A zord tĂ©li idĆjĂĄrĂĄst, a havat Ă©s fagyokat követĆen elĆbb-utĂłbb beköszönt a tavasz, az örök megĂșjulĂĄs. A langyosodĂł hĆmĂ©rsĂ©klet, az olvadĂł hĂł Ă©s jĂ©g nedvessĂ©ge kipattantja a rĂŒgyeket, megindul a hajtĂĄsok fejlĆdĂ©se, a magvak csĂrĂĄzĂĄsa. A termĂ©szet tavaszi megĂșjulĂĄsa sokunkat kicsal a parkba, az erdĆbe, s bizony a hosszĂș tĂ©l utĂĄn jĂłlesik a sĂ©ta, a mozgĂĄs vagy egyszerƱen csak öröm gyönyörködni a növĂ©nyvilĂĄg legfrissebb kĂ©pviselĆiben. IsmerkedjĂŒnk meg a korai növĂ©nyek nĂ©hĂĄny olyan fajĂĄval, melyek mĂĄr a zord napok vĂ©ge felĂ©, meglepĆen hamar fejlĆdĂ©snek indulnak, valamennyiĂŒnk örömĂ©re.
A tĂ©ltemetĆ legkorĂĄbban virĂĄgzĂł növĂ©nyfajaink egyike. MediterrĂĄn eredetƱ, de KözĂ©p-EurĂłpa gyertyĂĄnos tölgyeseiben, ligeterdĆiben is meghonosodott, bĂĄr ĂĄllomĂĄnya nem tĂșl nagy. Sokszor kertekben is talĂĄlkozhatunk vele (vagy közel rokon fajaival, mint ĂŒltetett, pompĂĄs dĂsznövĂ©nnyel).
A tĂ©ltemetĆ gumĂłs növĂ©ny, melynek tĆlevelei szĂĄlasak, sallangosak, s egyetlen szĂ©p sĂĄrga virĂĄgot kĂ©peznek. Az igen korai virĂĄgzĂĄst követĆen tĂŒszĆtermĂ©sek fejlĆdnek, melyek aprĂł magjait majd a hangyĂĄk terjeszthetik. Az elvirĂĄgzĂĄs követĆen a sĂĄrga virĂĄgok megzöldĂŒlnek, visszafejlĆdnek, s a növĂ©ny a gumĂłba visszahĂșzĂłdva marad a következĆ Ă©v tavaszĂĄig. A tĂ©ltemetĆ ma hazĂĄnk vĂ©dett növĂ©nyei közĂ© tartozik, hatĂłanyagai közĂŒl bizonyĂtott egyes alkaloidok jelenlĂ©te, s hajdanĂĄn - ĂĄllĂtĂłlag - hatĂĄsosnak tartottĂĄk a skorpiĂł csĂpĂ©se ellen is.
A mĂĄjvirĂĄg gyökĂ©rtörzses, Ă©velĆ, alacsony növĂ©ny. RendkĂvĂŒl jellemzĆk a levelei, mert tĆĂĄllĂłak, hĂĄromkarĂ©jĂșak, Ă©pszĂ©lƱek, formĂĄjuk a mĂĄj lebenyeire emlĂ©keztet. A levelek fonĂĄkjĂĄn fehĂ©res szĆrözöttsĂ©g figyelhetĆ meg, a szĂni rĂ©szen gyakran fehĂ©res foltok lĂĄthatĂłk. A virĂĄgok egyesĂ©vel jelennek meg a szĆrös kocsĂĄnyokon, szĂnĂŒk kĂĄprĂĄzatos Ă©gszĂnkĂ©k, rĂłzsaszĂnƱ, lilĂĄs vagy fehĂ©res. A virĂĄgok estefelĂ© becsukĂłdnak Ă©s csukva maradnak rossz idĆjĂĄrĂĄs esetĂ©n is.
A növĂ©ny tipikusan a fĂ©lĂĄrnyĂ©kos termĆhelyek faja, azaz vilĂĄgos tölgyesekben, bĂŒkkösökben, elegyes erdĆkben Ă©l. HazĂĄnkban vĂ©dett fajkĂ©nt az Ăszaki- Ă©s a DunĂĄntĂșli-közĂ©phegysĂ©gben fordul elĆ, de kertekben, termesztett növĂ©nykĂ©nt is talĂĄlkozhatunk vele.
A mĂĄjvirĂĄg protoanemonin- Ă©s anemonintartalma miatt mĂ©rgezĆ fajnak szĂĄmĂt, elsĆsorban friss ĂĄllapotban, hiszen szĂĄrĂtĂĄskor ezen anyagok nagyrĂ©szt elbomlanak. Az esetleges mĂ©rgezĂ©s tĂŒnetei közĂ© tartozik a hasmenĂ©s, szĂ©dĂŒlĂ©s, görcsök, sĂșlyos esetekben lĂ©gzĂ©sbĂ©nulĂĄs vagy a lĂ©gutak nyĂĄlkahĂĄrtyĂĄjĂĄnak gyulladĂĄsa.
