Biztos, hogy ez nem elírás? Hisz aerobikról hallottunk már sokszor, de a neurobic ismeretlen előttünk. Nem, nincs itt semmilyen tévedés!
Rohanó világunkban, szaporodó feladataink között ez az ígéret a lehető legjobbkor jön. Korosztálytól függetlenül egyre több elvárásnak kell megfelelnünk, új dolgokat kell máról holnapra megtanulnunk, nincs megállás, és szellemi frissesség híján mindez nem megy. Néha megijedünk, mert idősödő rokonainkon, de olykor magunkon is a memóriaromlás sokasodó jeleit tapasztaljuk.
Óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés: igaz lehet-e az általánosan elfogadott vélemény, miszerint "nincs mit tenni, mi is ilyenek leszünk". Szerencsére a könyvben felsorolt klinikai kutatások eredményei alapján ez nem törvényszerű. Az agysejtek száma ugyanis korunk előrehaladtával nem csökken, sőt egyes eredmények szerint olykor még nőhet is.
Elegendő érzékszervi, érzelmi inger esetén emelkedik a megtermelt neurotrophin mennyisége, és ezáltal az információkat felfogó és az idegsejtekhez továbbító idegsejtnyúlványok hossza is nő. Új, hatékony kapcsolatok jönnek létre a sejtek között, egy jól működő, "lyukmentes" agyi hálózat alakul ki. Tehát normál esetben rajtunk áll vagy bukik agyunk, memóriánk közép- vagy időskori állapota. De mitől is csökken agyi kapacitásunk, miért leszünk feledékenyek?
Gyermekkorunkban rengeteg új dologgal találkoztunk, és megismerésük során valamennyi érzékszervünket használtuk. Ki ne emlékezne a megrágott gumilabdára vagy a kenyérhéj illatára! Ilyenkor az agy nagy területét érték impulzusok, az illatok egyszerre például három agyi részt is ingerelnek!
Felnőve az addig megszerzett ismeretekre, érzékszerveink közül pedig főleg szemünkre és fülünkre támaszkodunk, és életünket napi rutinokkal próbáljuk zökkenőmentessé tenni. A megszokásoknak azonban igen nagy ára van: kellő agyi inger hiányában - előbb-utóbb - memóriánk romlásával fizetünk értük.
Mit tehetünk hát agyunk fiatalságáért, állandó szellemi fittségünkért? Többek véleménye szerint elegendő, ha sok keresztrejtvényt fejtünk, sakkozunk, vagy éppen memoritereket ismételgetünk. Kiindulási alapnak ezek jók, de kiegészítésre szorulnak!
A neurobic megalkotói szerint fel kell rúgni a kényelmes napi rutint, új élményekkel gazdagítani életünket. Használjuk minél több érzékszervünket, és ápoljuk, gazdagítsuk társas kapcsolatainkat. Mindezek nem igényelnek külön időt, csak egy kis fantáziát, nyitottságot, játékos kedvet.
Próbáljuk ki már most, akár egy hétvége alatt, miként változtathatók meg szokásaink. Indítsuk másképp a napot, mint ahogy eddig tettük: ha teáztunk, igyunk kávét vagy narancslevet és fordítva! Töltsük másfajta bögrébe, pohárba, csészébe, élvezzük illatukat, színüket, ízüket, az edény tapintását.
És mi lenne, ha ma bal kézzel (balkezesek jobbal) gombolnánk be a blúzunkat, ingünket, és a fogmosást is megpróbálhatnánk a másik kezünkkel! Ma ne a megszokott útvonalon menjünk a közértbe vagy dolgozni. Szépen rendben tartott íróasztalunkon csináljunk egy kis rendetlenséget, hogy jobbra fent ne a telefont találjuk meg, akár csukott szemmel is.
Ebédre hozott szendvicsünket cseréljük ki a kollégánkéval, vacsorára friss, olívaolajos, bazsalikomos salátát készítsünk barna kenyérrel. Új ízek, egészséges ételek, és még a memóriánk is javul. Tartsd az agyad fiatalon, javasolják a szerzők. A fentiek alapján miért ne tennénk?
Németh Márta
forrás: archívum
(Patika Tükör – 040915)
