A kréta kori klímát is évszakos lehűlések szakították meg

Kínai, német, brit és madagaszkári tudósok a korai kréta korszakból származó, mintegy 140 millió évvel ezelőttről, Madagaszkárról és a kínai Csinghaj-Tibet-fennsík területéről előkerült osztrigafosszíliák elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a korabeli tengervíz hőmérséklete évszakosan jelentősen ingadozott, és a sarki jégtakarók időszakosan olvadtak.

Az osztrigák kagylóhéján található növekedési sávok, akárcsak a fák évgyűrűi, nemcsak az élőlény korát árulják el, hanem a képződésük idején uralkodó környezeti viszonyokról is árulkodnak. A világosabb, szélesebb sávok melegebb időszakokra, a sötétebb, vékonyabb rétegek hidegebb periódusokra utalnak.

A Science Advances című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az akkori üvegházszerű klímában a tengervíz hőmérséklete nem folyamatosan emelkedett, hanem ciklikusan ingadozott. A hidegebb periódusok lehetővé tették a sarki jég újraképződését, ami megkérdőjelezi azt a régóta fennálló nézetet, miszerint az ilyen éghajlati korszakokra alacsony évszakos ingadozás és ritka gleccseraktivitás volt jellemző – közölte Ting Lin, a CSA akadémikusa.

A fosszíliák növekedési sávjait mikroszkopikus és kémiai vizsgálatokkal, valamint klímamodellek segítségével elemezték. Az adatok szerint a Föld déli féltekéjén, a középső szélességi övben a téli és nyári tengerfelszíni hőmérséklet között akár 10-15 Celsius-fokos különbség is volt, ami a mai szezonális változásokhoz hasonlítható.

A kutatás arra is rámutatott, hogy a gleccserek az általános meleg éghajlat ellenére is megmaradtak, nyáron pedig részlegesen elolvadtak, édesvizet juttatva az óceánokba – hasonlóan ahhoz, ahogy ma a grönlandi jégtakaró olvadása zajlik. "A korai kréta időszak üvegházhatású Földje olyan, mint egy szimfónia, amelyet időnként hűvösebb, gleccserek által keltett hangjegyek törnek meg" – fogalmazott Ho Szung-lin, a tanulmány első szerzője, a CSA posztdoktori kutatója.

A kutatók szerint a sarki jégtakarók teljes eltűnését megelőzően várhatóan átmeneti időszak következik, amelyre a gleccseraktivitás vissza-visszatérő ingadozása lesz jellemző a globális felmelegedés hatására. A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy a klímaváltozás nem egyenletes melegedést jelent – az üvegházhatású gázok növekedése inkább gyakoribb és szélsőségesebb időjárási jelenségeket idézhet elő.

A 140 millió évvel ezelőtt bekövetkezett rövid lehűlési periódusokat a kutatók vulkáni tevékenységgel, valamint a Föld keringési pályájának változásaival hozzák összefüggésbe. "Ez arra is emlékeztet bennünket, hogy a mai felmelegedő világban nemcsak az emberi tevékenység, hanem természetes tényezők is váratlan lehűlésekhez vezethetnek" – tette hozzá Vang Tien-jang, a tanulmány társszerzője.

A kutatás új nézőpontból világít rá a Föld ősi éghajlatára, feltárva a bolygó rejtett évszakos ritmusait és időszakos lehűléseit – fogalmazott Andreas Mulch, frankfurti Senckenberg Biodiverzitás és Klímakutató Központ professzora.

(MTI)