©tkezĂ©sre megennĂ© az "adagját". Pedig hát mi magunk sem eszĂĽnk mindig azonos mennyisĂ©get. A legjobb szándĂ©kkal is hibát követĂĽnk el, ha erĹ‘ltetjĂĽk az evĂ©st. Valamennyien Ă©reztĂĽk már annyira jĂłllakottnak magunkat, hogy egy falat sem fĂ©rt belĂ©nk. Ha ilyenkor további evĂ©sre unszolnának minket, valĂłszĂnűleg mi is hangosan tiltakoznánk.
Egy másik, ugyancsak kritikus Ă©letszakasz, amikor igen könnyű hibát elkövetni, a kisdedkor, az Ăşn. dackorszak. Ilyenkor a gyermek önállĂłsági törekvĂ©seit az Ă©tkezĂ©s során is igyekszik kifejezĂ©sre juttatni. Életkori sajátosság, hogy ĂzlĂ©se naprĂłl napra változik, amit ma szeret, azt holnap nem eszi meg, esetleg napokig csak egyfajta Ă©telt fogad el. Az elfogyasztott mennyisĂ©g olykor lehet nagyobb mennyisĂ©gű, máskor jelentĂ©ktelen.
Fontos, hogy a gyerek ne vegye Ă©szre, hogy az evĂ©se körĂĽl forog a világ! Ne mutassuk lehangoltságunkat, ha a gyerek nem akkor Ă©hes, amikor szerintĂĽnk "Ă©ppen itt az ideje", Ă©s nem fogadja lelkesen pl. a drágán vett primĹ‘r árut, amit azĂ©rt vásároltunk, mert egĂ©szsĂ©gesen szeretnĂ©nk táplálni. Ha egĂ©szsĂ©ges a gyermek, ne aggĂłdjunk, ha csak keveset eszik, lehet, hogy az adott táplálĂ©k kielĂ©gĂti az igĂ©nyĂ©t. Vigyázzunk arra, hogy ne vegye Ă©szre, milyen fontos nekĂĽnk az, hogy hogyan Ă©tkezik.
Sokszor a kedvenc ételek feltálalásával próbálunk meg úrrá lenni a gondon. Ezzel azonban csak ideig-óráig sikerül leküzdeni az "étvágytalanságot", s néha azt vesszük észre, hogy az addig szeretett ételek köre is egyre szűkül.
VálogatĂłssá persze csak az a gyermek válhat, akinek van rá lehetĹ‘sĂ©ge. A legtöbb Ă©tvágytalan, válogatĂłs gyermeknek gondos, esetleg tĂşlságosan is aggĂłdĂł Ă©desanyja van, aki attĂłl fĂ©l, hogy a gyermeke nem fejlĹ‘dik jĂłl, lesoványodik stb., ezĂ©rt erĹ‘lteti az evĂ©st. Az Ă©tkezĂ©s az Ă©hsĂ©g csillapĂtására valĂł, nem jár Ă©rte sem dicsĂ©ret, sem bĂĽntetĂ©s.
Ha az Ă©tvágytalanság, a válogatás az unalom kifejezĹ‘je, változtassunk a gyermek Ă©letmĂłdján. MegfelelĹ‘ sport, játĂ©k, fizikai terhelĂ©s meghozhatja az Ă©tvágyat, s az is segĂthet, ha jĂł Ă©tvágyĂş gyermekek társaságában Ă©tkezik.
A válogatĂłs gyermeket vonjuk be a vásárlásba, segĂtsen kiválogatni az Ă©lelmiszereket, Ă©s hagyjuk, hogy segĂtsen az elkĂ©szĂtĂ©sĂĽkben. Bizonyos határok között adjuk meg a választás lehetĹ‘sĂ©gĂ©t is. Ha valamit kĂĽlönösen nem szeret, fogadjuk el, Ă©s tápĂ©rtĂ©kben hasonlĂł, más Ă©lelmiszerrel helyettesĂtsĂĽk.
Az Ă©tkezĂ©s körĂĽlmĂ©nyeit sem hagyhatjuk figyelmen kĂvĂĽl. A pecsĂ©tes abrosz, a tányĂ©r oldalán lecsorgĂł Ă©tel elveszi a kedvet az evĂ©stĹ‘l. A szĂ©pen terĂtett asztal, az Ă©telek ötletes, ĂzlĂ©ses elrendezĂ©se a tányĂ©ron Ă©tvágyjavĂtĂł hatásĂş.
Az ehetĹ‘ "dĂszĂtĹ‘elemek", pl. sárgarĂ©pa-karika, uborka, citromkarika, kĂĽlönbözĹ‘ gyĂĽmölcsök, tejfel, zöldpetrezselyem, paprika, tojáskarika, reszelt sajt stb. nem csak tetszetĹ‘sebbĂ© Ă©s kĂvánatosabbá teszik az Ă©telt, hanem növelik Ă©lvezeti Ă©rtĂ©kĂ©t is. Használjuk ki a szĂnek Ă©tvágyjavĂtĂł hatását a dĂszĂtĂ©snĂ©l, Ă©s lehetĹ‘leg az egymást követĹ‘ fogások se legyenek azonos szĂnűek.
A derűs, nyugodt lĂ©gkör is sokat segĂthet, s kĂĽlönösen fontos, hogy minĂ©l gyakrabban Ă©tkezzen egyĂĽtt az egĂ©sz család.
A táplálkozási ismereteket is meg kell tanulni. A tanulás soha nem könnyű. Gyermekkorban meg kell tanulni a helyes Ă©telválasztást, mert az embernĂ©l ez már nem ösztönös. Gyermekkorban alakul ki az Ă©telek preferenciája, formálĂłdik az ĂzlĂ©s, rögzĂĽlnek a táplálkozási minták, ekkor alakul ki a helyes Ă©s kulturált Ă©tkezĂ©si mĂłd, az egĂ©sz Ă©letre szĂłlĂł táplálkozási magatartás.
Dr. Barna Mária
forrás: archĂvum
(Patika Tükör - 000901)