A hipermobilitás a normális ízületi mozgás spektrumát ábrázoló Gauss-görbe felső végének felel meg az adott népességben.A tünetegyüttes mostohagyerek a reumatológiában is, sokszor vélik banálisnak, pedig a betegnek sok szenvedést okoznak a különböző testtájakon megjelenő, visszatérő ízületi ill. muszkuloszkeletális és sokszor viszcerális problémák, melyeket tisztázatlan eredetűnek tartott krónikus, kiterjedt fájdalom kísér.
A hipermobiltás-szindróma legnagyobbrészt ízületi problémákat okoz: ficam, rándulás, ízületi gyulladás, artrózis jelentkezik, károsodik az ízületek proprioceptív érzékelése. Gyakoriak még a szalagsérülések, az entezopátiás túlterheléses sérülések, a lúdtalp és a mechanikai eredetű derékfájdalom.
A hipermobilitás kötőszöveti betegség is, a kötőszövet pedig testszerte megtalálható. Gondot jelenthet a támasztó struktúrák gyengesége, például a medencefenék, a hasfal vagy a vénák tekintetében (végbél előesése, sérv, visszértágulat). A kezeletlen esetekben a krónikus fájdalom jelenti a fő panaszt, ennek háttere nem teljesen tisztázott.
Az ízületek hajlékonysága a gyermekkorban gyorsan, a felnőttkorban lassan, de folyamatosan csökken. Feltételezhetnénk, hogy a hipermobilitás-szindrómában szenvedő betegek tünetei csökkenek, s talán meg is szűnnek az idő előrehaladtával, de ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. A serdülőkorban kezdődő tünetek a felnőttkorban is megmaradnak, sőt még intenzívebbé válnak.
A betegség kezelése nem könnyű. A fájdalomcsillapítók, nem szteroid gyulladásgátlók gyakran hatástalanok. A fizioterápia – módszertől függően – enyhítheti, de akár súlyosbíthatja is a tüneteket. Az ízületet stabilizáló izometriás gyakorlatok rövid távon csökkentik a hipermobilitást és megszüntetheti a fájdalmat. Hosszútávon az ízületeket körülölelő izomzatot kell erősíteni, "kontraktúrákat gyártani". Az ízületek proprioceptív érzékelését ill. reflexmechanizmusait neuromuszkuláris facilitációval lehet segíteni.
A szindróma krónikus fájdalommal való fennállása esetén nagy a szekunder pszichiátriai betegségek előfordulási gyakorisága. Fájdalomcsillapítással, kognitív viselkedésterápiával védhetjük meg a beteget attól. hogy az állapot egyre súlyosabbá váljon.
Bízunk benne, hogy egyre inkább háttérbe fog szorulni, hogy az orvosukat a hajlékony, hipermobil ízületeikkel (panaszokkal vagy még anélkül) felkeresőket egyszerűen cirkuszi mutatványokra képes páciensként, netán hipochonderként könyvelik el.
Váliné Fekete Szilvia
klinikai gyógytornász
2003.07.12
- Doktor úr, állandóan azt képzelem, hogy egy macska vagyok!
- És mióta képzeli ezt?
- Már kiscica korom óta.
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.