Koszorúér műtétek

A szívkoszorúér megbetegedése a szívkoszorúér elmeszesedése révén jön létre. Ilyenkor a koszorúér belső falán zsír rakódik le, s megindul az érelmeszesedéses plakk növekedése.

A plakk előbb-utóbb szűkületet okoz, és a vérkeringést gátolva csökkenti a szív oxigénellátását. Ez a nem kielégítő oxigénellátás gyengíti a szívet.

Eleinte a panaszok csak fizikai munka során jelentkeznek, ám ahogy a szűkület nő, az oxigénellátás már nyugalomban sem lesz elegendő. Ilyenkor a betegnél – a bajt jelezve –, mellkasi fájdalom lép fel. Ez a fájdalom sugárzik a karokba, de kisugározhat az állkapocs felé is, vagy a hátba. Ha a szívkoszorúér teljesen elzáródik, kialakul a szívizominfarktus.

A szívkoszorúér-szűkület kialakulását elősegítheti a magas koleszterin- vagy trigliceridszint, a nem kezelt, elhanyagolt magas vérnyomás, az emelkedett húgysavszint okozta köszvény, de a cukorbetegség, a dohányzás, az elhízás, a mozgásszegény életmód, a stressz is mind-mind hozzájárulhat a betegség kialakulásához.

Mi történik a kivizsgáláskor?

A betegeket a kardiológus vizsgálja ki. A kivizsgálás során dől el, hogy a baj orvosolható-e gyógyszerrel, vagy műtét szükséges a gyógyításhoz. A kivizsgálás első lépései az úgynevezett nem invazív eljárások, az EKG, a szívultrahang, a terheléses EKG, a 24 órás Holter EKG-monitorozás és egyéb, izotópos eljárások. Ezen vizsgálatok eredménye után már felmerülhet annak a lehetősége, hogy esetleg szívműtétet kell végezni.

Ha ez a lehetőség felmerült, akkor szükséges a szívkoszorúér festése, a szívkatéteres vizsgálat. A vizsgálat eredményének ismeretében a kardiológus belgyógyász, a szívkatéterezést végző kardiológus és a szívsebész együttesen megbeszélik a gyógyítás további lehetőségeit, és eldöntik a műtét szükségességét. (A végső döntést azonban a beteg hozza meg.)

A beteget a kardiológus részletesen tájékoztatja a műtét várható eredményéről és kockázatairól ugyanúgy, mint a beavatkozás elmaradásának esetleges következményeiről. Ha a műtét eldöntetett, fontos az időpont megválasztása is. Így felkészíthetjük a beteget arra, hogy a legjobb általános állapotában történhessen meg a beavatkozás.

Fontos, hogy a beteg műtétig megszabaduljon a testsúlyfeleslegtől, mert a túlsúly jelentősen növeli a beavatkozás kockázatát. A dohányzás, a légzőszervek állapotának rongálása révén károsan befolyásolja a műtét kimenetelét, ezért a legjobb, ha a beteg minél hamarabb abbahagyja e káros szenvedélyét. A szívműtét előtt fontos a különböző fertőzések elkerülése, az általános állapot erősítése.

Műtéti eljárások

A koszorúérműtétek ma már igen gyakori eljárása a koszorúserek ballonos tágítása. Ennek az a lényege, hogy a szívkatéteres vizsgálat, az érfestés alkalmával az orvos – ha olyan eret talál, amely tágításra alkalmas – egy speciálisan kiképzett katéter segítségével, melynek végén felfújható ballon található, elvégzi el a tágítást. A szűkülethez érve a ballont felfújja. Ennek ereje az érfalban levő plakkot, szűkületet úgy roncsolja szét, hogy közben az ér fala kórosan nem sérül meg. A ballon felfújásának ideje 1-2 perc.

Felfújt állapotban a ballon az eret időlegesen elzárja, ez átmenetileg mellkasi fájdalommal járhat. Ez teljesen normális jelenség, de nem árt, ha a páciens beszámol panaszáról a beavatkozást végző orvosnak. A ballon leengedése után a keringés a koszorúsérben rendeződik, így a panaszok is megszűnnek. A tágítás eredményeképpen megszűnik a vérkeringés akadálya, s az eddig elzárt szövetek is megfelelő tápanyaghoz juthatnak.

Ez az eljárás azért zseniális, mert a korábbiakkal ellentétben nem kell a beteg mellkasát megnyitni, hanem a katéteren keresztül, egy kis ágyéki szúrással megoldható a vérkeringési zavar, s néhány nap múlva a páciens már munkaképes is lehet. Ezt az eljárást azonban nem lehet mindenkinél elvégezni és körülbelül az esetek 5 százalékánál a beavatkozást sürgős szívműtét követi a szövődményként kialakuló érfalsérülés miatt.

