Táplálkozási modellek – Piramis, szivárvány

Az utóbbi években a táplálkozás az egészséges életmód egyik legfontosabb tényezőjévé vált. Számos javaslat született az egészséges étkezés megvalósítására, amelyek zömmel az amerikai kontinensen fogalmazódtak meg és indultak hódító útjukra.

Elsőként - 1993-ban - a táplálkozási piramist ismertük meg. Ez azt mutatja meg, hogy milyen arányban fogyasszunk az egyes tápanyagokból. A piramis alapján helyezkednek el a folyadékok azt jelezve, hogy ebből kell a legtöbbet fogyasztanunk. Ezután következnek a gabonafélék, egy szinttel feljebb pedig a zöldségek és gyümölcsök foglalnak helyet. Ennél kisebb mennyiségben kell tejterméket és húsokat ennünk, a legkevesebbet pedig zsírokból, olajokból, édességekből fogyasszunk. Ezek a piramis csúcsán kapnak helyet.

A táplálkozási piramis analógiájára jelent meg a kanadai táplálkozási szivárvány 1996-ban, melynek külső héján a gabonaféléket, majd - a szivárvány középpontja felé haladva - a zöldségeket és gyümölcsöket, tejtermékeket, húsokat, majd a legbelső héjon a zsírokat, édességeket találjuk.

Ez abban mutat túl a piramismodellen, hogy itt már egységekben fejezik ki a napi javasolt szükségletet az egyes tápanyagféleségekből. Például 1 egységnek felel meg 1db kifli, 1 db alma, 2 dl joghurt, 1 db háromszög sajt, 10 dkg csirkecomb, 2 szelet sajt, stb. Az ajánlás 5-9 egység gabonaféle, 5-8 egység zöldség, gyümölcs, 3-4 egység tejtermék, 2-3 egység sovány húsféle naponta.

Az 1999-es tányérmodell Ausztráliából származik, ez a gyerekek táplálkozására ad javaslatot. E szerint a csemeték tányérjára egyharmad részben húst, egyharmad részben szénhidrátfélét (rizst vagy burgonyát) és egyharmad részben zöldségfélét ajánlott tenni.

forrás: archívum
(Patika Tükör – 030305)