AmĂ­g lemegy a lĂĄz – HƑmĂ©rƑtörtĂ©net

Galileo Galilei, a hĂ­res olasz csillagĂĄsz Ă©s fizikus talĂĄlmĂĄnyĂĄt, a lĂĄzmĂ©rƑt 1612-ben alkalmaztĂĄk elƑször a test hƑmĂ©rsĂ©kletĂ©nek meghatĂĄrozĂĄsĂĄra. A lĂĄzmĂ©rƑ hasznĂĄlata egy pĂĄduai orvos, Sanctorius nevĂ©hez fƱzƑdik, aki Ășgy gondolta, hogy a test hƑmĂ©rsĂ©kletĂ©nek vĂĄltozĂĄsa kĂŒlönbözƑ betegsĂ©gek tĂŒnete lehet. A ma mĂĄr kissĂ© bonyolultnak tƱnƑ hasznĂĄlat mellett az eredmĂ©ny sem sikerĂŒlt mindig tökĂ©letesen.

SzĂĄz Ă©vvel kĂ©sƑbb, 1714-ben Gabriel Fahrenheit nĂ©met fizikus fejlesztette ki a ma is hasznĂĄlatos lĂĄzmĂ©rƑnk alapjĂĄt, a higannyal töltött hƑmĂ©rƑt, amely vĂ©gleges, ĂĄltalunk is ismert formĂĄjĂĄt akkor nyerte el, mikor a higanyoszlopba egy Ășgynevezett kapillĂĄris szƱkĂŒletet iktattak közbe. Ez a szƱkĂŒlet meggĂĄtolta a higany azonnali visszajutĂĄsĂĄt a tartĂĄlyba Ă©s ezzel lehetƑvĂ© tette, hogy az, a hƑmĂ©rƑ "lerĂĄzĂĄsĂĄig" folyamatosan mutassa a test hƑmĂ©rsĂ©kletĂ©t.

MĂĄria TerĂ©zia orvosa, Van Swieten volt az, aki azon tĂ©telt, hogy a test hƑmĂ©rsĂ©kletĂ©nek vĂĄltozĂĄsa kĂŒlönbözƑ betegsĂ©gek tĂŒnete lehet, igyekezett igazolni. KĂ­sĂ©rletei sorĂĄn elsƑsorban egĂ©szsĂ©ges emberek testĂ©nek hƑmĂ©rsĂ©kletĂ©t mĂ©rte. KutatĂĄsainak eredmĂ©nyĂ©t mĂĄr rögzĂ­teni lehetett: az egĂ©szsĂ©ges testhƑmĂ©rsĂ©klet hĂłnaljban mĂ©rve 36-37 °C, szĂĄjban Ă©s vĂ©gbĂ©lben valamivel magasabb.

Az egĂ©szsĂ©ges Ă©s normĂĄl testhƑmĂ©rsĂ©klet meghatĂĄrozĂĄsa utĂĄn kĂŒlönbözƑ betegsĂ©gekben szenvedƑknĂ©l is rögzĂ­tettĂ©k a hƑmĂ©rsĂ©klet emelkedĂ©sĂ©re vonatkozĂł adatokat. Van Swieten hosszĂș Ă©s fĂĄradsĂĄgos munkĂĄjĂĄnak köszönhetƑen szĂŒlettek azok a megfigyelĂ©sek, amelyek tisztĂĄztĂĄk az egyes betegsĂ©gek Ă©s a hƑmĂ©rsĂ©klet emelkedĂ©sek közti összefĂŒggĂ©seket, melyek ma is a betegsĂ©gek diagnosztikĂĄjĂĄnak alapjĂĄt kĂ©pezik.

forrĂĄs: archĂ­vum
(Patika TĂŒkör – 031201)