Ropit, cukorkát, csokoládét, cukrozott üdítő italokat akarnak étel helyett is Évszázadokon keresztül hitték, hogy a kövér gyermek az egészséges gyermek. Ma, amikor már állandó női foglalatossággá vált a fogyókúrázás, még mindig ott bujkál szülők, nagyszülők tudatában az egykori tévhit.
Egyre több a kövér gyermek, akik súlyfölöslegüknek köszönhetően mind potenciális szívbetegek. A felnőttkori szív- és érbetegségeket gyerekkorban alapozzuk meg, és gyerekkorban kellene a megelőzést is kezdeni. A súlyfejlődés, táplálkozás és szívbetegség összefüggéseiről dr. Koncz Erzsébetet, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet gyermekkardiológusát kérdeztük.
- Magyarországon sajnos eléggé gyakoriak a gyermekek között is a szív- és érrendszeri betegségek. Mennyire befolyásolhatja egy szívbeteg gyerek vagy fiatal kardiológiai státusát az elhízás, illetve fogyókúrázás?
- A veleszületett, strukturális szívhibás gyerekek körében attól függően, hogy mi a betegség lényege, a súlyfejlődés jelentősége is megnő. A kövérség mindenképpen rontja helyzetüket, de hangsúlyoznom kell, hogy ez nem jellemző rájuk. Arról viszont az ő esetükben is beszélhetünk, hogy táplálkozásuk megfelelő-e vagy sem, hiszen számukra rendkívül fontos az egészséges táplálkozás, egészséges életmód.
- Mit tapasztalnak ilyen téren?
- Elképesztő helyzeteknek vagyunk tanúi. Az intézetben kezelt gyerekek nem elhanyagolható része nem tud mit kezdeni a főzelékkel, sajttal, zöldséggel, gyümölccsel. Ropit, cukorkát, csokoládét, cukrozott üdítő italokat akarnak étel helyett is, és sajnos, meg is kapják. A szülők - egyfajta kompenzálásképpen - általában agyonszeretik beteg gyerekeiket, úgy gondolják, hogy azt kell adni nekik, amit kérnek. Ezzel pedig rontanak gyerekeik helyzetén.
- A szerzett szívbetegségeknek lehet, van-e közük a súlyfejlődéshez, táplálkozáshoz?
- A kardiológusok számára ma már egyértelmű: a felnőttkori szív- és érbetegségeket gyerekkorban alapozzák meg, tehát megelőzését is ebben a korban kellene kezdeni. A kövérség meghatározó tényező ilyen téren, amely jelentősen megemeli a megbetegedés lehetőségét. A kövér embernek, így a gyereknek is, általában magasabb a vérnyomása és hajlamosabb a szív- és érrendszeri betegségekre. A kövérségnek ugyan lehet genetikai oka is, ami nehezen kivédhető, de még ilyenkor is lehet javítani a helyzeten. De oka lehet a helytelen táplálkozás, az életmód, a mozgáshiány is. A gyermekkardiológia egyre inkább nyit a megelőzés, felvilágosítás irányába, de a mikrokörnyezet, elsősorban a család segítsége nélkül nem sokat tehet. Addig, amíg a szülő rossz példát nyújt a gyereknek, jó eredményt sem várhatunk.
- A főképp tinédzser lányok körében terjedő kóros fogyókúrázás is befolyásolhatja a kardiológiai fejlődést?
- A fogyókúrázás az utóbbi egy-másfél évtized problémája, nincs tényleges tapasztalatunk ezen a téren. A nem strukturális szívbeteg gyerekek közül általában a magas vérnyomásos, kövér gyerekekkel találkozunk munkánk során. Ha a veleszületett szívhibás tini lányok között találkozunk a jelenséggel, azonnal lebeszéljük őket, mert úgy gondoljuk, hogy a táplálék abnormális megvonásának minden bizonnyal nem jó hatása van a szívre és a keringésre, de hangsúlyozom: e tekintetben nincs tapasztalatunk.
- Mit tehet jól vagy rosszul a szülő?
