A lépfene (anthrax) a Bacillus anthracis nevű baktérium által okozott fertőzés, amely állatokat és embereket egyaránt megbetegíthet. Noha az elmúlt év tragikus terrorcselekményei kapcsán igen gyakran hallhattunk a hírekben az anthraxfertőzésről, a betegség nem új keletű, már az ókor óta ismert.
Hatalmas lépfenejárványokat jegyeztek fel a történetírók, többek között 1617-ben Nápolyban és környékén, amikor fertőzött állatok húsának elfogyasztása után lángolt fel a betegség. Ekkor több tízezer ember vesztette életét. Azonban a kór még néhány évtizeddel ezelőtt is százszámra szedte áldozatait hazánkban és Európa déli részén.
A lépfene elsősorban a növényevő állatok, szarvasmarhák, kecskék, juhok betegsége, de róluk a fertőzés emberre is átterjedhet. A kórokozó egy spóraképzésre hajlamos, tokos baktérium. A kedvezőtlen külső körülmények között kialakuló spórás alak igen ellenálló, és ebben a beszáradt formában akár évtizedekig is életképes. Ez az egyik olyan tulajdonsága, amiért ideális lehet biológiai fegyverben történő bevetésre.
A kórokozó a szervezetbe a bőrön át, a tápcsatornán vagy a légutakon keresztül is bejuthat. A fertőzőforrás klasszikus esetben a beteg állat, bőrének, szőrének, húsának feldolgozása közben vagy a fertőzött hús, tej elfogyasztása révén terjedhet a kór az emberre.
A betegség érthető módon elsősorban a mezőgazdaságban, állattenyésztésben dolgozókat, a hús- és bőrfeldolgozó üzemek munkásait, valamint az állatorvosokat veszélyezteti. A betegség emberről emberre való átjutásának esélye csekély. A kialakuló tünetek attól függően változnak, hogy hol került a kórokozó a szervezetbe.
Bőrfertőzés esetén elsősorban a kezeken, karokon lévő apró sérüléseken keresztül jut be a kórokozó, ahol is 1-2 cm átmérőjű, közepén kékesfekete színű bőrelhalás keletkezik, amit bíbor színű, bőrbevérzéses udvar vesz körül. Jellegzetes, hogy az elváltozás fájdalmatlan. A bőranthrax teszi ki az összes lépfenefertőzés körülbelül 95 százalékát.
A gyomor-bélrendszeri anthraxra az erős hasi görcsök, hányinger, hányás, majd a véres székletürítés, míg a tüdőanthraxra a súlyos lefolyású, a tüdőszövetek bevérzésével járó tüdőgyulladás a jellemző.
A biológiai fegyverként bevetett anthrax esetén a légúti fertőzés első jelei - a belélegzett spórák számától függően általában - 1-6 nap múlva jelentkeznek. A tünetek a láz, a köhögés és a mellkasi fájdalom. A kezdeti, hörgőgyulladásra utaló tüneteket komolyabb légúti megbetegedés jelei követik, melyek után súlyos esetben sokkos állapot és halál következik be.
A kezeletlen bőranthrax esetén a halálozási arány 10 százalék alatt marad, míg a másik két formában terápia nélkül ez megközelíti az 50-60, illetve a 100 százalékot.
A lépfene baktériuma néhány hagyományos, régóta ismert antibiotikumra is érzékeny, de a pár éve forgalomba hozott, gyakorta alkalmazott széles spektrumú antibiotikumok között is találunk olyat, amellyel hatékonyan küzdhetjük le a fertőzést. Mivel biológiai fegyverként vélhetően olyan baktérium kerül bevetésre, ami ellenáll a hagyományosan alkalmazott szereknek, ezért ebben az esetben elsősorban ezeknek az újabb típusú vegyületeknek az alkalmazását ajánlja a szakirodalom. Ez utóbbiak gyártását a terrortámadások hírére hatalmas mértékben megnövelték, óriási készleteket halmozva fel belőlük. Felismert biológiai támadás esetén a lappangási idő alatt megkezdett gyógyszerszedéssel a betegség kialakulása ugyanis megelőzhető, vagy lefolyása enyhíthető.
Létezik a lépfene ellen kifejlesztett hatásos védőoltás is, amit azonban az Egyesült Államokban is csak azok kapnak meg, akik a laboratóriumokban közvetlenül kapcsolatba kerülhetnek a kórokozóval, akik fertőzött területekről érkező hússzállítmányok feldolgozásával foglalkoznak, illetve azok a katonák, akik biológiai fegyverrel fertőzött területre lépnek. A kéthetente adandó oltást háromszor megismétlik, majd félévente újabb 3 emlékeztető oltást is adnak, amit szükség esetén évente ismételnek.
A lépfene megelőzésére és kezelésére alkalmas módszerek ismeretében úgy vélem, sokkal jobban kell aggódnunk a hazánkban is minden évben ezreket, tízezreket megbetegítő influenza vagy közönséges tüdőgyulladás - esetenként akár halálos - szövődményeitől. Megjegyzem, hogy ezek ellen a gyakori betegségek ellen is léteznek, és hazánkban is forgalomban vannak megfelelő védelmet biztosító oltóanyagok. Mindössze használni kellene azokat...
Dr. Kökény Zoltán
forrás: archívum
(Patika Tükör – 020201)
