A Peyronie-betegség

A betegsĂ©get elĂ´ször egy olasz anatĂłmus, De La Peyronie Ă­rta le 1561-ben, Ĺ‘ lett a nĂ©vadĂł is. A betegsĂ©g 20 Ă©s 80 Ă©ves kor között bármikor elĹ‘fordulhat, az Ă©szlelt átlagos Ă©letkor 53 Ă©v.

A betegség lényege a pénisz barlangostest-falának olyan hegesedése, mely merevedéskor a heges csomó irányába görbíti a péniszt, mivel ez a rész nem nyúlik. A merevedés az esetek kétharmadában fájdalmas. A görbület a derékszögnél nagyobb szöget is elérhet, és közösülési képtelenséggel járhat.

Mikor a beteg felkeresi urológusát, az alapos kikérdezés során általában kiderül, hogy a betegség jelei a legtöbb esetben már 1-1,5 éve jelentkeztek, ám ezeknek a beteg - az enyhe tünetek miatt - korábban nem tulajdonított nagy jelentőséget.

Napjainkban vált világossá, hogy a betegség kiindulópontja a barlangos test fali és szivacsos része közötti kisereinek gyulladása, mely ismeretlen eredetű, gyakran jár együtt a tenyér vagy a talp inainak hegesedésével, cukorbetegséggel, ízületi gyulladásokkal, érelmeszesedéssel.

Gyógyítása

A betegséget sokféleképpen próbálták már kezelni. Alkalmaztak röntgenbesugárzást, ultrahangkezelést, elektromos ingerlést, csomóba adott injekciós kezelést.

Napjainkban vetődött fel annak a gondolata, hogy ha egy viszonylag hosszabb gyógyszeres kezelés esetleg eredménytelen lenne, próbálkozni lehet a csomó injekciózásával, bár ez igen kellemetlen. A végleges megoldás a műtéti korrekció, a pénisz kiegyenesítése, mely egy viszonylag rövid, járóbeteg-szakrendelésen is elvégezhető műtét.

Dr. Török Alexander
urolĂłgus szakorvos, uro-szexolĂłgus

forrás: archívum
(Patika Tükör – 030414)