Hallhattuk a hírt a minap. Egy hazánkfiát kiebrudaltak Ausztriából, mert 250 km/h-s sebességgel hajtott motorkerékpárjával. Az egyik országos kereskedelmi televíziós csatornán meg is szólalhatott az illető. Az éjszakai műsor ezen része nagyjából arról szólt, milyen "jó srác vagyok is én, mert eddig még nem értek utol és nem kaptak el soha". A műsorvezető ehhez asszisztált.
Ugye, milyen karakánok vagyunk mi magyarok?! Valahogy mégsem vagyok büszke.
Mindenki ott és úgy teszi fel tétként az életét ahol és ahogy kívánja. De nem teheti meg azt, hogy mások testi épségét is veszélybe sodorja. Nem száguldozhat közúton, ahol – főként motorkerékpárral – elég egy rossz mozdulat és a jármű bombaként csapódik be a szembejövők közé.
Talán a műsorvezető sem ismerkedne meg így szívesen interjúalanyával, személygépkocsijának szétzúzott szélvédőjén keresztül.
Nap mint nap szembesülünk a felelősségérzet hiányával. A legszomorúbb, hogy hiányt szenvedhetnek belőle egy a köz véleményét formálni képes műsor készítői is.
Seneca mondta, hogy az életben az a nagyszerű, hogy egy bejárat és több kijárat adatik hozzá. Engedtessék meg nekünk, hogy mi válasszunk ajtót. Legegyszerűbb esetben pedig kinyílik egy magától. Ha eljön az ideje.
(–VBE–)
2005.03.30
