Arcrekonstrukció – koponyából arc



Művészek és orvosok rég elfeledett arcokat alkotnak újra, abból a korból valókat, amikor még nem volt képes az ember a vizuális rekonstrukcióra, illetve akikről életükben nem készülhetett arckép. A minta a koponyacsont, az emberi test részének az a szerkezete, amely talán a legtovább áll ellen az idő múlásának. A körülötte levő hús és izom, az élő szövetek a bőrrel ma már rekonstruálhatóak. Így válik felismerhető egy koponya formája alapján az arc, a mimika, a lélek üzenetének kifejeződése.
Az arcrekonstruktőrök racionális információkból képesek a hiányzó tereket formába gondolni, majd két-, illetve három dimenzióban megalkotni. „Az arcrekonstrukció hitelességét a rendelkezésre álló adatok határozzák meg” – magyarázza Kőnig Frigyes, a Képzőművészeti Egyetem rektora. A hitelesség függ attól, hogy a valaha élt személyről a koponyán kívül milyen egyéb információ – fotó, festmény, rajz – áll rendelkezésre. Ezek a rekonstrukciók nem arról szólnak, hogy milyenek voltak, hanem hogy milyenek lehettek. Az arcrekonstrukció ma már nemcsak a művészetet, hanem a kriminalisztikát és az orvostudományt is szolgálja. Az igazságügyi orvos szakértők számára hasznos lehet azonosításra, és a plasztikai sebészeteken is végeznek arcmódosító eljárásokat az arra igényt tartó pácienseken. Az sem ritka, hogy egy nagyszülő orrát vagy állát tekinti mintának a „megrendelő”. A modern arcszobrászok kivételes anatómiai ismeretekkel rendelkeznek, igen jó megfigyelők, akiknek az átlagember számára kevésbé észrevehető részletek a legfontosabbak.

A témáról rendeznek kiállítást 2011. november 4-27-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének kiállítótermében Az "Arcrekonstrukció" című tárlat a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorának, Prof. Kőnig Frigyesnek és az egyetem Művészeti Anatómia, Geometria és Rajzi Tanszéke munkatársainak és az egyetem hallgatóinak arcrekonstrukciós rajzait mutatja be. Az arcrekonstrukciós rajzok a perkátai régészeti lelőhely feltárásán előkerült, az eddig legteljesebb kun szállástemető anyagát dolgozzák fel.
A Perkáta- Nyúli-dűlő lelőhelyen 2009 és 2011 között lezajlott régészeti feltárásnak eredményei kiemelten fontosak a kora középkori magyar történelem, valamint a magyarországi kunok története szempontjából. A feltárást Kovács Loránd Olivér vezette. A Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Örökségvédelmi Központ és a Magyar Képzőművészeti Egyetem együttműködésével lehetőség nyílt a feltárt régészeti anyagnak a képzőművészet eszközeivel történő megjelenítésére, melynek a magyar archeológia területén is hagyományai vannak. Az elkészült művészi arcrekonstrukciók segítséget nyújtanak a leletek régészeti, antropológiai tudományos feldolgozásában, mindamellett megelevenítik a mai kor embere számára a középkori Magyar Királyság területére letelepített kunok arcvonásait, segítségével közel kerül és megelevenedik a múlt. Rég elfeledett arcok néznek vissza ránk az idő messzi távolából. A kiállítás anyagát könyv formátumban a Semmelweis Kiadó jelenteti meg. A kiállítást 2011. november 4-én 18 órakor Dr. Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora nyitja meg.

forrás: Napidoktor.hu (a kiállítás médiapartnere)
A.C. Interactive

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
To prevent automated spam submissions leave this field empty.
Kép CAPTCHA
Kérjük, írja be a képen látható karaktereket, ügyelve a kis- és nagybetűkre.

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×