Az orvosiLexikon.hu mindig tisztes távolságot tartott a politikától, mert magától értetődő volt, hogy ideológiának, pártállásnak vagy világnézetnek semmi keresnivalója nem lehet a szakmai elkötelezettségű, független újságírásban megtestesülő tudományos ismeretterjesztő munkában. A tényektől azonban nem kellett távol tartanunk magunkat, ahogy egyes, a társadalmi egészséggel kapcsolatos visszásságoktól sem.
Az országgyűlési választások után egy nagyon markánsan körvonalazódó igényt érzékelünk arra, hogy mindaz, ami az elmúlt több mint másfél évtizedben történt Magyarországon, nem maradhat következmények nélkül, a felelősségre vonás nem maradhat el.
A magyar emberek testi, lelki és mentális egészsége szempontjából tragikus időszakon vagyunk túl. A társadalom és polgárai egészségét egy morálisan leépült politikai elit és ennek kiterjedt holdudvara roppantotta meg. Ennek a közösségnek a feje nem szolgálni akarta a nemzetét, hanem maga alá gyűrni azon törekvései érdekében, amik politikai ambícióiból, zavaros küldetéstudatából, hiú hatalomvágyából és a meggazdagodás igényéből fakadt.
Eközben tönkre ment egy ország, aminek a polgárai ellen tudatos gyűlöletkeltő politikával pszichológiai hadviselést folytattak. Magyart a magyar ellen fordítottak úgy, hogy már csak lopva nézhettünk egymás szemébe, mindenütt és mindenkiben ellenséget látva. Mindezt óriásplakátok százezrei alatt, a minden jóérzését és fékét vesztett hatalmat aljas csatlósok módjára kiszolgáló propagandamédia félelmet ébresztő harsogásától kísérve.
Tisztességes embereket hurcoltak és bélyegeztek meg, alacsonyítottak le, munkájukban, hivatásukban kínkeservvel helytállni próbálók hagyták el pályájukat vagy menekültek külföldre. Egzisztenciákat, a katedrákon nap mint nap küzdőket, a kultúrában szabadon dolgozni és megélni kívánó művészeket lehetetlenítettek el, családok és gyermekek sorsa felett néztek el bűnrészes és nemtörődöm módon.
Megfosztották az ország polgárait a jövőképüktől, boldogulásuk reményébe vetett hitüktől, tudatosan megnyirbálva a szabadságjogokat, felszámolva a fékeket és ellensúlyokat, intézményi autonómiákat, aláásva a demokratikus jogrendszert, egyre távolabb taszítva Európát. Még egyszer: ez az, ami a legsúlyosabb bűnök egyike a társadalom egészsége szempontjából.
Nem kevésbé fontos, sőt jelenlegi helyzetünkben talán még szorongatóbb, hogy a magyar egészségügyi ellátó rendszert példátlan módon sorsára hagyták. Működése az épületek állaga és műszaki állapota, az elöregedett infrastruktúra, a diagnosztikai és terápiás eszközök amortizációja, az alapvető eszközök és a munkaerő súlyos hiánya, az ellátásbiztonság napi szintű kihívásai okán ezer sebből vérzik.
Az ágazat hatalmas forráshiánnyal küzd, éves szinten 2000 milliárd forint hiányzik a rendszerből ahhoz, hogy Magyarország elérje azt az átlagot, amit az uniós országok nemzeti össztermékükből egészségügyi ellátásra fordítanak. 2022-ben a magyar kormány a GDP 4.4%-át fordította az egészségügyre, az uniós átlag 7.6% volt. 2023-ban ez még tovább csökkent, a GDP 4.1%-ára. Noha az uniós átlag is ebben a mértékben csökkent, a hazai ráfordítás olyan alacsony szinten mozog, hogy minden további tized százalék veszteség súlyos érvágás az ellátásban – a rászorulók egészségét és életkilátásait még tovább rontó tendencia. Különösen fájdalmas ez a mérhetetlen korrupció, a túlárazott közbeszerzések tömege, a milliárdokat felemésztő propaganda-kampányok és "konzultációk", a féktelen pénzszórás, a haszontalan presztízsprojektek, a luxusberuházások és urizálás fényében.
Ahogy az ország érdekeit eláruló politikusok, strómanjaik, a rendszer opportunista haszonlesői, a kultúra kiárusítói, vagy éppen a propagandához, hírhamisításokhoz, lejárató kampányokhoz arcukat, hangjukat, tollukat adók felelősségre vonásának meg kell történnie, úgy véleményem szerint górcső alá kell venni az egészségügyi ellátó intézmények menedzsmentjének tevékenységét is.
Minden kórházat meg kell vizsgálni azzal a céllal, hogy kideríthessük, vajon vezetőik bármilyen megfontolásból vagy ambícióból fakadóan erodálták-e az egészségügyi ellátás maradék minőségét, veszélyeztetve ezzel a működés körülményeit, a még egészségügyben dolgozók áldozatos munkáját, az eszközök biztosítását, az alapvető kórházi higiénia fenntartását, a kapcsolódó protokollok betartását, a szövődmények kockázatának mérséklését, a gyógyítás eredményességét.
Volt a magyar választópolgárok döntő többségével leváltott politikai kurzusnak egy szlogenje: Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Ez sajnos nekik nem jelentett mást, fejükben úgy hangzott, magukban úgy mondták, hogy hajrá Magyarország, hajrá mi magunk. Azaz ők maguk, az ő hatalmuk, az ő erkölcsük, az ő embereik, az ő gazdagodásuk és boldogulásuk mindenek felett.
Ennek rájuk és kiszolgálóikra következményekkel kell járnia, mert a társadalmi egészség helyreállítása a múlt lezárását követeli. Lezárni azonban csak szembenézéssel és az érintettek felelősségre vonásával lehet. Aki ennek nem tulajdonít kiemelt jelentőséget, vagy számottevően leszűkítené a felelősök körét, magát a rendszerváltást, annak alapvető mozgatórugóját kérdőjelezné meg. Szembemenve közös lelkiismeretünk azon természetes igényével, hogy a magyar társadalom életében szükséges új fejezet nyitása előtt az igazságtétel maradéktalanul megtörténjen.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
(véleménycikk)
