Fukusima okán – sugárbaleset és sugársérülés

[gac]

2058

Sugárbaleset során az ionizáló sugárzásnak kitett személy határértéket meghaladó sugárterhelést szenved el. A test szöveteiben elnyelt energia a sugárdózissal jellemezhető. Ha 1 kg tömegben 1 joule energia nyelődik el, a sugárdózis 1 J/kg, azaz 1 Gy (gray).

Informatívabb az ún. dózisegyenérték, mely a sugárzás körülményeit, illetve a sugárzás minőségét is figyelembe veszi. A sugárzás fajtája döntő jelentőségű, példának okáért a neutron- és alfa-részecskék hússzoros veszélyt jelentenek a röntgensugárzáshoz képest. Nem véletlen, hogy a viszonylag csekély fizikai pusztítást okozó neutronbomba fejlesztésénél a cél éppen a nagy energiájú részecskék minél magasabb arányú emissziója volt.

A dózisegyenérték (sugárártalom) mértékegysége a sievert (Sv), melynek időtartamra (1 év) vetített határértékét teljes testet érő sugárexpozíció esetén 50 mSv-ben határozták meg. Atomerőműben dolgozóknál ennél több is lehet, az aggodalommal figyelt fukusimai létesítmény alkalmazottainál 100 mSv, melyet a napokban 250 mSv-re emeltek. Részleges expozíció esetén (egyes szervekre vonatkozóan) 500 mSv a küszöb, kivéve a szemlencsét (150 mSv). A határértékek fölé terjedő expozíció kumulatív sugárártalmat jelent.

A szövetek sugárérzékenysége különböző, a klinikai tünetek ennek megfelelően változatosak. Egyszeri sugárterhelésnél – biológiailag – a tünetmentesség időtartama az, amiből a sugársérült állapotára, a várható lefolyásra következtethetünk. Minél előbb jelentkezik a hányinger, hányás, annál borúsabbak a kilátások. A sugárbaleset súlyosságáról már a panaszmentes időszakban információval szolgál a limfociták számának csökkenése, a csökkenés mértéke és dinamikája. A bevezető szakban jellemző lehet a hasmenés, étvágytalanság, kimerültség, esetenként légszomj, levertség, verejtékezés, láz, bőrpír, kötőhártya-gyulladás.

A mérsékelt túlexpozíciót a szervezet kivédekezi, de az egész testet érő sugárzás esetén már 0.5 Gy egyszeri röntgensugárzás-dózis halált okozhat két hónapon belül. Sérül a vérképzőrendszer, vérszegénység alakul ki, az immunsejtek szaporodásának és fejlődésének zavara a mikroorganizmusokkal szembeni védekezőképesség elégtelenségéhez vezet. 1 Gy felett az emésztőrendszer nyálkahártyája is károsodhat, 3 gray pedig gyakorlatilag kiirtja a nyálkahártyákat, toxinok árasztják el a szervezetet, ez 10-14 napon belül végezetes. 3 Gy feletti dózisnál a kiterjedt érrendszeri károsodások sokkot okoznak, a sugársérült elveszti eszméletét, és az esetek többségében 48 órán belül meghal.

Az ionizáló sugárzás azonnali hatása a bőrön a körmök leválását, epilációt, az epidermisz pusztulását okozhatja. A tüdőben ún. interstitiális tüdőgyulladás (pneumonitis) alakulhat ki, a szív működését folyadékgyülem, szívizomgyulladás akadályozhatja. Bizonyos mirigyek és szervek rezisztensebbek (pajzsmirigy, hasnyálmirigy, húgyhólyag), a máj és a vese késői gyulladással reagálhat. A központi idegrendszer (agy- és gerincvelő) érzékenyebb, a környéki idegrendszer (idegdúcok, perifériás idegek) ellenállóbb. A már említett vérképzőszervek (csontvelő) és nyálkahártyák korai károsodása érzékenységükkel magyarázható, de még ezeknél is érzékenyebbek lehetnek a reproduktív szervek, a gonádok, férfiaknál és nőknél egyaránt. 0.2-0.3 Gy átmeneti, 0.7-0.8 Gy tartós sterilitást eredményezhet. Itt érdemes megemlíteni, hogy sugárforrásokkal dolgozó személyeknek (pl. kórházban) védekezniük kell, szigorúan betartva a munkavédelmi szabályokat, az intézmény vezetésének pedig az eszközök rendszeres karbantartására és ellenőrzésére vonatkozó előírásokat.

A kezelés korlátozott, többnyire támogató jellegű. Nyilvánvalóan a sugárszennyezett ruházatot le kell venni, a testet gondosan, szappanos vízzel lemosni. Az inkorporált (lenyelt, belélegzett) sugárzó anyagot lehetőség szerint el kell távolítani. Hánytatás, aktív szén, intravénás kelátképző anyagok alkalmazása, hígításos terápia jöhet szóba. A szervezetben deponálódot radionuklidok késői sugárbiológiai hatása – a kromoszómák károsítása révén – rosszindulatú sejt- és szövetburjánzás kialakulásának kockázatát hordozza. C-vitamin, egyéb antioxidánsok alkalmazhatók. Súlyosabb esetekben – a folyadék- és elektrolitpótláson túlmenően – központi idegrendszeri szupportív gyógyszerek, antibiotikumok, transzfúzió mérlegelhető. A súlyos fertőzések kivédésében az arra alkalmas csontvelői kolóniák stimulálása, a granulociták és makrofágok számának jelentős emelését hozó gyógyszerek alkalmazása, a vérképzőszervek súlyos károsodása esetén – kompetens sejtvonal hiányában – csontvelő-átültetés alapozhatja meg a prevenciót és a terápiás választ.

 

Váli Béla Edgár
tudományos szakíró

orvosiLexikon.hu
2011.03.17


Hasznosnak találja? Kérjük, nyilvánítsa ki tetszését facebook oldalunk javára. Köszönjük!
To prevent automated spam submissions leave this field empty.
Kép CAPTCHA
Kérjük, írja be a képen látható karaktereket, ügyelve a kis- és nagybetűkre.







Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×