A prosztatarák igen nagy jelentőségű betegség, hiszen az aktív korú férfiak második leggyakoribb rosszindulatú daganata, amely a tüdőrák után következik. Megjelenése ötvenéves kor előtt ritka.
A dülmirigy vagy prosztata belső hím nemi szerv, az általa termelt váladék az ondó fontos részét képezi. A normális esetben szelídgesztenye alakú és nagyságú prosztata (súlya 20-25 g) a húgyhólyag alatt, a végbél előtt, a hímvessző gyökénél helyezkedik el.
Idős korban a prosztata – igen gyakran – erősen megnagyobbodik, prosztatatúltengés (prosztatahipertrófia) alakul ki. Ilyenkor a dülmirigy súlya a normálisnak akár tízszeresére is megnövekedhet. A megnagyobbodott prosztata a húgycső rajta áthaladó szakaszát összenyomva, súlyos vizeletelfolyási, vizeletürítési problémákat okozhat.
A prosztatarák a prosztata mirigyeit bélelő hámból kiinduló rosszindulatú daganat, amely növekedése, burjánzása során a prosztata mirigyeihez többé-kevésbé hasonló, mirigyszerű struktúrákat képez, vagyis szerkezetét tekintve a prosztatarák úgynevezett mirigyes rák (adenokarcinoma).
A prosztatarák okát nem ismerjük. Utaltunk már rá, hogy idős korban igen gyakori a prosztata kóros megnagyobbodása, a dülmirigy-túltengés (prosztatahipertrófia vagy -hiperplázia). A prosztatarák gyakran ilyen prosztatában fordul elő.
Sokszor a megnagyobbodás által okozott vizelési panaszok megoldása érdekében végzett műtét során eltávolított prosztataszövet mikroszkópos vizsgálata révén, mintegy véletlenül kerül felismerésre, hogy a megnagyobbodott prosztatában rák is jelen van. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy a prosztatatúltengés hajlamosítana prosztatarákra.
A prosztatarák kialakulásában a genetikai tényezőknek biztosan fontos szerepe van. Megfigyelték ugyanis, hogy prosztatarákos egyén (apa, nagyapa, nagybácsi) vér szerinti férfi rokonaiban háromszor gyakoribb a prosztatarákos megbetegedés, mint a kontroll népességben, éppen ezért ilyen esetekben fokozott ellenőrzés a kívánatos.
Egyes tanulmányok szerint a zsírban gazdag táplálkozás növeli a prosztatarák kialakulásának kockázatát. Más – foglalkozással kapcsolatos – környezeti tényezők szerepére is vannak adatok. A foglalkozásuk során kadmium hatásának kitett férfiakban (pl. forrasztás, galvanizálás, akkumulátor- és elemgyártás során) magasabb a prosztatarák kifejlődésének kockázata, csakúgy, mint a gumigyári munkásokban.
A prosztatarák kialakulásában hormonális hatásoknak fontos szerepe van. Az azonban, hogy a hormonháztartás egyensúlyának milyen megbomlása vezet a prosztatarák kialakulásához, egyelőre nem ismeretes.
A prosztatarák korai időszakban gyakran nem okoz tüneteket. Amikor tünetekhez vezet, azok rendszerint az alábbiak: gyakori vizelés (különösen éjjel), nehezen induló vizelés, a vizelet-visszatartás nehézsége, gyenge vagy vizelés közben időnként megszakadó vizeletsugár, fájdalmas, égető érzés vizelés közben, vér megjelenése a vizeletben vagy az ondóban. E tünetek bármelyikének észlelése esetén urológus szakorvoshoz kell fordulni.
- m -
forrás: archívum
(Patika Tükör – 050105)
Negyvenéves kor felett minden férfinak ajánlott a vérből kimutatható prosztata specifikus antigén (PSA) szintjét rendszeresen megméretni. 50 éves korig kétévente, 50 felett évente. Ismert családi, felmenői megbetegedés esetén már negyvenéves kor előtt is érdemes rendszeres szűrést végezni.
