A nozokomiális* fertőzés a kórházi felvételt követő 48 órán túl fellépő fertőzés, amivel a betegek és a kórházi dolgozók egyaránt szembesülhetnek az egészségügyi ellátás során.
A nozokomiális fertőzésre való hajlam endogén és exogén tényezőkre, valamint az infekciókontroll hiányára vezethetők vissza.
Az endogén rizikótényezők adottak: életkor, súlyos alapbetegség, súlyos kísérőbetegségek, szteroid kezelés, hosszas kórházi tartózkodás, antibiotikum kezeléssel kapcsolatos rezisztencia, ellenálló, multirezisztens kórokozók megjelenése.
Az exogén kockázati tényezők nagyban függenek a gyógyító tevékenységre vonatkozó szakmai szabályok betartásától, az intézményi rendtől és törekvésektől: kórházi vezetés eszközfejlesztési programja (sterilizáló gépek, légtisztító- és fertőtlenítő berendezések cseréje), takarítási, tisztítási előírások követése, ezek feltételeinek maradéktalan megteremtése, járványügyi intézkedések.
Jelentős emberi tényező a kórházi dolgozók higiénés gondossága és szokásai, például bemosakodás, műtői viselkedés, reggeli-, ebéd-, vacsoraosztás előtti kézmosás, takarítói felülettisztítás és -fertőtlenítés. Kiemelt jelentőségű továbbá az intézményi látogatási rend betartása, látogatók és látogatottak alkalmazkodása és fegyelmezettsége.
Leggyakrabban az invazív vizsgálatok és eljárások során terjednek a kórokozók, például intubáció, kanülálás, infúzió, transzfúzió, katéterezés, szondázás, mesterséges lélegeztetés, endoszkópos beavatkozások, műtét. A fertőtlenítési és sterilizálási szabályokat szigorúan be kell tartani.
Legmagasabb az előfordulási gyakorisága a nozokomiális tüdőgyulladásnak, húgyúti fertőzéseknek, műtéti fertőzésnek, sebfertőzéseknek, véráramfertőzésnek. Minimalizálható az előfordulásuk hibátlan kézfertőtlenítéssel, steril kesztyű használatával, az egyszerhasználatos eszközök ténylegesen egyszeri felhasználásával, a fertőző betegek elkülönítésével.
Remélni szeretnénk, hogy ma minden gyógyulni vágyó tiszta és gondoskodó kórházi környezetbe kerülhet, hasonló szobába, ami Reményik Sándort (1890-1941) annak idején megihlette – megélve jelenét, láttatva kórházi szobája múltját s jövőjét.
Váliné Fekete Szilvia
orvosiLexikon.hu
Reményik Sándor: Zsolozsmázik a kórházi szoba
Fenn a függöny s az ablak nyitva-tárva.
Özönlik be az őszi nap sugára. Fertőtleníti, mossa a szobát,
Lemossa szenvedéseim nyomát.
Elöttem vajjon kik feküdtek itt?
Lemosta-e ittlétük titkait
Az éjszakákon győzedelmes nap?
Vagy belőlük valami itt maradt?
Róluk nem szólott nekem e szoba,
S most mégis, mégis mintha vallana.
Elődeim mozdulnak meg a csendben,
S utódom hangja is lelkembe döbben.
A szenvedés nem apad el soha:
Zsolozsmázik a kórházi szoba.
És soha el nem fogy a szeretet:
Zendül vissza reá a felelet.
Mikor majd ezt a szobát elhagyom,
Magamtól tisztán másnak átadom.
Egy kívánságot hagyok örökül:
Mint engem, annyi lélek, tisztaság
És annyi szeretet vegye körül.
(1934. október 16.)
*nosus (betegség), komeion (gondoskodás) görög szavakból
