Kényes egyensúly

Találkozás dr. Ranschburg Jenő pszichológussal

"...mi férfiak férfiak maradjunk, és nők a nők..." (József Attila)

Hogy valami baj van a társadalom lelki, érzelmi, mentális állapotával, nemcsak a válások nagy száma, a mind kevesebb gyerek születése jelzi, hanem az is, hogy soha ennyi tanulási és viselkedési zavarral küszködő gyerek, fiatal nem volt.

Tehát baj van a felnövekvők többségének idegi-pszichológiai állapotával, de az idős, sőt az aktív korosztályhoz tartozók között is egyre több a különféle belgyógyászati betegség, pszichés probléma (a szorongásos panaszoktól a depresszióig). Egy sor súlyos belgyógyászati (szív- és érrendszeri, daganatos) betegség tekintetében listavezetők vagyunk, nemcsak európai, hanem világviszonylatban is.

A szociológusok többsége azt állítja, hogy a legfőbb egészségkárosító tényezők: a szegénység, az egzisztenciális bizonytalanság, illetve az ezekkel járó negatív stressz.

A társadalomtudósok, a szociálpszichológusok és pszichológusok között akadnak olyanok, akik a magyar lakosság - elsősorban a férfiak - korai halálozásáért - több más ok mellett - a női és a férfi szerepekben bekövetkezett változásokat okolják.

Nem véletlen, hogy a C. Molnár Emma pszichológus által szervezett Női Akadémia egyik előadását dr. Ranschburg Jenő pszichológus tartotta, a férfi- és a női szerepek változásáról, illetve e változások társadalmi méretű mentálhigiénés következményeiről.

Változó szerepek

A hagyományos, úgynevezett női és férfi szerepekben ugyanis érzékelhető változások következtek be az elmúlt évtizedekben. A férfias tulajdonságnak tartott határozottságot, keménységet, "rámenősséget", sőt a kezdeményező viselkedést is egyre gyakrabban látjuk megjelenni női magatartásformaként. A nők ugyanis egyre gyakrabban jelennek meg a férfiak riválisaiként az élet színpadán.

Mint dr. Ranschburg Jenő, a neves pszichológus mondja: a nők azzal, hogy kikövetelik maguknak a társ szerepe helyett a rivális szerepét, valójában "ledobják magukról" az egyik legfontosabb női karaktervonást, azt, hogy védelmet, segítséget igényelnek.

Azzal, hogy a nők az otthon falai közül kiléptek a társadalom küzdőterére, az egzisztenciális előnyök fejében feladták a védettségüket, s ehelyett kiszolgáltatottá váltak. Sok nő egyszerre próbál kint is és bent is lenni, így sem munkaerő-piaci résztvevőként, sem a biológiai örökségül kapott anya- és társszerepben nem képes helytállni.

A neves pszichológus szerint ezt az is bizonyítja, hogy soha ennyi aktív korú depressziós nő nem volt, mint az utóbbi években, s hogy a fiatal anyák többségénél - a gyerekgondozás ideje alatt - menetrendszerűen megjelenik az úgynevezett gyesneurózis.

Családi minták

Ranschburg doktor hangsúlyozza: nem akarja "visszazavarni" a nőket a főzőkanálhoz, s azt is elismeri, hogy a női intellektus semmivel sem marad a férfié mögött, vagyis a nők is képesek helytállni mindazon tevékenységekben, amelyekben a férfiak, ám a nők számára a versenyhelyzet rengeteg belső feszültséggel jár.

A férfiaknál viszont a szerepvesztés okoz súlyos lelki problémákat, amelyek aztán különféle betegségekben nyilvánulhatnak meg. A családban, az apaszerepben is háttérbe szorulnak a férfiak. Az apa negligálásának, akárcsak az anyai szerepvesztésnek katasztrofális következményei lehetnek. A gyerek szocializációjában a férfias és a nőies mintáknak meghatározó ugyanis a jelentőségük.

A szociálpszichológusok szerint ugyanis nemi szerepünket személyiségfejlődésünk során, öntudatlanul sajátítjuk el. Ez a "tanulási folyamat" a szülői és emberi kapcsolatok következménye. A gyerek a szüleire figyel, azokkal azonosítja magát, majd az ő viselkedésükből építkezik későbbi élete folyamán.

A férfiak és nők közötti különbség annyira fontos, hogy ennek mentén alakul tovább a személyiségünk. Ezek után érthető, hogy minden olyan változás, amely valamiképpen hátráltatja a nemi szerepnek megfelelő magatartás kiépülését, feltétlenül gátló hatást fejt ki a másnemű féllel kialakítandó kapcsolatok tekintetében. Ha a gyerek életéből hiányzik az apa - s az manapság egyre többek életében tény -, az a továbbiakban számos mentális probléma forrása lehet.

Mint Ranschburg doktor mondja: az ép családokban felnövő gyerekek hatéves korukra megtanulják a szülők közötti feladatmegosztást. Az anyjukhoz fordulnak, ha bajban vannak, az apjuk pedig - a fiúgyerek életében a "játszó ember", a lánygyerekében a védő, oltalmazó szerepét tölti be. Mivel egyre többen élnek főleg anya-gyerek(ek) szerkezetű családban, ez is az oka, hogy felserdülve, fiatal felnőtté válva egyre nehezebben találnak kapaszkodót, hiszen a szüleik kínálta mintát vagy nem tudják, vagy nem akarják "utánozni".

Elgondolkodtató, hogy a nemek társadalomban elfoglalt helyének változása, illetve a nemi szerepek közötti határvonalak elmosódása nemcsak a helyzetük (például esélyegyenlőségük) javítását szorgalmazó nők, hanem a férfiak számára is olyan probléma, amely hatalmas feszültségekkel jár.

T. Puskás Ildikó

forrás: archívum
(Patika Tükör – 050505)