Szathmáry Eörs evolĂşciĂłbiolĂłgus, az MTA rendes tagja három kĂĽlföldi kutatĂłtársával arra vállalkozott, hogy kĂ©miai molekulákbĂłl kiindulva Ă©letet teremt laboratĂłriumi körĂĽlmĂ©nyek között a MiniLife elnevezĂ©sű, hat Ă©ven át tartĂł projekt keretĂ©ben, amely az EurĂłpai Kutatási Tanács tĂzmilliĂł eurĂłs támogatásával valĂłsul meg
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közleménye szerint a biokémia és az evolúcióbiológia talán legnagyobb nyitott kérdése a földi élet keletkezése, amelyről eddig számos elméletet alkottak már meg, de a válasz mindeddig nem született meg.
Szathmáry Eörs akadémikus, evolúcióbiológus, aki maga is sokat foglalkozott ezzel a problémával, arra jutott, hogy ennél egy még alapvetőbb kérdésre sem tudjuk a választ: egyáltalán hogyan jöhet létre élettelen anyagokból élő. Ugyanis valódi, szerves életet szintén nem volt még képes senki létrehozni földi kutatólaboratóriumban.
Szathmáry három kutatótársával, Sijbren Otto és Gonen Ashkenasy vegyészekkel, valamint Andrew Griffiths molekuláris biológussal úgy gondolta, ez a feladat a mai tudás birtokában már megoldható lehet.
A munka alapjául egy magyar kĂ©mikus, Gánti Tibor több mint fĂ©l Ă©vszázados, korát jĂłcskán meghaladĂł elmĂ©lete szolgál, amely három, az Ă©lethez feltĂ©tlenĂĽl szĂĽksĂ©ges összetevĹ‘t Ăr le. ElmĂ©lete szerint az Ă©lĹ‘lĂ©nyeknek mindenkĂ©ppen rendelkezniĂĽk kell egy anyagcseréért felelĹ‘s rendszerrel, egy informáciĂłtárolĂł Ă©s -másolĂł rendszerrel, valamint egy határfelĂĽlettel, amely elválasztja az Ă©lĹ‘lĂ©nyt a környezetĂ©tĹ‘l.
A három rendszert bonyolult kĂ©miai folyamatok kötik össze egymással, amelyek közös jellemzĹ‘je, hogy segĂtik önmaguk Ă©s egymás működĂ©sĂ©t. A nĂ©gy kutatĂł azt tűzte ki cĂ©lul, hogy a támogatás hatĂ©ves idĹ‘tartamának vĂ©gĂ©re lĂ©trehoznak egy "Ă©lĹ‘ minimálrendszert", vagyis olyan kicsi egysĂ©geket, amelyek kĂ©pesek a tápoldat molekuláit hasznosĂtani Ă©s Ăşjabb pĂ©ldányokat lĂ©trehozni saját magukbĂłl. Ezek mikroszkĂłp alatt feltehetĹ‘en kis gömböknek látszanak majd.
Szathmáry Eörs szerint a feladat megoldása azĂ©rt kerĂĽlhetett mostanra kĂ©zzelfoghatĂł közelsĂ©gbe, mert megjelentek a kĂ©miai hálĂłzatokat a számĂtĂłgĂ©pben generálni tudĂł algoritmusok. A mestersĂ©ges intelligenciának a kutatĂłk azt a feladatot adják, hogy nĂ©zze meg, az atomokbĂłl mint Ă©pĂtĹ‘kövekbĹ‘l Ă©s a kĂ©mia működĂ©sĂ©t tĂĽkrözĹ‘ szabályokbĂłl egy lĂ©pĂ©sben mi tud keletkezni.
A kutatĂłk utána megvizsgálják az Ăgy keletkezett vegyĂĽleteket, majd megkĂ©rik a programot, hogy nĂ©zze meg a következĹ‘ lĂ©pĂ©sben lezajlĂł reakciĂłkat. Ezekben a bonyolult, egyelĹ‘re csak a számĂtĂłgĂ©p memĂłriájában lĂ©tezĹ‘ kĂ©miai rendszerekben pedig figyelhetik a kutatĂłk, hogy megjelennek-e az egyszerű Ă©let felĂ©pĂtĂ©sĂ©hez szĂĽksĂ©ges folyamatok. Ha találnak ilyeneket, a vegyĂ©szek feladata, hogy ezt a valĂłságban, lombikokban Ă©s tartályokban is lĂ©trehozzák.
Az Ăşj Ă©lĹ‘lĂ©nyek kĂ©miai folyamatai minden valĂłszĂnűsĂ©g szerint igencsak eltĂ©rĹ‘ek lesznek a földi Ă©lettĹ‘l, azonban az előállĂtásukig vezetĹ‘ Ăşt Ă©s az, hogy maguk is kĂ©pesek lesznek az evolĂşciĂłra, rengeteg tanulsággal járhat, Ă©s vĂ©gsĹ‘ soron közelebb viheti az emberisĂ©get az eredetĂĽnk megĂ©rtĂ©sĂ©hez is.
(MTI)