In Memoriam Nagy Péter

Elhunyt Nagy Péter irodalmår, mƱfordító, a Magyar Tudomånyos Akadémia rendes tagja.

Az alĂĄbbi mĂłdon emlĂ©kezett HorvĂĄth JĂĄnosrĂłl, kedves professzorĂĄrĂłl több mint negyven Ă©vvel ezelƑtt:

"MiĂłta elment, gyakran lĂĄtom Ƒt a rĂ©gi bölcsĂ©szkar pĂĄllott folyosĂłjĂĄn, amint szapora, de nem sietƑs lĂ©ptekkel megy a tanterem felĂ©... BelĂ©p a tanterembe, ebbe a mindig szellƑzetlen, mindig rideg hodĂĄlyba, ahol egymĂĄs hegyĂ©n-hĂĄtĂĄn zsĂșfolĂłdva vĂĄrtuk minden Ă©vfolyam lelkes magyar-szakosai s a vendĂ©gek, akiket nem a szak s a vizsga, hanem az Ƒ varĂĄzsa vonzott, s egyszerre nĂ©ma csönd lett a dĂșs zsivajbĂłl... S lĂĄtom keskeny, folyosĂłszerƱ, a ridegsĂ©gig puritĂĄn tanĂĄri szobĂĄjĂĄban, ...amikor a »kollĂ©ga Ășr«, a riadt hallgatĂł beĂłvakodik, s Ƒ tanĂĄcsadĂĄsban vagy vizsgĂĄn egy pillanat alatt ĂĄthidalja azt a gĂ©geszorĂ­tĂł szakadĂ©kot, mely akkor professzort s diĂĄkot törvĂ©nyszerƱen elvĂĄlasztott: meleg kedvessĂ©gĂ©vel – nincs rĂĄ mĂĄs szĂł: bĂĄjĂĄval – emelve magĂĄhoz a »jelöltet«, s teremtve meg szĂĄmĂĄra a lĂ©gkört, melyben minden tudĂĄsĂĄt kitĂĄrhatja, minden problĂ©mĂĄjĂĄval elƑhozakodhatik... S ezĂ©rt bĂșsak e sorok, midƑn kedves hajdani professzoromtĂłl bĂșcsĂșzom. SzomorĂș, hogy napos dĂ©lelƑttökön nem talĂĄlkozhatom többĂ© vele a BartĂłk BĂ©la Ășton, ahol sĂ©tĂĄlgatni szokott – de szomorĂșbb, hogy csak pillĂ©reit Ă©pĂ­thette meg a katedrĂĄlisnak, melynek megalkotĂĄsĂĄra hivatott volt... A hagyatĂ©k, mely rĂĄnk maradt utĂĄna, Ă­gy is ĂłriĂĄsi: magyar irodalomtörtĂ©nĂ©sz mĂ©g elƑtte ennyit nem vĂ©gzett soha. A kor parancsa, hogy tĂșl kell nƑnĂŒnk rajta – de tĂșl nem lĂ©phetĂŒnk rajta, mert ha vitatkozunk is sokszor vele, mindaz, amit felkutatott, megĂĄllapĂ­tott, összegezett, immĂĄr irodalmi mĂșltunkrĂłl alkotott tudĂĄsunk elidegenĂ­thetetlen rĂ©sze lett. Ha a katedrĂĄlis Ășj tervek szerint s Ășj mĂłdszerekkel fog is felĂ©pĂŒlni, egy-egy oszlopfƑ, boltĂ­v vagy rozetta örökkĂ© Ƒrizni fogja az Ƒ keze nyomĂĄt."

BĂĄr Nagy PĂ©ter munkĂĄssĂĄgĂĄnak, irodalomtörtĂ©nĂ©szi, kultĂșrmissziĂłs tevĂ©kenysĂ©gĂ©nek megĂ­tĂ©lĂ©sĂ©t is övezhetik vitĂĄk, a fentebb ĂĄltala papĂ­rra vetett sorok – egy emberöltƑvel kĂ©sƑbb – Ƒ reĂĄ is igazak. LenyƱgözƑen nagy tudĂĄsĂș, bĂĄmulatos szellemi frissessĂ©gĂ©t, sajĂĄtos humorĂĄt Ă©s higgadt racionalitĂĄsĂĄt utolsĂł pillanatig megƑrzƑ embert veszĂ­tettĂŒnk el, akit több mint tĂ­z Ă©ve volt szerencsĂ©m ismerni, de – Ă©s ezt nem tudom elĂ©ggĂ© sajĂĄt szememre vetni – vele messze-messze nem annyit beszĂ©lgetni, Ƒt kĂ©rdezni Ă©s hallgatni, mint amennyi mĂłdomban ĂĄllt volna, amennyit kellett volna, amennyi kötelezƑ lett volna. TalĂĄn azt gondoltam, hogy van mĂ©g idƑ, hogy fel kell kĂ©szĂŒlnöm ahhoz, hogy egyĂĄltalĂĄn követni tudjam.

Nem tudom – TanĂĄr Urat is beleĂ©rtve – mit hoz lĂ©tĂŒnknek, lĂ©nyĂŒnknek a sors, de meggyƑzƑdĂ©sem – ismerve Ƒt Ă©s körĂŒlmĂ©nyeit –, hogy magas kora ellenĂ©re mĂ©g Ă©rtĂ©kes, örömteli Ă©veket Ă©lhetett volna. Itt Ă©s most nem helyĂ©nvalĂł errƑl többet Ă­rnom, helyette egy MĂĄrai SĂĄndor idĂ©zetet ajĂĄnlok jĂłszĂ­vvel mindannyiunk figyelmĂ©be:

"ElƑször, valamikor rĂ©gen, boldog akartam lenni. AztĂĄn tökĂ©letes. De nincs messze az idƑ, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul Ă©s tökĂ©letlenĂŒl is, lenni, mĂ©g egy kis ideig, mert sĂŒt a nap, vagy esik az esƑ."

 

Våli Béla Edgår
orvosiLexikon.hu

2010 januĂĄr 20.

Címkék

EgyszerƱ szöveg

  • A HTML jelölƑk hasznĂĄlata nem megengedett.
  • A webcĂ­mek Ă©s e-mail cĂ­mek automatikusan kattinthatĂł hivatkozĂĄsokkĂĄ alakulnak.
  • A sorokat Ă©s bekezdĂ©seket a rendszer automatikusan felismeri.