Az epéről általában, az epekövesség

Az epehólyag leggyakoribb megbetegedése az epekövesség. A nők 20, míg a férfiak 8%-ánál fordul elő. Nem minden esetben okoz panaszokat, gyakran csak mellékleletként derül ki megléte más céllal indított kivizsgálások során.

A panaszokat nem okozó epeköveket az orvosi szakirodalom „néma kövek”-ként tartja nyilván.

Az epét 75%-ban bizonyos speciális májsejtek, 25%-ban pedig az epecsatorna sejtjei termelik és választják ki. Szervezetünkben naponta kb. 600 ml epe képződik.

Az epének kettős funkciója van, a benne lévő epesavas sók révén részt vesz a zsírok lebontásában, elősegíti azok felszívódását, illetve segít bizonyos anyagcsere végtermékek, testidegen anyagok eltávolításában. Ilyenek például bizonyos fémek, mint a réz, egyes gyógyszerek, hormon-végtermékek, a koleszterin vagy a vér festékanyaga, a vörös színű hemoglobin, mely aranysárga bilirubin formájában ürül ki az epével.

Az epe nem valódi oldat. A valódi oldatoknál az oldott anyag különálló ionok vagy molekulák formájában van jelen. Az epében olyan sokféle anyag van jelen oly nagy mennyiségben, hogy úgynevezett telített oldatnak minősül. Hogy mégis folyékony tudjon maradni, a benne lévő alkotórészek speciális alakzatok vesznek fel, ún. micellákat képeznek.

Ezekben a furcsa nevű képződményekben a víztaszító anyagok egymás felé fordulnak, míg a vízoldékony részük az oldat felé tekint. A micellák kialakításában az epében található anyagok, az epesavas sók, a koleszterin, a foszfolipidek egyaránt részt vesznek. Ez a micelláris szerkezet teszi lehetővé, hogy az epe folyékony maradjon és kiválasztható legyen.

Ha a micellák kialakításában résztvevő anyagok aránya bármilyen okból megváltozik, epekő keletkezik.

Íme ismét egy nagyon kényes és sok tényezőtől függő egyensúly, mely az epére önmagára nézve is igaz, de függ a szervezetünkben lévő koleszterin mennyiségétől, vérképzőszervünk állapotától stb. Ha például megnő a koleszterin mennyisége, megváltozik a micellák kialakításában résztvevő anyagok aránya. A fölös koleszterin kicsapódik, epekő formájában (koleszterin-kövek). Ha fokozottan pusztulnak vörösvérsejtjeink, ez az epe bilirubin tartalmának emelkedéséhez vezet, melynek kalcium-sói ismét csak kő formájában csapódnak ki (festék-kövek).

Hogyan képződik az epe?

Vajon hogyan kerül bele az a sok méreganyag, amit a vér szállít ? Ennek a kérdésnek a megértéséhez meg kell ismernünk a máj szerkezetét. Az egyszerűség kedvéért most csak az epeképződés szempontjából érdekes májszerkezetet ismertetem. Először is hadd mutassam be a máj úgynevezett parenchima-sejtjeit. Ezek a hám eredetű sejtek békésen üldögélnek sorban, egymás mellett a májban.

A sejtek által elhasznált fáradt vért a nagyvénák szállítják vissza a szív felé frissítésre, de rövid időre betérnek a májba is. A májban a nagyvénák kisebb majd még kisebb vénákra ágaznak szét, melyekben a keringés lassul. A legkisebb vénák egyes szakaszain tócsa-szerű öblök képződnek, melyeket szinuszoidoknak nevezünk.

Most képzeljük el, hogy egy már korábban említett májsejt sort alulról és fölülről is, egy-egy ilyen szinuszoid-réteg fog közre. Mind a májsejteket, mind a szinuszoidokat bélelő nyálkahártyán meglehetősen nagy lyukak vannak, melyek lehetővé teszik, hogy a májsejtek közvetlenül érintkezhessenek a vérrel.

A vérből a májba illetve az epébe történő anyagátvétel energiaigényes folyamat, két lépcsőben megy végbe. Először a májsejtek felveszik az eltávolítandó anyagot, át is alakíthatják, majd egy második lépcsőben továbbítják, azaz kiválasztják azokat az epe-elvezető csatornácskákba.

Az epe-elvezető csatornácskák falának sejtjei között szoros mechanikai kapcsolat van, nem olyan lyukacsos szerkezet, mint a szinuszoidoknál láttuk. Erre azért van szükség, hogy az ide kiválasztott epe ne tudjon visszaszivárogni a májba, illetve a vérbe.

Epe-elvezetési zavar estén, melyet okozhat például epekő is, megnövekszik az epeutakban a nyomás, – az elzáródás mögött a nyomás nő – ami szétfeszíti egymás mellől ezeket a sejteket és az epesavas sók, bilirubin, mind visszajutnak a keringésbe. Ez mindösszességében a vér bilirubin szintjének emelkedéséhez vezet, mely sárgaságot okoz. Az ilyen betegségben szenvedő betegek bőre illetve szemük kötőhártyája besárgul.

Az epe-csatornácskák összefolyásából keletkeznek a már vastagabb átmérőjű epekivezető csövecskék, ezek egyesülése hozza létre az epe-elvezető csöveket, melyeknek már hámbélése is van. Ezek a hámsejtek termelik az össz-epemennyiség 25%-át, ahogyan arról a bevezetőben már szó volt.

A két fő epevezeték az epehólyagba torkollik, ide szállítják a termelt epét, amely itt tárolódik, és belőle naponta 3x20 ml ürül a vékonybél kezdeti szakaszába.

Mi történik ezután?

Az epehólyagból a bélbe jutott epe belép az ún. entero-hepatikus körforgásba, mely újabb érdekes kaland, ami visszavezet a májhoz.

Mi az a vater papilla?

Az a nyílás, amelyen keresztül az epe a vékonybél kezdeti szakaszába, a patkóbélbe (duodenum) szájadzik. Érdekessége, hogy ugyanezen a nyíláson keresztül üríti váladékát a hasnyálmirigy is a bélbe, és ez a titokzatos kapocs az epe és hasnyálmirigy megbetegedések összefüggése között.

Hogyan lesz a vér vörös festékanyagából sárga bilirubin? Milyen folyamatok okozhatnak még sárgaságot és hogyan? Milyen egyéb betegségei lehetnek még az epehólyagnak és epevezetékeknek?

Mind érdekes, ide is kapcsolható kérdéskör, mely azonban meghaladja a jelen cikk kereteit. Talán a későbbiekben lesz majd alkalom ezek részletesebb taglalására is. Amit szerettem volna továbbadni, megértetni az lényegében ismét az az egyszerű tény, hogy a szervezetünk miden része összedolgozik a többivel. Hogy minden pici részletnek bámulatosan tökéletes összhangban kell lennie egymással éjjel-nappal, hogy ez a csodálatos egyensúly ne sérüljön, hogy egészségesek maradhassunk.

dr. Riss Éva
belgyógyász

forrás: archívum
(Patika Tükör – 000301)