ÖregedƑ társadalom – Az idƑskor kihívása

Az ENSZ EgĂ©szsĂ©gĂŒgyi Szervezete (WHO) Ă©s a kĂŒlönfĂ©le nemzetközi szervezetek mĂĄr az 1990-es Ă©vekben felismertĂ©k, hogy a vilĂĄg fejlett orszĂĄgaiban felborulĂłban van a demogrĂĄfiai egyensĂșly.

Az aktĂ­v korĂșak szĂĄma hazĂĄnkban is csökken, az orvostudomĂĄny fejlƑdĂ©sĂ©nek köszönhetƑen pedig egyre több idƑs ember Ă©ri meg a hetvenedik, nyolcvanadik Ă©letĂ©vĂ©t. Az atomizĂĄlĂłdott csalĂĄdokbĂłl kiszorulnak az idƑsek, többsĂ©gĂŒk magĂĄnyosan tengeti napjait.

SzociolĂłgiai vizsgĂĄlatok, statisztikai adatok sokasĂĄga bizonyĂ­tja: a nyugdĂ­jasok helyzete sem tĂĄrsadalmi, sem egĂ©szsĂ©gĂŒgyi-mentĂĄlis, sem anyagi szempontbĂłl nem megnyugtatĂł. Egyre fontosabbĂĄ vĂĄlik a szociĂĄlis munkĂĄban az idƑsgondozĂĄs, hiszen egyre több szerep hĂĄrul az e korosztĂĄlyhoz tartozĂłk ellĂĄtĂĄsĂĄban, Ă©letminƑsĂ©gĂ©nek megƑrzĂ©sĂ©ben, tĂĄrsadalmi integrĂĄciĂłjĂĄban az ĂĄllami ellĂĄtĂłrendszer intĂ©zmĂ©nyeire, illetve a kĂŒlönfĂ©le egyhĂĄzi, civil szervezetekre.

SzƑke GyulĂĄnĂ©, a II. KerĂŒleti ÖnkormĂĄnyzat I. GondozĂĄsi KözpontjĂĄnak vezetƑje – több Ă©vtizedes szakmai mĂșltjĂĄnak köszönhetƑen – nemcsak az idƑsek anyagi, mentĂĄlis, egĂ©szsĂ©gĂŒgyi problĂ©mĂĄit, hanem az ezek megoldĂĄsĂĄra, kezelĂ©sĂ©re hivatott megoldĂĄsi mĂłdokat: tehĂĄt az egĂ©szsĂ©gĂŒgyi, szociĂĄlis ellĂĄtĂĄsi lehetƑsĂ©geket is ismeri. Mint mondja, a mĂĄsodik, sokak ĂĄltal elitnek tartott kerĂŒletben ugyanĂșgy megtalĂĄlhatĂłk a sĂșlyos anyagi gondokkal kĂŒszködƑ nyugdĂ­jasok, mint az orszĂĄg szegĂ©nyebb tĂ©rsĂ©geiben, kistelepĂŒlĂ©sein.

A szakember ugyanakkor a legfƑbb, az elƑrehaladott korĂșak Ă©letminƑsĂ©gĂ©t befolyĂĄsolĂł tĂ©nyezƑnek mĂ©gsem az anyagi ellehetetlenĂŒlĂ©st, hanem az e korosztĂĄly közĂ©rzetĂ©t, mentĂĄlis, sƑt fizikai ĂĄllapotĂĄt is meghatĂĄrozĂł rĂĄszorultsĂĄg-, kiszolgĂĄltatottsĂĄg- Ă©s feleslegessĂ©gĂ©rzetet tartja. Ma az idƑsek többsĂ©ge affĂ©le pĂĄrialĂ©tet kĂ©nytelen Ă©lni, s a tevĂ©keny Ă©let utĂĄn meg kell elĂ©gedniĂŒk az "eltartotti" stĂĄtusszal – mondja a szakember.

A többgenerĂĄciĂłs csalĂĄdmodell megszƱnĂ©sĂ©vel, az idƑsekre nem mint segĂ­tƑtĂĄrsakra, hanem mint "nehezĂ©kre" tekint közvetlen környezetĂŒk is, ahogy a tĂĄrsadalom is. A tĂĄrsadalombiztosĂ­tĂĄs felosztĂł-kirovĂł rendszere erƑsĂ­ti a tudatot az aktĂ­vakban, hogy Ƒket terhelik a mĂĄr munkakĂ©ptelenek (idƑsek, betegek, fogyatĂ©kkal Ă©lƑk) eltartĂĄsĂĄnak, gondozĂĄsĂĄnak terhei, a rĂĄszorultak Ă©letminƑsĂ©ge ugyanakkor elvĂĄlaszthatatlan a ma munkakĂ©pes korĂșak ĂĄltal megteremtett anyagi feltĂ©telektƑl.

A kĂ©rdĂ©sre, hogy a mĂ©g tevĂ©keny nyugdĂ­jasok, a fizikailag Ă©s szellemileg is friss idƑsek tudĂĄsĂĄt, tapasztalatait hogyan fordĂ­thatnĂĄ a maga javĂĄra a tĂĄrsadalom, a szakember azt vĂĄlaszolja: egy, az ĂĄltala vezetett intĂ©zmĂ©ny felmĂ©rĂ©sĂ©nek tanĂșsĂĄga szerint az idƑsek közĂŒl sokan valĂłban szeretnĂ©nek mĂ©g aktĂ­van rĂ©szt venni a tĂĄrsadalom Ă©letĂ©ben.

A szakember a civil szervezeteknĂ©l lĂĄtja annak a lehetƑsĂ©gĂ©t (a karitatĂ­v munkĂĄtĂłl a gyerekfelĂŒgyeletig), hogy hasznossĂĄ tehessĂ©k magukat a korosabb emberek is. MĂ­g tƑlĂŒnk nyugatabbra mĂĄr szĂĄmos munkaalkalmat kĂ­nĂĄlnak a nyugdĂ­jas korĂșaknak is, addig nĂĄlunk a munkaerƑpiacon mĂ©g a jĂłval fiatalabbak is nehezen tudjĂĄk Ă©rtĂ©kesĂ­teni tudĂĄsukat, kĂ©pessĂ©geiket.

T. PuskĂĄs IldikĂł

forrĂĄs: archĂ­vum
(Patika TĂŒkör – 041004)