A dallamtapadás kapu is lehet az önismeret és a mentális egészség felé

A fülbemászó dallamok és egyes személyiségvonások kapcsolatát vizsgálták az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói. A tanulmányból kiderül, hogy a dallamtapadás amellett, hogy egy kellemes-kellemetlen élmény, kapu is lehet az önismeret és a mentális egészség felé.

Fülöp Flóra és Honbolygó Ferenc, a BME és az ELTE-PPK kutatói új tanulmányukban 4300 magyar résztvevő bevonásával azt vizsgálták, hogy inkább a kényszeres ismétléshez vagy az erős érzéki élményekhez kapcsolódik a dallamtapadásnak nevezett jelenség.

A kutatás eredményei hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük, miként kapcsolódnak a hétköznapi mentális élmények az egyéni különbségekhez, és hogyan válhat egy egyszerű, hétköznapinak tűnő jelenség, egy beragadt dallam, a pszichológiai önismeret eszközévé.

A tanulmányhoz a két kutató olyan kérdőíveket használt, amelyek egyrészt a skizotípiát (azaz a skizofréniához köthető, de nem patológiás mértékű pszichózisra való hajlamot), másrészt a nem klinikai rögeszmés-kényszeres zavarokat (OCD) mérik. Ezek ugyanis hajlamokként az átlagos, egészséges embereknél is jelen lehetnek.

A kutatók azt találták, hogy azok, akik hajlamosabbak furcsa érzékszervi élményekre (például hangokat hallani, amelyeket más nem hall), illetve kényszeres gondolatokra (olyanokra, amelyeket nem tudnak elhessegetni), gyakrabban gondolkodnak azon, hogy miért ragadt be egy dallam a fejükbe, vagy szívesen mozognak (például dobolnak az ujjukkal vagy dúdolnak), amikor egy dallam jár a fejükben.

A kutatásból kiderült, hogy azok, akiknél erősebbek a kényszeres gondolatok, gyakrabban érzik kellemetlennek vagy zavarónak a dallamtapadást. Ugyanakkor azok, akiknél erősebb a skizotípiás hajlam (például hajlamosak furcsa vagy különleges dolgokat észlelni), gyakrabban tapasztalnak ilyen dallamtapadást, de nem feltétlenül érzik azt rossznak. Érdekes módon egyik személyiségjegy sem befolyásolta, hogy mennyi ideig tart egy-egy dallamtapadás, ami ellentmond a korábbi kutatásoknak.

A kutatók megfigyelték, hogy azok, akiknél magasabb volt a skizotípiás jelleg, jobban odafigyeltek arra, hogy milyen folyamatok mentek bennük végbe, amelyek a dallamtapadást okozhatták (például megoldatlan problémák vagy egyéb aggályok), és gyakrabban mozogtak is, miközben a dallamtapadást átélték. Ez hasonlít ahhoz, amikor a skizofréniával élők hallucinációként érzékelnek zenét.

A kutatás rámutat arra, hogy bár a dallamtapadás-élmények többnyire ártalmatlanok, bizonyos személyiségjegyek hatással lehetnek arra, hogyan éljük meg ezeket. Azok, akik hajlamosabbak az introspektív gondolkodásra (önmegfigyelésre) vagy különleges érzékelési élményekre, gyakrabban tapasztalhatnak visszatérő dallamokat, és mélyebben elgondolkodhatnak azok jelentésén.

(MTI)