A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC), valamint a WHO és FAO élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó közös szakértői bizottsága (JECFA) független vizsgálatokat végzett az aszpartám fogyasztásával kapcsolatos potenciális rákkeltő veszély és egyéb egészségügyi kockázatok felmérésére.
Ezek eredményeképpen az aszpartám felkerült a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség listájára, mint az emberre nézve lehetséges rákkeltő anyag. Az IARC az aszpartámot a 2B csoportba sorolta be. A 2B csoportba azok az anyagok tartoznak, amelyek esetén a rákkeltő hatás tekintetében csupán „korlátozott bizonyítékok” állnak rendelkezésre.
Általunk némileg elhamarkodottnak vélt állásfoglalásában a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége leszögezi, hogy olvasatában a fenti szervezetek megerősítették az aszpartám biztonságosságát. Nem változott a megengedhető napi beviteli érték sem, maradt a 0-40 mg testtömeg kilogrammonként. Ez egy olyan magas érték szerintük, amit normális körülmények között nem fogyaszt el egy ember egy nap. A szakmai szervezet szerint az aszpartám az egyik legrégebb óta és leggyakrabban vizsgált mesterséges édesítőszer, és eddig valamennyi alkalommal megerősítették a biztonságosságát a megadott napi bevitel figyelembevételével.
Egyetértünk, ezzel együtt óvatosságra intjük a szóban forgó édesítőszert rendszeresen és nagyobb mennyiségben fogyasztókat. A kívánatos és sokat emlegetett kiegyensúlyozott, vegyes étrendbe egyébként sem fér bele naponta több liternyi aszpartámmal édesített üdítőital vagy napi kb. 30 aszpartám alapú édesítő tabletta (85 mg/tabletta) kávéban, teában, bármi másban.
Más megvilágításban az is nyilvánvaló, hogy glükózzal, glükóz-fruktóz sziruppal édesítetteké még kevésbé. Közkeletű megállapítás, hogy bár elképzelhető, hogy egy-egy édesítőszer nagyobb mennyiségben és hosszabb távon káros lehet, a finomított szénhidrátok, glükóz, szacharóz (kristálycukor, asztali cukor), illetve a magas glikémiás indexű táplálékok esetén a feltételes mód nem áll meg – borítékolhatóan rombolják az egészségünket, rövidítik a várható élettartamot.
Az engedélyezett édesítőszerek és cukorpótlók biztonságosnak mondhatók, de a figyelem egy-egy kutatás kapcsán újra meg újra rájuk irányulhat. Ez történt a közelmúltban az aszpartámmal és a szintén széles körben használt aceszulfám-káliummal. Az ezeket az édesítőszereket nagyobb mennyiségben fogyasztó, több mint százezer embert érintő, és őket csaknem nyolc évig követő 2022-ben zárt francia vizsgálat jelentős szerepet játszott abban, hogy az aszpartámot a lehetséges rákkeltők közé sorolták.
Ez a vizsgálat mind az aszpartám, mind az aceszulfám-kálium esetében kimutatta, hogy rendszeres fogyasztóik nagyobb eséllyel szembesülhetnek rosszindulatú megbetegedéssel. A különbség azonban csekély, 1.13-1.22-szeres. Érzékeltetve ez azt jelenti, hogy ha az USA-ban egy nőnek 13% esélye van annak, hogy valamikor az élete folyamán emlőrákkal diagnosztizálják, akkor aszpartám rendszeres és nagy mennyiségben történő fogyasztása esetén ez a valószínűség 15-16%-ra emelkedhet.
Más számmal: ha valakinek egy adott malignus betegségre 1% esélye van élete során, akkor aszpartámmal ez 1.15-1.22 százalékra nőhet, aceszulfám-kálium esetén pedig 1.13 százalékra. Mindkét édesítő rendszeres fogyasztása (sokszor egy termékben is jelen vannak) valamivel nagyobb kockázatot hordozhat. Ez azonban továbbra is meglehetősen kicsi, de az aszpartám esetében – a korábbi vizsgálatokat is figyelembe véve – már megalapozta az 2B csoportba sorolást.
Az életünkben jelen lévő károsító ágensek ritkán oltják ki egymást, inkább összeadódnak, így pusztán a józan megfontolás elegendő kell legyen arra, hogy az ezek által megvalósuló kitettséget minőségileg és mennyiségileg is megpróbáljuk csökkenteni. Mi ennek pártján állunk az aszpartám esetében is, így a hangsúly – a helyettesíthetőség mellett – a még biztonságosan bevihető mennyiség szem előtt tartására helyeződik.
Általában egy aszpartám alapú édesítő tablettában 85 mg aszpartámot találunk (azaz összesen 8.5 grammot 100 db tablettában). Egy tabletta egy kockacukor (4 gramm cukor) édesítő erejének felel meg. Egy cukormentes, kólaízű dobozos üdítőital (330-350 ml) 180-200 mg aszpartámot tartalmaz.
Véleményünk szerint a napi maximális mennyiséget rendszeres alkalmazás esetén megközelíteni sem érdemes. Észszerű táplálkozás és átgondolt diéta esetén ez nem is igen fordulhat elő, de érdemes tudatosan is törekedni arra, hogy ne essünk túlzásba, illetve csökkentsük és tartsuk alacsonyabb szinten a fogyasztást.
A népszerű, édesített üdítőitalokat időnként kiválthatjuk ásványvízzel, ha koffein is kívánatos, akkor teával (gazdag ízvilág édesítés nélkül is). A kávé is koffeinforrás, de résen lévő olvasónk máris felvethetik, hogy abban meg ott az akrilamid (valószínűleg rákkeltő, IARC 2A csoport). Ha tejjel is ízesítjük, ott lehet az aflatoxin (bizonyítottan rákkeltő lehet, IARC 1 csoport). Ha pedig mindezt "jó levegőn", egy forgalmas út mentén lévő kávézó teraszán, a közelben lévő mobilkommunikációs antenna elektromágneses sugaraiban fürdőzve fogyasztjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy napjainkban az élet olykor nehezen tudatosítható, de közönséges veszélyekkel teli műfaj. Rendet vágni és eligazodni benne nem könnyű, de ha más nem, szlogenünk itt is messzemenően igaz: jobb tudni, mint megijedni.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
(230725)
A téma kapcsán terjedt el, hogy még a csemegeuborka is az IARC 2B besorolású listáján található. Ez egy félreértés, mivel ami a listán szerepel, az a tradicionális távol-keleti (sajátos összetételű), erjesztett-savanyított termékekre vonatkozik, melyek tekintetében felmerült a gyanú, hogy a távol-keleten nagyobb gyakorisággal előforduló nyelőcső- és gyomorrák hátterében álló egyik kockázati tényező.
Noha a sztívia sem lehetséges rákkeltő, a növény teljes levelét tartalmazó porított, kivonatos termékek helyett a tiszta szteviol-glikozidot érdemes választani. Az amerikai FDA is ezt ajánlja, mivel a levél egyéb vegyületeit is tartalmazó nyers készítmények biztonságosságáról nem áll rendelkezésre elegendő adat.
Energiatakarékos fényforrások esetén az elektronika „piszkos sugárzása” (dirty emission) valóban látókörbe került, de a mobilkommunikációt is megalapozó rádiófrekvenciás elektromágneses mezők esetén már többről van szó, a krónikus kitettség káros lehet.