RĂ©gebben azonban a mĂĄjvirĂĄg gyĂłgynövĂ©nynek is szĂĄmĂtott, gyĂłgyhatĂĄsĂĄt mĂĄr 1665-ben leĂrtĂĄk, mĂ©ghozzĂĄ Ășgy, hogy mĂĄjpanaszok ellen kell alkalmazni. Ez a hasznĂĄlati lehetĆsĂ©g abbĂłl a közĂ©pkori nĂ©zetbĆl fakadt, hogy egy adott szervet olyan növĂ©nyek gyĂłgyĂtanak, amelyek ezen szervhez hasonlĂtanak, pĂ©ldĂĄul levelĂŒk alakja hasonlĂł ("szignatĂșra-tan"). A mĂĄjvirĂĄg tehĂĄt innen kapta a nevĂ©t (több nyelven is Ăgy hĂvjĂĄk), a hatĂĄst azonban korszerƱ mĂłdszerrel senki nem erĆsĂtette meg (bĂĄr a homeopĂĄtiĂĄban nĂ©hol alkalmazzĂĄk).
A hĂłvirĂĄg a kora tavasz kedves szimbĂłluma, egy filigrĂĄn, Ă©velĆ, egyszikƱ, hagymĂĄs növĂ©ny. Nyirkos, sziklĂĄs erdĆkben, ĂŒde tölgyesekben, vagy egyĂ©b lomberdĆkben sokszor mĂĄr januĂĄr közepĂ©n megkezdĆdik virĂĄgzĂĄsa. EurĂłpa dĂ©li-dĂ©lkeleti rĂ©szĂ©n mĂ©g gyakori, mĂĄsutt erĆsen visszaszorulĂłban van. HazĂĄnkban az erĆteljes gyƱjtĂ©s következtĂ©ben szintĂ©n erĆsen megritkult, mindenkĂ©ppen vĂ©delemre szorul, bĂĄr ma mĂ©g törvĂ©nyi vĂ©dettsĂ©get nem Ă©lvez.
A hĂłvirĂĄg ĂĄltalĂĄban könnyebb tĂŒnetekkel jĂĄrĂł mĂ©rgezĂ©st okoz. A mĂ©rgezĆ anyagok az Ășgynevezett amarillisz-alkaloidok csoportjĂĄba tartoznak, melyek közĂŒl talĂĄn legismertebb a galantamin (amely a kolinĂ©szterĂĄz nevƱ enzimet kĂ©pes gĂĄtolni), leggyakoribb a likorin, amely kis adagban nyĂĄlzĂĄst, hĂĄnyĂĄst, hasmenĂ©st, nagyobb dĂłzisban bĂ©nulĂĄst Ă©s ĂĄjulĂĄst okozhat. A galantamint izomgyengesĂ©gben, izomsorvadĂĄsos ĂĄllapotban, gyĂłgyszerkĂ©szĂtmĂ©nyek formĂĄjĂĄban is alkalmazzĂĄk.
A farkasboroszlĂĄn csak 50-60 centimĂ©ter magasra növĆ, fĂ©nylĆ levelƱ törpecserje. Az elĆzĆ Ă©vi levelek hĂłnaljĂĄbĂłl fejlĆdnek ki a legtöbbször hĂĄrmasĂĄval ĂĄllĂł, rĂłzsaszĂnƱ, kellemes illatĂș virĂĄgok. A termĂ©sek borsĂł nagysĂĄgĂș, hosszĂșkĂĄs, egymagvĂș piros bogyĂłk. HazĂĄnk közĂ©phegysĂ©geinek bĂŒkköseiben, bĂŒkkelegyes erdeiben Ă©lĆ növĂ©ny.
A farkasboroszlĂĄn, kĂŒlönösen a bogyĂłk, Ășgynevezett dafnan-szĂĄrmazĂ©kokat, Ăgy mezereint Ă©s dafnetoxint tartalmaznak, melyek szerkezetileg diterpĂ©nĂ©szterek. HumĂĄn mĂ©rgezĂ©si esetek fĆkĂ©nt akkor fordulhatnak elĆ, ha gyerekek fogyasztanak a bogyĂłkbĂłl. Ilyenkor a szĂĄjnyĂĄlkahĂĄrtya vörösödĂ©se Ă©s duzzanata, szomjĂșsĂĄgĂ©rzĂ©s, gyomorfĂĄjdalom, hĂĄnyĂĄs Ă©s hasmenĂ©s, kĂ©sĆbb fejfĂĄjĂĄs, szĂ©dĂŒlĂ©s, a szĂvritmus gyorsulĂĄsa Ă©s görcsök lĂ©phetnek fel. Igen sĂșlyos esetben vesekĂĄrosodĂĄs Ă©s halĂĄl is bekövetkezhet. Az Ăłkorban - Ă©ppen a növĂ©ny erĆs hatĂĄsai nyomĂĄn - bizonyos esetekben gyĂłgynövĂ©nykĂ©nt is alkalmaztĂĄk, a cserje kĂ©rge köszvĂ©nynĂ©l, reumĂĄnĂĄl szolgĂĄlt fĂĄjdalomcsillapĂtĂĄsra.
Dr. Vetter JĂĄnos
egyetemi tanĂĄr
forrĂĄs: archĂvum
(Patika TĂŒkör â 040303)