Lyukacsos csontok – A csontritkulás formái, megelőzés és kezelés

Népbetegség a csontritkulás (oszteoporózis) hazánkban és a világon egyaránt. A változás (menopauza) korában szinte minden harmadik nő, valamint az időskorúak nagy százaléka szenved ebben a betegségben.

A magyar lakosság 7-10 százaléka, mintegy 700 ezer ember érintett. Nőknél négyszer gyakrabban fordul elő, mint férfiaknál.

Csontrendszerünk nem csupán szilárd és változatlan vázszerkezet, hanem élő szövet. Életünk során a régi csont folyamatosan bomlik, és helyette új csont képződik. A csontszövet alapanyagát egy szerves és egy ásványi anyag képezi, ami biztosítja a csontok szilárdságát, stabilitását.

A gyermek-, a serdülő-, s a fiatal felnőttkorban több új csontszövet képződik, mint amennyi lebomlik. 30 éves kor után azonban a csontlebontás nagyobb mértékű, mint az új csontképződés, igy a csontok tömege folyamatosan csökken.

Hogyan értelmezhető a csontritkulás?

Olyan mésztartalom-csökkenéssel járó csontbetegség, melyben a csont szerves és ásványianyag-tartalma egyforma mértékben csökken.

A szó maga porózus, lyukacsos, üreges csontot jelent, ahol a csont a betegség folyamán elvékonyodik, megritkul, üregessé válik. Amennyiben a csonttömegcsökkenés és a csontszerkezet felbomlása bizonyos mértéket elér, a csontok már kisebb fokú terhelésre könnyen eltörnek. Ezt az állapotot nevezzük csontritkulásnak.

Minél kevesebb az ún. csúcscsonttömeg – ami az élet során elért legnagyobb csonttömeget jelenti –, annál hamarabb következik be a csonttörés veszélyével járó csontritkulás. A 40. életév elteltével arányosan csökken a csonttömeg és gyengül a csontszerkezet. A 65. életév felett a nők és férfiak csonttömegvesztése csaknem azonos mértékű.

A nőknél a változó korban és utána a csontvesztés folyamata felgyorsul. Ennek oka a női nemi hormonok (ösztrogén) szintjének csökkenése.

A csontritkulás formái

Posztmenopauzális csontritkulás, melynek két formája ismert:

• A sĂşlyos, gyors lefolyásĂş forma, ami a változĂł kor körĂĽli nĹ‘k 15-20 százalĂ©kát Ă©rinti.
• A lassan, lappangva kialakulĂł forma, ami az elĹ‘zĹ‘nĂ©l sokkal gyakoribb.

A csontritkulás e formáinak pontos kóreredete még tisztázatlan, de alapvetően az ösztrogénhiány okozza.

A posztmenopauzális csontritkulás veszélyeztető tényezői:

• családi hajlam
• alacsony termet
• gracilis alkat
• alacsony szĂĽlĂ©sszám
• gyermekkori alultápláltság
• kálciumszegĂ©ny táplálkozás
• korai menopauza
• felnĹ‘ttkorban a mĂ©h eltávolĂ­tása
• ĂĽlĹ‘ Ă©letmĂłd
• kevĂ©s mozgás, a fizikai aktivitás hiánya
• alkohol
• dohányzás
• koffein
• gyĂłgyszerek (szteroidok)
• fokozott pajzsmirigyműködĂ©s

Időskori csontritkulás

Időskorban, megelőző tünetek nélkül, rendszerint combnyaktörés, csuklótörés vagy csigolyatörés formájában jelentkezik.

Másodlagosan kialakuló csontritkulás

A másodlagosan kialakuló csontritkulás ritkábban fordul elő, és mindig valamilyen alapbetegségnek a következményeként jön létre:

• cukorbetegsĂ©g
• fokozott pajzsmirigyműködĂ©s
• gyulladásos Ă­zĂĽleti betegsĂ©gek
• hematolĂłgiai kĂłrkĂ©pekű
• IdĂĽlt alkoholizmus
• gyĂłgyszerártalmak
• a bĂ©l felszĂ­vĂłdási zavarai

A posztmenopauzális csontritkulás jellemző tünetei:

• Hát- Ă©s derĂ©kfájdalom, melynek hátterĂ©ben a csigolyák összenyomĂłdása, esetleg törĂ©se áll.
• TĂ­pusos törĂ©sek a csigolyákon, idĹ‘sebb korban a csuklĂłn Ă©s a csĂ­pĹ‘tájon, mivel a csontvesztĂ©s ezeken a csontokon a leggyorsabb.
• A test alaki változásai: a hát fokozott görbĂĽlĂ©se, a mellkas besĂĽllyedĂ©se, a testmagasság csökkenĂ©se.

