Tisztelt Szerkesztőség!
Édesanyámnál 76 éves korában Alzheimer-kórt állapítottak meg. Teljesen leépült, borzasztó volt végigkövetni a hanyatlását. Én 58 éves vagyok. Az utóbbi években azt tapasztalom magamon, hogy romlik a memóriám, feledékeny, szórakozott lettem. Ez azért is kínos, mivel vezető beosztásban dolgozom (fokozott elvárásoknak, nagy stressznek vagyok kitéve). Öröklődik-e ez a betegség? Mik az Alzheimer-kór tünetei, hogyan állapítható meg a diagnózis?
* * *
Kedves Levélírónk!
Az Alzheimer-kór az idősödő korosztály betegsége. Fokozatos elbutulás, fizikai leépülés jellemzi. Korai tünete a nevek elfelejtése, új ismeretek megtanulásának nehézsége. Emellett – a betegség előrehaladásával – a beteg mindinkább visszahúzódóvá válik, amit agresszív kitörések kísérhetnek. Érdeklődését veszti a mindennapi események iránt, fokozatosan elszigetelődik környezetétől, családtagjaitól. Elhanyagolja magát, egyre kevésbé ismeri föl családtagjait.
A testi leépüléssel egyidejűleg egyre fogékonyabbá válik fertőző betegségekre. A mai tudásunk szerint visszafordíthatatlan a betegség, az első tüneteket követően, évek múltával a beteg halálához vezet.
A kiváltó ok nem ismert. Általában a hatodik évtized után nő a betegség előfordulásának gyakorisága. Ritkán, az első tünetek már negyvenéves kor körül jelentkeznek. Ezt a korán kezdődő formát a kutatók örökölhetőnek tartják. Azonban hangsúlyozni szeretnénk, hogy – még az örökletes formákban is – egyéb környezeti tényezők megléte is szükséges a betegség megjelenéséhez.
Egyéb betegség is okozhat nagyon hasonló tüneteket: ezek közül a leggyakoribb a depresszió, az idült alkohol- és drogfogyasztás. Tartós kimerültség következtében is jelentkezhetnek a fenti tünetek.
A betegség gyanúja esetén az ideggyógyász további vizsgálatokat végez (pszichológiai tesztek, vérvizsgálat, számítógépes röntgenvizsgálat), amelyekkel a betegség megléte nagy valószínűséggel igazolható vagy kizárható.
A betegség igazolódása esetén a beteget gondozásba veszik. Ez gyógyszeres és környezeti terápia kombinációját jelenti. A gyógyszeres kezelés – főleg kezdetben – csökkenti a feledékenységet, javítja a beteg közérzetét. A környezeti kezelés a betegek nappali foglalkoztatását, esetleges szanatóriumi kezelését és a hozzátartozók segítését jelenti.
A betegség természetéből fakadóan a betegek kritikai képessége csökken, cselekményeik következményeit egyre inkább képtelenek belátni, ezért a személyiségük védelme is nagy jelentőséggel bír. Ma már nálunk is elérhető a speciális gondozóhálózat, amely lehetővé teszi, hogy a család terhei csökkenjenek. Az időben elkezdett kezelés a betegség előrehaladását lassíthatja és javíthatja a beteg életminőségét.
Mint már említettük, még az örökletes formákban sem biztos, hogy kialakul a betegség. Megelőzésében nagy szerepet tulajdonítanak a megfelelő életkörülményeknek, az agy állandó művelésének, azaz a tanulás, a szellemi munka fenntartásának, még idős korban is. Megfigyelték, hogy a magas iskolai végzettségűek, szellemi foglalkozásúak körében ritkább a betegség. Emellett a változatos, vitaminban gazdag táplálkozás jótékony hatású, valamint az alkohol, a dohányzás kerülése javasolt.
Dr. Pálfi Sándor
neurológus szakorvos
Dr. Piczkó Katalin
pszichiáter szakorvos
forrás: archívum
(Patika Tükör – 031103)