Az első gyermek születése után szinte minden nő elgondolkodik azon, szeretne-e és ha igen, mikor és hány gyermeket.
A kĂ©rdĂ©s a pszicholĂłgusokat is Ă©rdekelte: több vĂ©lemĂ©ny látott napvilágot arrĂłl, mennyi az ideális korkĂĽlönbsĂ©g kĂ©t testvĂ©r között. Szinte minden ezzel foglalkozĂł Ărás egyetĂ©rt abban, hogy mind a nagy, mind a csupán egy-kĂ©t Ă©ves korkĂĽlönbsĂ©gnek megvannak az elĹ‘nyei Ă©s a hátrányai is.
Ha pár Ă©ven belĂĽl jön a kĂ©t baba, akkor gyermekkorukban – valĂłszĂnűleg – elkerĂĽlhetetlen lesz köztĂĽk a rivalizálás , hiszen folyamatosan összehasonlĂtják magukat testvĂ©rĂĽkkel.
A 4 Ă©vnĂ©l nagyobb kĂĽlönbsĂ©g a testvĂ©rfĂ©ltĂ©kenysĂ©get növelheti. Ez igen gyakori jelensĂ©g, mĂ©g ott is elĹ‘fordul, ahol az elsĹ‘szĂĽlöttet felkĂ©szĂtettĂ©k az Ăşj jövevĂ©ny Ă©rkezĂ©sĂ©re, Ă©s Ĺ‘ várja is a kicsit. ÉrthetĹ‘ ez az Ă©rzĂ©s, hiszen addigi kizárĂłlagos jogait Ă©s a felnĹ‘ttek idejĂ©t is meg kell osztania a picivel.
Az érzést fokozhatja, ha a szülők nem elég figyelmesek, és az újszülött ágyát a nagyobb gyerek szobájában helyezik el (oda a félrevonulás lehetősége), s ha nem vonják be a kistestvér körüli tennivalókba.
KĂváncsisága termĂ©szetes: a szakemberek szerint akkor járunk el leghelyesebben, ha Ă©reztetjĂĽk az ĂşjdonsĂĽlt báttyal vagy nĹ‘vĂ©rrel, hogy számĂtunk a segĂtsĂ©gĂ©re. Ha már elĂ©g nagy, akkor engedjĂĽk meg, hogy kĂ©zbe vegye (szĂĽlĹ‘i felĂĽgyelettel) a picit, hogy segĂtsen az etetĂ©snĂ©l Ă©s a pelenkázásnál.
A kĂ©t Ă©v körĂĽliek is Ă©rezhetik nagy Ă©s fontos szemĂ©lynek magukat a családban, ha segĂ©dkezhetnek a bĂ©bipapi elkĂ©szĂtĂ©sĂ©ben, összeszedhetik a baba által szĂ©tszĂłrt játĂ©kokat vagy a boltban az általuk választott csörgĹ‘t átnyĂşjthatják a kiságyban fekvĹ‘nek. Ha a nagyobb gyerek maga is elkezd csecsemĹ‘kĂ©nt viselkedni (szopni akar vagy cumit kĂ©r, a már szobatiszta gyerek Ăşjra bepisil, bekakil), akkor a szĂĽlĹ‘nek kell mindent elkövetnie, hogy "rendezze a szerepeket".
A szĂĽlĹ‘k társaságában, a kicsi ellátásában nyĂşjtott segĂtsĂ©ggel az idĹ‘sebb maga is Ă©rezheti, hogy nem a tehetetlen baba, hanem a gondoskodĂł testvĂ©r szerepe a neki megfelelĹ‘.
A testvĂ©rfĂ©ltĂ©kenysĂ©g nĂ©ha komoly problĂ©mává fajulhat. Megnyilvánulhat a csecsemĹ‘ elleni agressziĂłban vagy mogorvává, szĂłtlanná válásban is. Ha a nagyobb testvĂ©r bántja, bántani prĂłbálja a fiatalabbat, akkor figyelmeztessĂĽk: nem engedjĂĽk, hogy a kicsinek baja essĂ©k. Ugyanakkor biztosĂtsuk arrĂłl a gyereket, hogy semmivel sem szeretjĂĽk kevĂ©sbĂ©, mint azelĹ‘tt.
Vannak azonban olyan helyzetek, amikor elkerĂĽlhetetlen a szakember segĂtsĂ©ge – mikor forduljunk gyermekpszicholĂłgushoz?
Nos, a testvĂ©r szĂĽletĂ©se elĹ‘tti idĹ‘ben elutasĂtĂłan viselkedĹ‘ gyerek hozzáállása megváltozhat, ha meglátja a bĂ©bit. Ha az ellenszenv a pici fejlĹ‘dĂ©sĂ©vel nĹ‘, ha tartĂłsan fennáll az erĹ‘s fĂ©ltĂ©kenysĂ©g vagy ez az Ă©rzĂ©s visszatartja az idĹ‘sebb gyereket a fejlĹ‘dĂ©s bizonyos terĂĽletein (akadályozza szociális alkalmazkodĂł kĂ©pessĂ©gĂ©t), akkor ne habozzunk segĂtsĂ©get kĂ©rni.
A fĂ©ltĂ©kenysĂ©g kialakulásnak többfĂ©le oka is lehet. Gyakrabb, ha eltĂ©rĹ‘ nemű testvĂ©r Ă©rkezik, ha a szĂĽlĹ‘-gyermek kapcsolat az Ăşj terhessĂ©g elĹ‘tt sem volt ideális, vagy ha az anya Ă©s az apa kapcsolata sĂnyli meg a második gyermek Ă©rkezĂ©sĂ©t.
Ha az ĂşjszĂĽlött már a harmadik gyermek, akkor sem biztos, hogy könnyebb a helyzet. A nagy már rutinosabb idĹ‘sebb testvĂ©r, a másodszĂĽlött azonban elveszĂti "legkisebb" státusát. Ha nincs tĂşl jĂł kapcsolat az elsĹ‘ kĂ©t gyermek között, akkor kialakulhat a "közĂ©psĹ‘ gyerek szindrĂłma". Ez nem jelent mást, mint kettĹ‘s fĂ©ltĂ©kenysĂ©get, valamint saját szerepĂ©nek, szemĂ©lyĂ©nek kĂłros leĂ©rtĂ©kelĂ©sĂ©t. Ilyenkor is a szĂĽlĹ‘k tehetik a legtöbbet azzal, hogy Ă©rzĂ©keltetik az önmagát feleslegesnek Ă©rzĹ‘ gyerekkel: az egĂ©sz családnak nagyon fontos.
Persze amikor azt Ărom, hogy feladatokat kell adni az idĹ‘sebbeknek, hogy egyĂĽtt lehessenek a kicsivel, akkor nem arrĂłl van szĂł, hogy ingyenes gyermekfelĂĽgyelĹ‘kĂ©nt használjuk Ĺ‘ket. Ha tehernek Ă©rzik a gondoskodást, az nem segĂti, sokkal inkább gátolja a jĂł testvĂ©ri kapcsolat kialakulását. Csináljunk olyan programot, amelyen az egĂ©sz család rĂ©szt vesz, Ă©s szervezzĂĽnk olyan idĹ‘töltĂ©seket is, melyeket a gyerekek kĂĽlön is csinálhatnak. Nem kell állandĂłan egyĂĽtt lenniĂĽk!
Ne gondoljuk, hogy csak a mi gyerekeink szidják és püfölik egymást. A testvérkapcsolatok nem mindig harmonikusak, és az összetartozás érzését csak meleg családi tűzhelynél lehet megtapasztalni.
-práger-
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 021106)