A sürgősségi betegellátással az oxiológia (sürgősségi orvostan) foglalkozik. Számos orvosi szakterület mutat némi átfedést az oxiológiával, elsősorban az intenzív terápia, a belgyógyászat, a sebészet és a baleseti sebészet.
A sürgős ellátást igénylő esetekre az jellemző, hogy általában hirtelen keletkeznek, és a beteg állapota - beavatkozás hiányában - folyamatosan romlik.
Természetes, hogy ide tartoznak a baleseti eredetű sérülések (pl. lágyrész-sérülések, vérzések, csonttörések, égések), a különböző belgyógyászati eredetű betegségek hirtelen rosszabbodásai (pl. asztmás beteg fulladásos rohama, szívbeteg ritmuszavara vagy infarktusa, magasvérnyomás-betegségben szenvedő agyvérzése, epilepsziás beteg görcsrohama), a mérgezések, de a hirtelen kialakuló hasi kórképek (pl. veseköves görcsroham, epekőkólika, heveny féregnyúlvány-gyulladás, stb.) is.
Az imént, a teljesség igénye nélkül említett kórfolyamatok többsége az időben történő laikus vagy szakszerű segítségnyújtás, orvosi beavatkozás hiányában folyamatosan romlik, a beteg egyre súlyosabb állapotba kerül, mely végül is végleges szervkárosodáshoz, esetleg a beteg halálához vezethet.
Külön megemlítendő, hogy bizonyos pszichés kórállapotok, tudatzavarok nemcsak a beteg, hanem a környezete egészségét is veszélyeztethetik (pl. agresszív, tomboló elmebeteg, ittas személy).
A sürgősség és az életveszélyes állapot nem minden esetben és nem teljesen fedik egymást, hiszen egy bokatörés is sürgős beavatkozást igényel - laikusszinten a végtag rögzítését, esetleg fájdalomcsillapítást -, ugyanakkor nem nevezhető életveszélyes állapotnak. Másrészt az idős, végstádiumú, otthonában haldokló beteg életveszélyes állapotban van ugyan, de az állapot gyógyításának nincs esélye, a folyamat nem visszafordítható, így nem a sürgősségi betegellátás területére tartozik.
Sürgősségi állapotról beszélhetünk tehát:
- életveszélyben (pl. szívinfarktus, légzési elégtelenséget okozó mellkasi vagy súlyos vérzéssel járó sérülés, szén-monoxid-mérgezés)
- a szervezet végleges károsodásához vezető kórfolyamat (pl. agyvérzés veszélyével fenyegető, kiugróan magas vérnyomás, a végtag vérellátását súlyosan károsító hatás, pl. a verőeres keringést elzáró vérrög vagy omlás alá szorult végtag)
- tűrhetetlen szenvedés (fájdalom, pl. vesegörcs, epekőkólika)
- közveszélyes állapot (dühöngő elmebeteg vagy részeg) esetén.
A laikus elsősegély és annak jelentősége
A sürgősségi betegellátás korábban már ismertetett szervezeti és ellátási felépítésből látható, hogy a mentőegység helyszínre érkezéséig az ott-tartózkodó laikusoknak, kellene elvégezniük a fent említett sürgősségi állapotokban a legalapvetőbb, olykor életmentő beavatkozásokat.
A laikus elsősegélynyújtó szerepe azért is fontos, mert az irányítás az ő bejelentése alapján küldi helyszínre a mentőegységet, és az állapot súlyosságának téves megítélése időveszteséghez (pl. nem elegendő az esetkocsi, rohamkocsi mozgósítására volna szükség), vagy éppen ellenkezőleg, felesleges, esetleg máshonnan elvont, magasabb készültségű technika kivezényléséhez vezethet.
Nem hangsúlyozható eléggé: a laikus elsősegélynyújtó indítja el a mentési folyamatot. Beavatkozása hatással lehet a beteg egész további sorsára, esetleg hátralévő életére, annak minőségére, esetleg a bajbajutott életben maradására.
A laikus elsősegélynyújtás alapvető elméleti ismeretek meglétét feltételezi, és azt, hogy a laikus elsősegélynyújtó a gyakorlatban is képes végrehajtani bizonyos életmentő beavatkozásokat. Az lenne a legjobb, ha a helyszínen több, ilyen irányú ismerettel rendelkező személy is lenne. Ehhez a lakosság jelentős hányadának rendszeres elméleti és gyakorlati képzésen, illetve a megszerzett ismeretek szinten tartására alkalmas tanfolyamokon kellene részt vennie.
Dr. Kökény Zoltán
forrás: archívum
(Patika Tükör – 031001)
