Az idiopathiás tüdőfibrózis (IPF) egy ritka tüdőbetegség, amelyet – éppen a ritkasága miatt – igen nehéz felismerni. A betegség oka ismeretlen, erre utal az „idiopathiás” (ejtsd: idiopátiás) kifejezés. A világon mintegy 5 millió ember él ezzel a betegséggel, a magyarországi betegek száma 300-1000-re tehető.
A betegsĂ©g jelenleg sajnos gyĂłgyĂthatatlan, de a beteg Ă©letminĹ‘sĂ©ge szempontjábĂłl igen nagy jelentĹ‘sĂ©ge van a korai felismerĂ©snek Ă©s a megfelelĹ‘ kezelĂ©snek.
Mi is történik az IPF esetében?
Az IPF-ben szenvedĹ‘ tĂĽdĹ‘ nem tágul olyan jĂłl, mint az egĂ©szsĂ©ges tĂĽdĹ‘, a tĂĽdĹ‘szövet megvastagodik, kemĂ©nnyĂ© Ă©s hegessĂ© válik, aminek következtĂ©ben egyre nehezebbĂ© válik a szervek oxigĂ©nnel törtĂ©nĹ‘ ellátása Ă©s nehĂ©zlĂ©gzĂ©s alakul ki. Emellett a szárazköhögĂ©s, a levegĹ‘ után kapkodás, a folyamatos sĂşlyvesztĂ©s, a fáradtság, rossz közĂ©rzet, a fájĂł izmok Ă©s ĂzĂĽletek, valamint az ujjak vĂ©gĂ©nek kiszĂ©lesedĂ©se (Ăşn. dobverĹ‘ujj) mind utalhatnak erre a kĂłrra.
A beteg azt tapasztalja, hogy hétköznapi tevékenységek során is egyre csökken a terhelhetősége, például légszomj gyötri, amikor gyalogol, vagy a lépcsőn megy felfelé. Sokszor egy légúti megbetegedés után válik nyilvánvalóvá a probléma, ugyanis az IPF-ben szenvedő beteg tüdejének gyenge a regenerálódó képessége.
Hogyan és hol diagnosztizálható az IPF?
Az IPF biztos felismerĂ©sĂ©hez speciális szaktudására van szĂĽksĂ©g. A klinikai jellemzĹ‘k, a lĂ©gzĂ©sfunkciĂłs Ă©s diffĂşziĂłs eredmĂ©nyek, a HRCT (nagyfelbontásĂş komputertomográfia) Ă©s esetenkĂ©nt a további laboratĂłriumi Ă©s tĂĽdĹ‘biopsziás leletek kiĂ©rtĂ©kelĂ©sĂ©hez szĂĽksĂ©ges szaktudás a nĂ©gy egyetemi központban Ă©s az országos intĂ©zetben áll rendelkezĂ©sre. GyanĂş esetĂ©n, kĂĽlönösen, ha a lelet megemlĂti a fibrĂłzis bármely tĂpusát, javasolt ezekhez a központokhoz fordulni.
Az IPF egy lappangĂł, alattomos betegsĂ©g, viselkedĂ©se sok tekintetben a daganatos betegsĂ©gekĂ©hez hasonlĂt, hiszen feltartĂłztathatatlanul terjedve egyre nagyobb tĂĽdĹ‘terĂĽletet Ă©rint. A korai felismerĂ©s Ă©s a megfelelĹ‘ kezelĂ©s ezĂ©rt kĂĽlönösen fontos, hiszen hosszabb Ă©letet Ă©s jobb Ă©letminĹ‘sĂ©get jelent a betegek számára.
Milyen kezelési lehetőségek léteznek?
A betegsĂ©g korai Ă©s kĂ©sĹ‘i szakaszában egyaránt alkalmazhatĂł az olyan, a betegek többsĂ©gĂ©nĂ©l hatásos gyĂłgyszeres kezelĂ©s, amely enyhĂti a tĂĽneteket Ă©s lassĂtja a lĂ©gzĂ©sfunkciĂł romlásának Ă©ves mĂ©rtĂ©kĂ©t, Ăgy kĂ©slelteti a tĂĽdĹ‘ működĂ©sĂ©nek hanyatlását, az IPF elĹ‘rehaladását.
A betegsĂ©g korai fázisában is már az oxigĂ©nkezelĂ©s jelenti az egyik fĹ‘ terápiát. Ugyancsak fontos, hogy a korai szakaszban diagnosztizált beteg rendszeresen mozogjon, Ă©s speciális lĂ©gzĹ‘gyakorlatokkal tartsa fenn tĂĽdejĂ©nek teljesĂtĹ‘kĂ©pessĂ©gĂ©t. A tĂĽdĹ‘-transzplantáciĂł csak bizonyos kor alatt, Ă©s csak az erre sok más szempontbĂłl is alkalmas betegek esetĂ©ben jöhet szĂłba.