visszérbetegség

Az európai népek hagyományos orvoslásában a különféle bőrgyulladásokat és nehezen gyógyuló sebeket többek között a mediterrán eredetű körömvirág szirmaiból (nyelves virágaiból) és teljes virágzatából (virágfészkeiből) készült forrázattal (vagy főzettel) átitatott vászonnal borogatták be, de megőrölt szirmokból és állati zsiradékokból, vagy növényi olajokból készült kenőcsökkel, illetve olajokkal is kezelték. A körömvirág virágfészkeinek hatóanyagai (flavonoidok, illóolaj, nyálkaanyagok stb.), valamint vizes, vizes-alkoholos és olajos kivonatai antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, antioxidáns, hámosító, sebgyógyító és immunstimuláns hatásokkal rendelkeznek.

A visszérbetegség gyakori állapot. Kialakulásának pontos oka nem ismert...

A visszerek - más szóval vénák - az oxigénben szegény, széndioxidban gazdag, elhasznált vért szállítják a szövetekből a szív felé. Érthető, hogy álló testhelyzetben az alsó végtag vénáinak vékony falára helyenként több mint egyméteres véroszlop nyomása nehezedik. A vénákban hártyás szerkezetű, zsebes billentyűk akadályozzák meg, hogy ez a véroszlop a gravitáció hatására visszazúduljon a láb felé.

A betegség és a tünetek részletezése előtt érdemes egy kicsit megismerni a végbél és vastagbél anatómiáját és funkcióját.

A vastagbél kb. 1,5 m hosszú szerv, mely a hasüregben, fordított U betű formában helyezkedik el. A jobb alhasban található a vakbél, melybe a vékonybél is szájadzik, és itt találjuk a féregnyúlványt is.

A has jobb oldalán helyezkedik el a felszálló vastagbél, a felhasban a bordák alatt a haránt vastagbél, a has bal oldalán a leszálló vastagbél, és a bal alhasban a sigmabél, mely a végbélbe torkollik.