A fagylalt ősét i. e. 3000 évvel a kínaiak már ismerték, erről árulkodik Marco Polo 1298-ból származó úti jegyzete. A rómaiak is szívesen hűsítették magukat a jeges nyalánksággal, de a mai fagylaltokhoz hasonló édességet a XV. században készítették először.
A XVII. század második felében Párizsban már több száz fagylaltkészítő dolgozott. A XVIII. századtól az olaszok révén vált igazán közkedvelt édességgé a fagylalt. Bár Magyarországon már jóval korábban is létezett ez az édesség, mégis a reformkorban az elegáns cukrászdák létrejöttével vált még népszerűbbé.
Pest egyik legszebb cukrászdája, az előkelő társasági élet egyik helyszíne az 1850-es évek végén alapított Kugler cukrászda volt. Itt elsősorban teasüteményeket, bonbonokat, fagylaltokat, parfékat árusítottak. Kugler Henrik sokat utazott Párizsba, egyik utazása alkalmával ismerkedett meg Gerbeaud Emil cukrászmesterrel, aki 1884-ben üzlettársa, majd 1885-ben tulajdonosa lett az üzletnek.
Gerbeaud cukrászdája rövid időn belül a legkedveltebb találkozóhellyé vált. A több száz új sütemény mellett fagylaltés parfékülönlegességeket is árultak (lásd Csapó Katalin, Karner Katalin: Budapest az egyesítéstől az 1930-as évekig).
A parfémasszát, hogy még ínycsiklandozóbb, csábítóbb legyen, különleges fémből készült parféformákba öntötték, majd lehűtötték. A vendégek elé így pl. csodálatos virág formájában került a hűs édesség.
Az üzlet ínyencségeit nem csak helyben lehetett fogyasztani, aki otthon szerette volna élvezni az ízek kavalkádját, annak különleges vörösréz parfészállító dobozban vitték házhoz az édességet, garantálva, hogy épségben megérkezik.
Mivel tölcsér ekkoriban még nem volt, a fagylaltot üvegkelyhekből, vagy e célra készült tányérokból kanalazták a vendégek és kénytelenek voltak beérni egy-egy szelettel, mivel a fagylaltot nem gombócokban mérték.
Az első Anna-bált az 1860-as években rendezték Piskótaparfé meg először Balatonfüreden, de a Dunántúl számos más részén is tartottak Anna napján búcsúkat, bálokat. A bőséges menüben a fagylalt is megjelent, ami vidéken ekkor még ritkaságnak számított.
Piros fagylaltot málnából, fehéret citromból, sárgát kajszibarackból, krémszínűt vaníliából készített Ámon, a híres marcali bábos. Az idősebb vidéki hölgyek a vaníliafagylaltot tartották a legelőkelőbbnek.
Tölcséres fagylaltot nyalogatni Magyarországon valószínűleg csak a XIX. század második felében lehetett először. A maihoz hasonló tölcséreket a XX. század fordulóján kezdtek el gyártani.
Az 1900-as évek elején több helyen már télen is árusítottak 6-8 féle fagylaltot, ilyen volt pl. Auguszt Elek krisztinavárosi cukrászdája is. Fagylaltot otthon is lehet készíteni. Már a korabeli szakácskönyvek is többféle ízű fagylalt receptjét közölték, Móra Ferencné 1928-ban megjelent (1949-ig öt kiadást megért) szakácskönyve pedig már huszonegyféle fagylalt és tízféle parfé receptjét teszi közkinccsé.
Potondi Eszter
forrás: archívum
(Patika Tükör – 020801)
