Ebben a fertőző betegségben az emberi szervezet szerepe az Echinococcus féreg lárváinak eltartására és szaporítására korlátozódik.
A végállomás a kutyák vékonybele, ahol a parazita már kifejlődött galandféregként keseríti meg hordozója mindennapjait.
A kutyák székletével ürülő peték a tényleges köztigazdáknak számító növényevő állatokba kerülnek, melyek lárvákkal tűzdelt húsa nyilván nem egy egészséges étel (főleg ha nem sütik, főzik meg jól), de maga az ember többnyire a kutya székletével ürülő peték lenyelése miatt fertőződik.
A kórokozó főként Dél-Amerika déli területein, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában honos, de endémiás gócok találhatók Közép-Ázsiában, Oroszország és más volt szovjet tagállamok keleti területein, Ausztráliában, az Egyesült Államok nyugati partvidékén, Angliában és Kelet-Európában is.
A lenyelt peték – túlélvén a gyomorsavat és az emésztőenzimeket – a bélnyálkahártyába hatolnak, innen a vérárammal jutnak legkedveltebb helyükre, a májba. Csaknem egynegyedük a tüdőben köt ki, kis részük akár a vesékben, agyban, csontokban és más szervekben, szövetekben is képes megtelepedni (pl. nyelvben, szemben).
A májban szállást és ellátást talált paraziták évenként 2-3 cm intenzív növekedést mutató cisztákban szaporodnak. Az első tünetek megjelenése évekig várathat magára, amíg egy-egy ciszta el nem éri, illetve meg nem haladja a 10-12 cm-es nagyságot.
A nyomástünetek dominálnak, epeúti elzáródás, gyulladás, sárgaság, májzsugor alakulhat ki. Hányinger, hányás, a has jobb felső tájékának fájdalma jelentkezhet. A tömlők szivároghatnak, a szervezet erre allergiás reakciókkal válaszol (pl. csalánkiütés), emelkedik az eozinofil fehérvérsejtek száma. Ritkán egy ciszta megrepedhet, ekkor súlyos anafilaxiás sokk alakulhat ki. A ciszták tartalma tovább szóródhat a hashártya, mellhártya, sőt a szívbelhártya felé.
A tüdőben lévő ciszták hörgőket zárhatnak el, ettől tüdőrészek eshetnek össze, illetve légtelenedhetnek el. Az agyi ciszták görcsrohamokat, a csontban kevésbé körülhatároltan növekedők patológiás töréseket okoznak (főként csigolyákban, ebben az esetben a gerincvelő is nyomás alá kerülhet, bénulások léphetnek fel).
Más betegségektől való elkülönítése, azaz a differenciáldiagnózis nem könnyű: az Echinococcosis számos betegséget utánozhat a májtályogtól a tbc-n keresztül különböző helyeken felfedezni vélt jó- és rosszindulatú tumorokig. A végső diagnózishoz immunológiai és képalkotó vizsgálatok együttes elvégzése (ultrahang, CT, esetleg MRI és szcintigráfia) szükséges.
Kezelése műtéti, a tömlők eltávolításából áll. Nehézsége a ciszták szivárgásának megakadályozásában rejlik, mely a későbbi kiújulások fő okát képezik. Ezért pre- és posztoperatíve a gyógyulást elősegítő, esetenként magát a műtét elkerülését is lehetővé tévő gyógyszeres kezelés áll rendelkezésre. Utóbbi sajnos csak az enyhébb infekciókban, az esetek 30-35%-ában vezet önmagában sikerre. Beavatkozás nélkül a betegség 15-20%-ban végzetes kimenetelű.
Megelőzés: megfelelő személyi higiénia és a kutyák konyhai hulladékkal (nyers hús nyesedékkel) történő etetésének kerülése, endémiás, azaz fertőző gócként számon tartott területeken a kutyák megelőző gyógyszeres kezelése.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
