Igen, írásmódjukban valóban csupán egy betű a különbség, de lényegüket tekintve – noha összefüggenek – egész mást jelentenek.
Manapság nagy divat a bélflórával és annak egészségbiztosító szerepével foglalkozni – se szeri, se száma a különböző étrendkiegészítőknek, kombinációs készítményeknek. A témát az élelmiszeripari gyártók, tejtermékek forgalmazói is rendre napirenden tartják. A gyomrunkra oda kell figyelni, és ezt – ha akarjuk, ha nem – már reklámok is folyamatosan fülünkbe duruzsolják.
Születésünk után néhány nappal kezdődik el a vastagbél benépesülése túlnyomórészt anaerob, életműködéseikhez, szaporodásukhoz oxigént nem igénylő baktériumokkal. Több száz fajt azonosítottak, s az általuk a vakbéltől disztálisan kialakított lenyűgöző ökoszisztéma egyedszáma milliliterenként(!) százmilliárdnyi mikrobára rúg.
Az emberi tápcsatorna modern korunkban messze nem azzal a konyhatechnikával és produktumaikkal találkozik, mint paleolitikumban élt őseink idején. A tudomány fejlődésével a mikrobákat kórokozókként skatulyázták be, az élelmiszeripar hőkezeléssel, fagyasztással, szárítással, tartósítással, finomítással üzent hadat nekik. Étrendünkben a szükségesnél jóval kevesebb mennyiségben van jelen a nyers táplálék, a friss zöldségek, gyümölcsök, növényi rostozatok.
Ezek után nincs is mit csodálkozni azon, hogy az emberi bélflóra egyensúlyának megbomlása tisztán civilizációs eredetű. A környezeti változások szélsebes mivolta nem adott elegendő időt a genetikai alkalmazkodáshoz, ennek pedig – tudatos táplálkozás hiányában – egészségünk láthatja kárát.
A probiotikumok
Szervezetünkbe a bélflóra élettani működését elősegítő mikroorganizmusok erjesztéssel készült élelmiszerekkel, táplálékkiegészítőkkel kerülhetnek be. Ahhoz, hogy probiotikumnak nevezhessük őket, alapvető feltételeknek kell megfelelniük. Ilyen például, hogy nem hozhatóak közvetlen összefüggésbe adott kórképekkel, immunhiányos szervezetben sem válhatnak kórokozóvá, ellenállóak legyenek a gyomornedvvel szemben, és az epesavak se tegyenek bennük kárt.
Mivel helyreállíthatják a baktériumflóra egyensúlyát, javítják a bélrendszerhez ezer szállal kötődő immunrendszer egészségét. Erősödik a védekezőképesség fertőző ágensekkel, szabadgyökökkel, karcinogénekkel szemben. Kedvezően befolyásolják a motilitási zavarokat (székrekedést, hasmenést), hasznosak a vastagbélgyulladás bizonyos formáiban, gyomorhurut, savtúltengés, illetve reflux betegség esetén.
A prebiotikumok
Élelmiszer-összetevők, illetve a jó oldalon álló élelmiszer-adalékok, valamint étrendkiegészítők, melyek különböző cukormolekulákat tartalmazó, viszonylag rövid láncolatú szénhidrátok (oligoszacharidok, jeles képviselőjük például az inulin). Passzázsuk során a gyomorsav és az emésztőenzimek sem zavarják őket. Célállomásuk ugyanis a vastagbél, itt elősegítik a bélflórában fiziológiásan jelenlévő mikroorganizmusok anyagcseréjét és szaporodását.
Mindezt szelektíven teszik, úgy, hogy a baktériumflóra összetételét a szervezet számára előnyösen, a fermentáló baktériumok arányának növelése irányában befolyásolják: emelkedik a Lactobacillusok, Bifidobacteriumok száma, csökken a rothasztó baktériumoké (pl. Clostridium, Fusobacteriumok). Járulékosan a bélcsatornán belüli enzimatikus, biokémiai folyamatok is megszelídülnek, csökken a potenciálisan rákkeltő vegyületek keletkezésének esélye a vastagbélben.
Ozmotikus, vízmegtartó tulajdonságuknál fogva enyhén hashajtó hatásúak, fokozzák a kálcium és magnézium felszívódását. Több vizsgálati eredmény tanúskodik róla, hogy kedvezően befolyásolják a vérzsírok koncentrációját: csökken a koleszterin, a triglicerid valamint az LDL-VLDL lipoproteinek szintje.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
