A stroke-ról közérthetően

A nyár és a kánikula nem kedvez a szív-és érrendszeri rendellenességekkel küzdőknek. A magyarok 30 százaléka magas vérnyomással küzd, melynek legrettegettebb szövődménye a stroke. Évente 50.000 magyar család szembesül közvetlen közelről a szélütéssel és éli át annak hatásait, következményeit. A stroke utáni felépülésben nagy szerep jut a hozzátartozóknak, akik sokat tehetnek azért, hogy a beteg újra teljes életet élhessen.

Az arra hajlamosaknál a nyári hirtelen időjárás változások, a hosszan tartó kánikula, a nem megfelelő folyadékbevitel és az egészségtelen táplálkozás nagyban hozzájárulhatnak a vérnyomás megemelkedéséhez, és megnő az egyes szövődmények veszélye is.

A stroke az agyérgörcs és az agyvérzés közös elnevezése. Az agyérgörcs az agyi erek elzáródását, az agyvérzés pedig az agyi erek „kiszakadását” jelenti. A stroke következtében a sérült érterület által ellátott agyrész károsodik, és kiesik annak funkciója, az agy nem kap elég oxigént.

A Magyar Stroke Társaság adatai szerint Magyarországon évente mintegy 50.000 stroke-os eset történik, ezek 36%-a halállal végződik. A fennmaradó esetekben viszont a család és a hozzátartozók támogatása elengedhetetlen a beteg állapotának javulásához. 10 szélütésen átesett beteg közül 9 soha nem lesz képes többet úgy élni, mint az agyi érkatasztrófa előtt. Tapasztalatok alapján azok a betegek, akik egészséges társhoz, szerető családba mennek haza, nagyobb valószínűséggel lesznek újra képesek az önálló életvitelre.

A család szerető gondoskodásán túl, a felépülés nagymértékben függ attól, hogy a stroke mely agyterületet érintette és mekkora volt a károsodás. Ebben igen nagy eltérések lehetnek egyénileg. Az általános mozgás- és beszéd-problémákon túl romolhat a légzés, az egyensúlyérzék, a hallás, a látás, a beszédértés, de akár a hólyagműködés is. A rehabilitáció során elsősorban a korábban meglévő képességek visszaszerzésére, újratanulására kell törekedni.

A stroke-os esetek közös jellemzője, hogy az agy érintett területeit elzárja az oxigénellátó rendszertől, a keringéstől. A stroke során az érintett agyszövet központja csak nagyon kevés, szivárgás-szerű vérellátást kap és az ennek következtében kialakult oxigénhiány miatt elhalnak az agysejtek. Az elhalt területet körülvevő szövetek peremén a vérellátás még működik ugyan, de ezekre a területekre sem jut a normális működéshez szükséges mennyiségű oxigén. A második rombolás pedig akkor következik be a szervezetben, amikor a véráram újra beindul, és az épp szövetekbe is magával viszi az elhalt, már bomlásban lévő sejteket. Ez a folyamat sokszor nagyobb károsodást okoz az agyban, mint maga a stroke.

A rehabilitáció egyik fő célja, hogy a sérült agyi területek közvetlen közelében lévő sejtek újra visszatérjenek normális működésükhöz, és átvegyék az elhalt vagy károsodott idegsejtek szerepét. Az oxigénnel rosszul ellátott perem sejtjeinek jó része az agysérülést követően nagy eséllyel újra visszaállítható a normális működésbe.

A betegnek és hozzátartozóinak nagy segítséget nyújthat a rehabilitáció során a hiperbár oxigénterápia, amelyet 1965 óta használnak sikeresen a stroke-on átesett betegek utókezelésében. A terápia hatása kettős. Egyrészt a kezelések révén megnövelt szöveti oxigénszint segít helyreállítani a sérült erek működését, aminek következtében több vér és oxigén jut a sérült sejtekhez. Másrészt elősegíti új erek képződését a sérült szövetekben, ezzel növeli a szövetek oxigénellátottságát. A megnövelt szöveti oxigénszint hatására az agy addig „alvó” sejtjei ismét működésbe lépnek.

A hiperbár oxigénterápia nem csodaszer. A kezelések során az oxigén természetes regeneráló és gyógyító hatása adjuváns, kiegészítő kezelés formájában javítja más terápiák hatását. Így a stroke-os esetekben is más terápiákkal, például fizio- és fizikoterápiával együtt alkalmazva lehet a legjobb eredményt elérni.