A hipermobilitás a normális ĂzĂĽleti mozgástartományt jellemzĹ‘ Gauss-görbe felsĹ‘ vĂ©gĂ©nek felel meg az adott nĂ©pessĂ©gben.
A tĂĽnetegyĂĽttes mostohagyerek a reumatolĂłgiában is, sokszor vĂ©lik banálisnak, pedig a betegnek sok szenvedĂ©st okozhatnak a kĂĽlönbözĹ‘ testtájakon megjelenĹ‘, visszatĂ©rĹ‘ ĂzĂĽleti, illetve vázizomrendszeri Ă©s sokszor zsigeri problĂ©mák, melyeket tisztázatlan eredetűnek tartott krĂłnikus, kiterjedt fájdalom kĂsĂ©rhet.
A hipermobiltás-szindrĂłma legnagyobbrĂ©szt ĂzĂĽleti problĂ©mákat okoz: ficam, rándulás, ĂzĂĽleti gyulladás, artrĂłzis jelentkezik, károsodik az ĂzĂĽletek proprioceptĂv Ă©rzĂ©kelĂ©se. Gyakoriak mĂ©g a szalagsĂ©rĂĽlĂ©sek, az entezopátiás tĂşlterhelĂ©ses sĂ©rĂĽlĂ©sek (inak tapadásánál), a lĂşdtalp Ă©s a mechanikai eredetű derĂ©kfájdalom.
A hipermobilitás kötőszöveti betegség is, a kötőszövet pedig testszerte megtalálható. Gondot jelenthet a támasztó struktúrák gyengesége, például a medencefenék, a hasfal vagy a vénák tekintetében (végbél előesése, sérv, visszértágulat). A kezeletlen esetekben a krónikus fájdalom jelenti a fő panaszt, ennek háttere nem teljesen tisztázott.
Az ĂzĂĽletek hajlĂ©konysága a gyermekkorban gyorsan, a felnĹ‘ttkorban lassan, de folyamatosan csökken. FeltĂ©telezhetnĂ©nk, hogy a hipermobilitás-szindrĂłmában szenvedĹ‘ betegek tĂĽnetei csökkenek, s talán meg is szűnnek az idĹ‘ elĹ‘rehaladtával, de ennek Ă©ppen az ellenkezĹ‘jĂ©t tapasztaljuk. A serdĂĽlĹ‘korban kezdĹ‘dĹ‘ tĂĽnetek a felnĹ‘ttkorban is megmaradnak, sĹ‘t mĂ©g intenzĂvebbĂ© válnak.
A betegsĂ©g kezelĂ©se nem könnyű. A fájdalomcsillapĂtĂłk, nem szteroid gyulladásgátlĂłk gyakran hatástalanok. A fizioterápia – mĂłdszertĹ‘l fĂĽggĹ‘en – enyhĂtheti, de akár sĂşlyosbĂthatja is a tĂĽneteket. Az ĂzĂĽletet stabilizálĂł izometriás gyakorlatok rövid távon csökkentik a hipermobilitást Ă©s megszĂĽntetheti a fájdalmat. HosszĂş távon az ĂzĂĽleteket körĂĽlölelĹ‘ izomzatot kell erĹ‘sĂteni, "kontraktĂşrákat gyártani". Az ĂzĂĽletek proprioceptĂv Ă©rzĂ©kelĂ©sĂ©t, illetve reflexmechanizmusait neuromuszkuláris facilitáciĂłval lehet segĂteni.
A szindrĂłma krĂłnikus fájdalommal valĂł fennállása esetĂ©n nagy a szekunder pszichiátriai betegsĂ©gek elĹ‘fordulási gyakorisága. FájdalomcsillapĂtással, kognitĂv viselkedĂ©sterápiával vĂ©dhetjĂĽk meg a beteget attĂłl. hogy az állapot egyre sĂşlyosabbá váljon.
BĂzunk benne, hogy a jövĹ‘ben egyre ritkábban hallhatunk majd arrĂłl, hogy az orvosukat hajlĂ©kony, hipermobil ĂzĂĽleteikkel felkeresĹ‘ket – panaszokkal vagy anĂ©lkĂĽl – cirkuszi mutatványokra kĂ©pes pácienskĂ©nt, netán hipochonderkĂ©nt könyvelik el.
Váliné Fekete Szilvia
klinikai gyógytornász