A szívkatéteres ballontágítás során az esetek közel felénél a tágítás mellett a szűkület helyére, úgynevezett stent (vagy sztent) beültetésére is sor kerülhet. A stent egy drótból készült vagy fémcsőből lézerrel kivágott, hálózatos falú cső, ami az érfal belülről történő megtámasztását szolgálja. A stentet általában katéteres tágítás során helyezik el a leszűkült vagy elzáródott érszakaszba. A ballon felfújása következtében a stent kitágul és belülről nyomódik az érfalba.

A stent nem mágnesezhető fémből készül, így nyugodtan áthaladhatunk vele például repülőtéri fémdetektoron anélkül, hogy az jelezne. Mágneses rezonancia vizsgálatra (MRI) is mehet az, aki stenttel rendelkezik. Van már olyan stent is, amelyik hatóanyagot bocsát ki magából. Ez a hatóanyag hatékonynak bizonyult a tágított ér visszaszűkülésének megakadályozásában.

A koszorúserek szívsebészetében a leggyakoribb beavatkozás a koszorúserek szűkületét áthidaló műtét, a bypass. A főverőér, az aorta és a koszorúsérrendszer között a sebész olyan összeköttetést igyekszik létrehozni, mely a szívizom megfelelő vérellátását biztosítja. A bypass műtétekhez a beteg saját vénáját vagy artériáját használja fel a sebész. Ez lehet a lábszárból nyert felületes véna, de mellartéria, néhány esetben az alkar verőere is.

A bypass műtét a beteg életkilátásait nagymértékben javítja. A beavatkozás után csökkennek a mellkasi fájdalmak, s a betegnek általában kevesebb gyógyszerre lesz majd szüksége.

A lábadozás időszaka

A szívműtétet követő két-három napban az operált beteg rendszerint elhagyhatja az intenzív osztályt. Ebben az időszakban a betegek általában gyengék, légzéskor, köhögéskor mellkasi fájdalomra panaszkodnak. A megfelelő mély légvétel, a hörgőváladék felköhögése azonban fontos a tüdőgyulladás megelőzésében. A műtét után fellépő mellkasi fájdalmat masszázzsal, gyógytornával enyhíthetjük.

A szövődmények nélkül lábadozó beteg a szívsebészeti osztályt a műtétet követő hetedik-tizedik napon hagyhatja el. Ezt követően kardiológiai rehabilitációs osztályon folytatódik a lábadozás. Itt mérik fel a szív állapotát szívultrahang, terheléses EKG végzése mellett, és itt nyílik lehetőség egyéb vizsgálatokra és kezelésekre.

A műtét után a betegek felénél szívburokgyulladás vagy mellhártyagyulladás lép fel. Ennek kísérője lehet a mellkasi fájdalom, a száraz köhögés, a fulladás, de felléphet láz is. Az ilyenkor alkalmazott gyulladáscsökkentő kezeléssel úrrá lehetünk e panaszokon és tüneteken. A lábszárból történő vénaeltávolítás következtében még sokáig fennmaradhat az érintett láb dagadása.

A vénaeltávolítás helyén sokszor nehezebben gyógyul a heg is. Az eltávolított véna szerepét idővel azonban átveszi a megmaradt vénás hálózat, és akkor megszűnik a láb dagadása is. A gyógyulási időszak alatt rugalmas harisnya viselése javasolt.

A műtét után a fizikai aktivitást fokozatosan kell felépíteni. Először napi kétszer tíz perc séta javasolt, de csak sík terepen. A mellkas csontozatának gyógyulásához körülbelül három hónapra van szükség. Ezután már kocoghatunk, úszhatunk, teniszezhetünk. A három hónap elteltével ismét javasolt egy terheléses EKG-vizsgálat elvégzése, hogy a szív terhelhetőségét objektív módon is meghatározzuk.

A műtét után talán még fontosabb az ideális testsúly elérése és megtartása, a vitamindús, rostokban gazdag táplálkozás. Ügyelni kell a vérnyomás alakulására, a vérzsírértékekre, a húgysav- és vércukorszintre. Nem szabad dohányozni és alkoholt is csak mértékkel ihatunk.

Nem elég a műtéten átesni, de utána mindent el kell követni annak érdekében, hogy a szűkület ne jelentkezzen újra. A szexuális élet a műtét után egy-két héttel már megengedett. A munkába visszatérés ideje függ a beteg foglalkozásától. A munkába visszatérés idejének optimális kiválasztásában segítséget nyújt a terheléses EKG eredménye.

Dr. Szirmák Eszter

forrás: archívum
(Patika Tükör)