- Mindenekelőtt a felnőttek azon szemléletén kellene változtatni, hogy a kövér gyerek az egészséges gyerek. Másodsorban sokkal inkább figyelni kellene a gyermek étkeztetésére, ez viszont ma, amikor már generációk nőnek fel rágcsálnivalókon, egyre nehezebb. Vagy zsíros, fűszeres magyar ételeket, vagy gyorséttermieket, vagy rágcsálnivalókat esznek a szülők is, azt adnak sok esetben gyerekeiknek is. Az elhízott gyerekek száma egyre növekszik. A kövér gyerek pedig, ha nem szívbeteg, hát magas vérnyomásos már kiskorában, és mindenképpen potenciális szívbeteg felnőtt.
Mit tehetne jól a szülő? Ha jobban odafigyelne a gyermek táplálkozására. Csökkenteni kellene a bevitt össz-kalóriamennyiséget, a koleszterint, a telített zsírsavak arányát és a só használatát. Mindaddig, amíg a só tartósítószer is, nehéz elkerülni, de a felhasznált mennyiséget mindenképpen csökkenteni lehet. Fehérjére szüksége van a szervezetnek, de mérsékelten kell azt biztosítani. A szénhidrátok visszafogása sem könnyű egy gyerek esetében, de bizonyára kiskortól és következetességgel el lehet érni, hogy a cukorka, csokoládé, különböző rágcsálnivalók helyett gyümölcsöt egyen a gyermek. Figyelni kell arra, hogy a különböző vitaminokat kellő mennyiségben megkapják, a vasszükséglet pótlása pedig rendkívül fontos.
Mit tehet rosszul a szülő? Ha agyoneteti és -itatja gyermekét mindenféle mesterséges készítménnyel, ha ő maga is ilyesmiket eszik, és ezáltal rossz követendő példát nyújt. Ha nem viszi gyermekét friss levegőre, ha nem szoktatja rá a rendszeres mozgásra, egészsége kárára cselekszik...
- Egész világunk nagy problémája a mozgás hiánya. Életformánkból adódóan nincs időnk eleget mozogni, gyerekeinket levegőre vinni. De mit tehetnek a még testnevelésből is felmentett, szívbeteg gyerekek szülei? Mennyire mozoghatnak ezek a gyerekek?
- Tévhit az, hogy nem mozoghatnak vagy hogy a szívbeteg, operált gyerekeket felmentjük testnevelés alól. A teljes felmentés nagyon-nagyon ritka, csak súlyos esetekre igaz. De az ennyire súlyos beteg gyerekek tulajdonképpen már iskolába sem tudnak járni, általában magántanulók. A megoperált gyerek, aki jól van, legfeljebb részleges felmentést kap testnevelésből, kimondottan ajánljuk neki a gyakori mozgást. Egyetlen dolgot tiltunk meg: a versenyszerű, aktív sportolást. De részt vehetnek tornaórán, csak a nagyobb megerőltetést igénylő gyakorlatok mellőzését kérjük. Arra figyelmeztetjük a szülőket is, hogy a mellkas ütődését, rázkódását kerüljék - ez vonatkozik például kézilabdára vagy az olyan tornagyakorlatokra, amikor saját testsúlyuknál fogva lógnak - de az úszást kimondottan javasoljuk.
- Az ajánlásokhoz képest mit észlelnek a mindennapi gyakorlatban?
- Sajnos azt, hogy a szülő nem mindig partner. Ha nincs akut baj, nem foglalkoznak sem a gyerek táplálkozásával, sem mozgásával. A gyerek ugyanazt eszi, mint a szülő - zsíros, fűszeres, sós ételeket, agyoncukrozott üdítőket iszik, naphosszat rágcsál valamit -, és rövidesen ugyanolyan szív- vagy érbeteg lesz, mint a szülő. A gyerekkardiológiának többet kellene foglalkozni a kérdéssel, meg kellene találnia a megfelelő módszereket arra, hogy a megelőző, felvilágosító munkában a kardiológus, a szülő, valamint a teljes mikrokörnyezet partner legyen.
forrás: archívum
(Népszava – 030127)