A posztmenopauzális csontritkulás megelőzése

A nemzetközi oszteoporózisprogram elsődleges feladata az egészséges populáció időben történő szűrése a csonttömeg mérésével. Az időben történő szűréssel, korai diagnosztizálással, az időben megkezdett kezeléssel megelőzhető a betegség kialakulása, illetve a folyamat késleltethető.

A megelőzés másik igen fontos része a veszélyeztető tényezők korai felismerése, azok kiiktatása, illetve gyógyítása.

A megelőzésnek három formájáról kell még beszélni:

• Az elsĹ‘dleges megelĹ‘zĂ©s
  • Az elsĹ‘dleges megelĹ‘zĂ©s közĂ©ppontjában a gyermekek, serdĂĽlĹ‘k, fiatal felnĹ‘ttek állnak, akiknĂ©l megfelelĹ‘ testmozgással, fizikai aktivitással el kell Ă©rni azt a csĂşcscsonttömeget, amibĹ‘l 30 Ă©ves koruk után a betegsĂ©g kialakulása nĂ©lkĂĽl veszĂ­thetnek.
  • Tudományosan igazolt tĂ©ny, hogy a csontokra hatĂł állandĂł, váltakozĂł terhelĂ©s oly mĂłdon alakĂ­tja a csontszerkezetet, hogy a nagyobb terhelĂ©snek kitett terĂĽleteken a mechanikai erĹ‘k rĂ©vĂ©n a csontkĂ©pzĂ©s fokozĂłdik (piezoelektromos hatás).
  • BizonyĂ­tották a fizikai aktivitás csonttömegre, a csont ásványianyag-tartalmának növekedĂ©sĂ©re, a megfelelĹ‘ mennyisĂ©gű indulĂł csonttömeg kiĂ©pĂ­tĂ©sĂ©re kifejtett pozitĂ­v hatását. A mozgás mellett komoly szerepe van a megelĹ‘zĂ©sben a helyes táplálkozásnak, a kálcium- Ă©s fehĂ©rjedĂşs Ă©trendnek, a megfelelĹ‘ D-vitamin-ellátottságnak.
• A másodlagos megelĹ‘zĂ©s
  • A másodlagos megelĹ‘zĂ©s során igen fontos a veszĂ©lyeztetĹ‘ tĂ©nyezĹ‘k korai felismerĂ©se s az idĹ‘ben megkezdett kezelĂ©s, amikor is a betegnek mĂ©g igen kedvezĹ‘ kilátásai vannak a gyĂłgyulásra. A változĂł korban lĂ©vĹ‘k csonttömegpusztulásának csökkentĂ©sĂ©re hormonpĂłtlást, kálciumbevitelt, kalcitoninkezelĂ©st alkalmaznak, amit fizioterápiával egĂ©szĂ­tenek ki.
• A harmadlagos megelĹ‘zĂ©s
  • Itt már komoly szerepet kap a betegsĂ©g folyamatának lassĂ­tása, a megfelelĹ‘ kezelĂ©si mĂłdok alkalmazása, az Ă©letmĂłd megváltoztatása.

A csontritkulás kezelése

A kezelés középpontjában a betegek megfelelő felvilágosítása, tájékoztatása áll. Ismerniük kell a betegség folyamatát, a megelőzés lehetőségeit, a gyógyítás módjait. A sikeres gyógyulás kizárólag a betegek bevonásával, aktív együttműködésükkel érhető el.

Fizioterápiás lehetőségek

A megfelelő időben és módon alkalmazott fizioterápia jelentősen javíthatja a beteg állapotát, a megfelelő életminőség megtartását.

Az igen sokféle fizioterápiás lehetőség közül fontos szerepe van a mozgásterápiának, mivel az aktív izomműködéssel, a gerincre ható célirányos terheléssel a csonttömegvesztést mérsékelhetjük.

Az idősebb korban végzett rendszeres mozgás jelentősen csökkentheti a combnyaktörés gyakoriságát. A közepes erősségű, de a gerincet terhelő fizikai aktivitás időseknél is biztonságos, mivel csökkenti az esések számát, valamint igen jól hat légzésre és a keringésre.

A változó korban lévőknél az enyhe vagy közepes erősségű aktivitás alig befolyásolja a csontsűrűséget, de a keményebb, erősebb program a csigolyák ásványianyag-tartalmának növekedéséhez vezethet.

A megfelelő időben és módon alkalmazott fizioterápia jelentősen segíti a beteg mozgásszervi problémáinak javítását, s biztosíthatja a megfelelő életminőség megtartását.

Koltainé Balázs Éva
gyógytornász

forrás: archívum
(Patika Tükör – 010112)