Természetes gyógymódok

A homeopátia felfedezője Samuel Hahnemann (1755-1843), aki korának neves orvosa volt. Sokat foglalkozott a krónikus betegségekkel, s ezek gyógyítási lehetőségeivel. Hahnemann elutasította azt a feltevést, hogy a betegséget az azt okozó károsító anyag szervezetből való „kiengedésével" kell gyógyítani. E helyett azt állította, hogy a betegségeket a test életerejének visszaállításával lehet kezelni. A klasszikus homeopátia lényegében olyan kezelési módszer, mely olyan orvosságokkal dolgozik – ezeket minimális mennyiségben adagolva –, melyek nagyobb mennyiségben olyan tüneteket okoznának, mint maga a kezelendő betegség. A homeopátiás gyógyítás a „hasonlót a hasonlóval" elvén alapul.

A medveszőlőlevél (Arctostaphylos uva-ursi) a hangafélékhez vagy erikafélékhez (Ericaceae) tartozó, Magyarországon nem őshonos, hűvösebb éghajlatot kedvelő gyógynövény.

Bár placebo-kontrollált kettős vak kísérletet még nem végeztek, tapasztalati (empirikus) úton hatékonynak tartják a vesemedence és a húgyutak kórokozó-mentesítésében, melyet – főleg szubakut és krónikus esetben – diuretikus (vizelethajtó) hatása is támogat. A gyógynövény vastag, bőrszerű levelei használatosak.

Hatóanyagait tekintve a 10-15%-os arányt képviselő arbutin a legjelentősebb. Az arbutin (és annak metilált változata) savas környezetben hidrolizálódik, a gyomor alacsony pH-jú közegében hidrokinonná alakul, mely a növény levelében eredendően csupán néhány tized százalékban van jelen.

Ennek a benzolvegyületnek a máj nem különösebben örül, a szervezet jórészt a vesén keresztül próbál megszabadulni tőle. Antibakteriális hatását itt várjuk el, mely leginkább lúgos közegben érvényesül, így a vegetáriánusok alkalikus vizeletében lehet a legaktívabb, avagy a gyógynövény alkalmazásakor sok zöldséggel, esetleg némi szódabikarbonáttal támogatható. Kezelés alatt érdemes csökkenteni a húsfogyasztást, valamint kerülni a C-vitamin (aszkorbinsav) és egyéb vizeletsavanyítók egyidejű bevételét.

A sópipával otthon is gyógyulhatnak a betegek

Európa leghíresebb barlangjaiból válogatták a hatóanyagokat.

A XX. század végén robbanásszerűen megnövekedtet az allergiás asztmás és egyéb légutakkal kapcsolatos megbetegedések száma. Légzőrendszerünket, nap, mint nap irritáló szennyeződések tömege éri. Mivel a levegőszennyezés káros hatásai kivédhetetlenek, légutainkat épp úgy tisztítani kellene, mint hajunkat, bőrünket.

Hasznos tudnivalók a koratavaszi növényekről

A zord téli időjárást, a havat és fagyokat követően előbb-utóbb beköszönt a tavasz, az örök megújulás. A langyosodó hőmérséklet, az olvadó hó és jég nedvessége kipattantja a rügyeket, megindul a hajtások fejlődése, a magvak csírázása. A természet tavaszi megújulása sokunkat kicsal a parkba, az erdőbe, s bizony a hosszú tél után jólesik a séta, a mozgás vagy egyszerűen csak öröm gyönyörködni a növényvilág legfrissebb képviselőiben. Ismerkedjünk meg a korai növények néhány olyan fajával, melyek már a zord napok vége felé, meglepően hamar fejlődésnek indulnak, valamennyiünk örömére.

Minden, ami valaha történt velünk, nyomot hagyott a tudatunkban, a tudatalattinkban és a testünkben is. És nem csupán az esemény, de az arra adott érzelmi válasz (fájdalom, félelem, düh) is raktározódik bennünk: hasonló esetben ugyanúgy reagálunk majd. Ez a halmozódó stressz olyan blokkokat képez, amelyek végül testi tünetekhez is vezethetnek. Nem értjük, miért, holott valahol mélyen „tudjuk” az okokat. A kineziológus ezt a tudást hívja elő, de ha hatalmas beszélgetésekre számítunk, felejtsük el. Ő az izmainkkal kommunikál.

A kineziológia görög szóösszetétel: a kinesis mozgást, a logosz pedig tudományt jelent. A Magyarországon is elismert természetgyógyászati módszer arra irányul, hogy a szervezet energiaáramlásának útjában álló blokkokat feloldja, és beindítsa az öngyógyító folyamatokat.

Miért, meddig, hogyan?

A böjt bizonyos ideig tartó önkéntes nem evés, mely évezredek óta egyrészt szellemi gyakorlat, másrészt számos betegség kezelésének kelléke.

Az ókorban Hippokratész - a nyugati medicina atyja - hitt abban, hogy a test képes önmagát megújítani. Fontos gyógyító eszköznek tekintette a böjtöt. Ugyanígy Paracelsus is a legjobb gyógymódként hirdette. Az Ajurvéda medicina szintén a gyógyítás fontos építőelemének tekintette.

Magok, termések, áltermések

Az erdőt-mezőt járó ember még januárban is sok érdekességgel találkozhat a természetben, hiszen a cserjék és fák rövidebb-hosszabb ideig őrzik terméseiket, magjaikat, melyek majd új és új növénygenerációkat hoznak létre. A magvak, termések sokszor nemcsak látványosak, hanem hasznos anyagokat is tartalmazhatnak. Ismerkedjünk meg néhány gyakori, közönséges képviselőjükkel.

A gyógyító páfrányfenyő

Tegyünk egy képzeletbeli utazást a múltba. 270 millió évvel ezelőtt – ezt az időszakot a szakemberek perm korszaknak nevezik –, dinoszauruszok népesítették be a Földet. Ekkoriban a páfrányfenyő ősi fajai alkották a gazdag növényvilág egyik jellegzetes csoportját. A megkövesedett növényi maradványok – a fosszíliák – tanúbizonysága szerint 140 millió évvel ezelőtt, a krétakorban Ázsia, Európa és Amerika területén több fajuk élt, a harmadkorra azonban már csak egy faj maradt, aminek valószínű oka éppen a fa magvait terjesztő nagytermetű állatok kihalása volt.

Évszakok, hónapok, napok és az asztrológia Mindenki fogyókúrázik, különböző praktikákkal kínozza magát, hogy elérje a számára megfelelő testsúlyt. De mi a megfelelő? Ahogyan jól érezzük magunkat, vagy ahogy megfelelünk a külvilág elvárásainak? Ősszüleink nem számolták a kalóriákat, még a konyhai mérleget sem nagyon használták és mégis tudták, mit kell szervezetüknek biztosítania ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Mindig az évszaknak és a napoknak megfelelően étkeztek és éltek, ezt a tudást adták tovább generációról generációra. Kakasszóval ébredtek, a naplementével feküdtek, de előtte még felnéztek az égre, hogy milyen színben bújik a nap a látóhatár mögé. Abból már tudták, milyen időjárásra fognak ébredni, e szerint osztották be napi teendőiket, határidőnapló nélkül. A csillagok állásából szervezték életüket, a vetést, az aratást, a betakarítást. A mai kor embere magas falakat, kerítést emel maga köré, hogy ne lássa a csillagokat.