A gyermek születése ősidők óta a családok legnagyobb öröme, a boldogságnál talán csak a kíváncsiság nagyobb: vajon kisfiú vagy kislány lesz? A nagy találgatás sok babonának és tévképzetnek adott alapot. Sokszor hallottam az ultrahang előtti időkben, hogy a mama hasának alakjából próbáltak következtetéseket levonni a születendő gyermek nemét illetően. Úgy tartották, hogy ha a pocak gömbölyű, kislányt, ha inkább csúcsos, kisfiút rejt.
Az indiai szexkultúra nagykönyve leírja azt a megfigyelést, miszerint ha a szeretkezés után a férfi a nő bal oldalára fekszik, akkor fiút, ha a jobb oldalára, akkor lányt nemzett. Más népek a Hold állásának tulajdonítottak nagy jelentőséget, az egyik televíziós műsormagazin még nemrégiben is rendszeresen közölte, hogy melyik napon (illetve éjszakán) lehet nagy biztonsággal fiút, illetve lányt nemzeni, s hogy mindezt hogyan befolyásolja a Hold.
Az északi népek némelyike úgy hitte, minden nő sorsában eleve meg van írva, fiakat vagy leányokat szülnek-e majd. A technika fejlődése azonban véget vetett az effajta találgatásoknak.
Születésem után a nagypapám betelefonált a kórházba, ahol a nővér felvilágosította, hogy egészséges fiú unokája született. Aztán az első találkozás alkalmával kiderült, hogy az unoka, vagyis én, valóban egészséges, ám kislány.
Ma már ilyesmi nem történhetne meg, hiszen a terhesség 28. hetében, az ultrahangos vizsgálatok során az orvosok már meg tudják állapítani a születendő baba nemét. Így aztán ma már nem kell azon aggódniuk a boldog rokonoknak, hogy a megvásárolt tipegők színe (kék vagy rózsaszín) nem lesz megfelelő. Sőt bizonyos módszerekkel már a fogamzás során megválasztható a gyermek neme. Ha valaki pontosan meg tudja határozni peteérésének időpontját, annak jó esélye van arra – ha a peteérés utáni első 24 órában teherbe esik –, hogy fiúgyermeknek fog életet adni. Későbbi fogantatás esetén a lányok érkezése a valószínűbb. Ez az egyetlen ismert módszer, amellyel természetes megtermékenyítéskor válogatni lehet a nemek között.
Van azonban egy egészségügyi világcég, mely az interneten is hirdeti szolgáltatásait és 90 százalékos biztonsággal garantálja a fiúgyermeket. Aki e cég mellett dönt, annak vállalnia kell a mesterséges megtermékenyítést. A módszer lényege, hogy a nemet meghatározó hímivarsejteket kettéválogatják, annak alapján, hogy X vagy Y ivari kromoszómát rejt-e. A válogatást megkönnyíti, hogy a két kromoszóma súlya eltérő, az X-kromoszómát tartalmazó, tehát női utódot biztosító spermiumok DNS-állománya 2,8 százalékkal nagyobb.
Az eljárás alapja, hogy az így különválasztott hímivarsejtekből a megfelelő nemet garantálókkal a női petesejtet mesterségesen megtermékenyítik, majd beültetik az anyaméhbe. A cég honlapján már több mint 300 sikeres megtermékenyítéssel büszkélkedik. Azt is elárulják, hogy a lányra vágyóknak csak 73 százaléknyi esélyt tudnak adni. A sikeres megtermékenyítések aránya megegyezik a spermiumelkülönítés nélküli módszerekével (tehát minden ötödik sikeres).
Az 1996-tól tesztelt módszernek már ellenzői is vannak. Egy vezető brit szaporodásbiológus szerint a technológia használata születési rendellenességekhez vezethet. Erről nem, az X- kromoszóma betegségeinek elkerülhetőségéről azonban sok szó esik a cég tájékoztatójában. A vérzékenységen és a színtévesztés bizonyos típusain kívül még körülbelül 500 betegséget örökíthet a hibás 23. kromoszóma, ezek a bajok azonban csak a fiúkat sújtják, hiszen a lányok másik X-kromoszómája korrigálni tudja a hibákat, génsebészeti beavatkozás nélkül.
Természetesen a klónozás során is könnyen meghatározható a gyermek neme. Ezzel az eljárással azonban egyelőre csak állatokat reprodukáltak, emberi lényeket még nem. Nagyon sok országban már a lehetőség felvetődése előtt betiltották ezeket a kísérleteket vallási és etikai okok miatt. De ma már biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan szembe kell néznünk az emberi klónok létével. És mindazokkal a jogi és erkölcsi problémákkal, melyeket a tudomány e legújabb csodája felvet. A biológiai egyensúly felbomlásáról már nem is beszélve.
Pedig a születendő gyermek nemének megválaszthatósága ezt szinte garantálja. Ebben látja a legnagyobb problémát dr. Szőcei Bea, a Szent Imre kórház nőgyógyásza is. Elmondása szerint praxisában a szülőkre az egészséges elfogadás a jellemző. A kismamák leginkább a baba egészsége miatt aggódnak, csupán néhány apuka ragaszkodik az általa elképzelt nemhez, névhez. Ennél gyakoribb az, hogy a harmadik, negyedik gyermek születésekor a szülők, ha csak fiaik vannak, jobban szeretnének egy lányt (vagy éppen fordítva). A doktornő ennek ellenére úgy gondolja, hogy ha a mindennapi klinikai gyakorlatban lehetővé válik a nemválasztás, a többség élni fog a lehetőséggel. Hiszen ma száz szülőpárból csupán 1-2 mondja azt, hogy legyen meglepetés: Gabi Gábor lesz vagy Gabriella.
-práger-
forrás: archívum
(Patika Tükör – 010109)
