Hallhattuk a hĂrt a minap. Egy hazánkfiát kiebrudaltak AusztriábĂłl, mert 250 km/h-s sebessĂ©ggel hajtott motorkerĂ©kpárjával. Az egyik országos kereskedelmi televĂziĂłs csatornán meg is szĂłlalhatott az illetĹ‘. Az Ă©jszakai műsor ezen rĂ©sze nagyjábĂłl arrĂłl szĂłlt, milyen "jĂł srác vagyok is Ă©n, mert eddig mĂ©g nem Ă©rtek utol Ă©s nem kaptak el soha". A műsorvezetĹ‘ ehhez asszisztált.
Ugye, milyen karakánok vagyunk mi magyarok?! Valahogy mégsem vagyok büszke.
Mindenki ott Ă©s Ăşgy teszi fel tĂ©tkĂ©nt az Ă©letĂ©t ahol Ă©s ahogy kĂvánja. De nem teheti meg azt, hogy mások testi Ă©psĂ©gĂ©t is veszĂ©lybe sodorja. Nem száguldozhat közĂşton, ahol – fĹ‘kĂ©nt motorkerĂ©kpárral – elĂ©g egy rossz mozdulat Ă©s a jármű bombakĂ©nt csapĂłdik be a szembejövĹ‘k közĂ©.
Talán a műsorvezetĹ‘ sem ismerkedne meg Ăgy szĂvesen interjĂşalanyával, szemĂ©lygĂ©pkocsijának szĂ©tzĂşzott szĂ©lvĂ©dĹ‘jĂ©n keresztĂĽl.
Nap mint nap szembesĂĽlĂĽnk a felelĹ‘ssĂ©gĂ©rzet hiányával. A legszomorĂşbb, hogy hiányt szenvedhetnek belĹ‘le egy a köz vĂ©lemĂ©nyĂ©t formálni kĂ©pes műsor kĂ©szĂtĹ‘i is.
Seneca mondta, hogy az Ă©letben az a nagyszerű, hogy egy bejárat Ă©s több kijárat adatik hozzá. EngedtessĂ©k meg nekĂĽnk, hogy mi válasszunk ajtĂłt. Legegyszerűbb esetben pedig kinyĂlik egy magátĂłl. Ha eljön az ideje.
(–VBE–)
2005.03.30