isiász

Dorn-terápiaDieter Dorn 1938-ban született egy német kistelepülésen. Ifjúkorában mezőgazdasági termelőként dolgozott és nem is tervezett – mai kifejezéssel élve – pályamódosítást, nem voltak a földtől, annak művelésétől távol álló ambíciói.Egy napon azonban oly szerencsétlenül emelt fel egy méretes farönköt, hogy utána egyszerűen nem bírt felegyenesedni. – Hexenschuss! – hasított belé. – Már csak ez hiányzott!
Hogy, hogy nem, Dorn derekát egy a telepen dolgozó nyolcvanéves parasztbácsi roppantotta a helyére. Azonnal megszűnt a fájdalma, mi több, késő estig dolgozott a gazdaságban. Az esetnek híre kelt, és egyre többen kérték az idős ember segítségét mozgásszervi panaszaik orvoslásához. A falubeliek elégedetten, túlnyomórészük gyógyultan távozott. Kis idő múlva a parasztbácsi meghalt, de mivel Herr Dorn az esetek többségénél jelen volt és figyelemmel követte a különböző fogásokat, a falu népe benne látta a gyógyító utódot. Első nekifutásként felesége tíz éve fennálló migrénjét szüntette meg, majd felbátorodva egyre többet és többet tudott segíteni a hozzá fordulókon. Csaknem tíz év telt el így.

Dorn mélyreható anatómiai és élettani ismeretek nélkül „praktizált”, így egyre sürgetőbb szükségét érezte annak, hogy intézményes egészségügyi képzésen vegyen részt. Ekkor vallotta be: „Ha tudtam volna, hogy ilyen bonyolult az anatómia, sok mindent nem is mertem volna megtenni.” Dieter Dorn szó szerint az ujjaiban érezte embertársai „elesettségét”, tapintással érzékelte az egyenlőtlenségeket. Kifejlesztett egy sajátos technikát, fellazította a tartóizmot, helyére tornáztatta a kiálló csigolyát. 1975-ben könyvet írt a módszeréről, majd betegeknek szervezett tanfolyamokat, melyen az önsegítő Dorn gyakorlatokat tanította.

A fájdalom univerzális jelenség. Az, hogy milyen erősnek érezzük, miként reagálunk rá, mennyire tűrjük azt, az biológiai, pszichológiai alkatunktól és kulturális neveltetésünktől függ. Gondoljunk csak a szöges ágyon fekvő fakírokra, a parázson táncot járókra vagy a vallási okból magukat keresztre feszíttetőkre. A korábbi fájdalmas sérülésekkel, betegségekkel kapcsolatos emlékeink is befolyásolhatják a fájdalommal szembeni érzékenységünket.

Ha a fájdalom a sérülés vagy a betegség várható gyógyulási idején túl is fennáll, akkor krónikus állapot kialakulásáról beszélhetünk.

MérlegFizikális háttér és gyakorlati megfontolások Testünk statikai szerkezetének állandóságához az agonista és antagonista izomcsoportok egyensúlya szükséges. Ezek működési mechanizmusuk és felépítésük alapján is különböznek egymástól. Funkcionálisan elkülöníthetők a hajlító és nyújtó, illetve a közelítő és távolító izmok. Szerkezetileg a myoglobinban gazdag, tónusos, vörös izom az egyik típus. Ilyen felépítésűek a testtartásért is felelős, tartósan terhelhető, lassan reagáló, de lassan is fáradó izmok. A másik típus a fázisos, fehér izom, mely gyorsan húzódik össze és hamar elfárad, rövid ideig terhelhető, hosszabb pihenést igényel.Amennyiben az izompárok egyensúlyban vannak, akkor elemeik terheléskor teljes összehúzódásra képesek, nyugalomban maximálisan és görcsmentesen ellazulnak, alapállapotban normális a tónusuk, a test függőleges helyzetét képesek tartósan biztosítani.
 
Janda felosztása szerint a törzsünk tartását biztosító párok a következő izmok: hátsó nyakizmok – elülső nyakizmok; trapézizom (m. trapezius) – nagy mellizom (m. pectoralis major); rombuszizom (m. rhomboideus) – elülső fűrészizom (m. serratus anterior); egyenes hasizom (m. rectus abdominis) – négyszögű ágyékizom (m. quadratus lumborum); külső és belső ferde hasizom (m. obliquus externus és internus) – gerincmerevítő izom (m. erector spinae); nagy farizom (m. gluteus maximus) – egyenes combizom (m. rectus femoris); kétfejű combizom (m. biceps femoris) – csípőhorpasz-izom (m. iliopsosas); félhártyás izom (m. semimembranosus) – szabóizom (m. sartorius); félinas izom (m. semitendinosus) – széles pólyaizom (m. tensor fasciae latae).

A mozgás szabadságaNapi csupán tíz-tizenöt szabad percet igénylő tartáskorrigáló, a medence dőlésszögét beállító, gerincet mobilizáló gyakorlatsor.

- Álljon egyenesen, két kar a test mellett, arccal előre tekint. Kilégzésre a has- és farizmokat megfeszíti, vállat hátrahúzva a mellkast kiemeli és fejtetővel felfelé nyújtózkodik. Belégzésre ellazít.

- Széken terpeszülés, teljes talppal a talajon támaszkodik, kézzel a bokákat átfogja, hátat ellazítja. Minél tovább tartsa meg egyenletes légzéssel.

- Támlás széken ülve egyik lábat a székre teszi, kezeket tarkón átkulcsolja. Belégzéskor a mellkast a széktámla felett lassan hátrafelé nyújtja, kilégzésre ellazít.

- Guggolótámasz, fejet vállat a két térd közé hajlítani, sarkat, tenyeret a talajon tartani. Lassú térdnyújtással a feneket megemelni, hátat egyenesíteni, arccal lefelé tekinteni. Teljes térdnyújtás a talp- és tenyértámasz megtartásával, a hát kiegyenesítésével.

Feliratkozás isiász csatornájára

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×