A nőkkel szemben (8%) a férfiaknál mérsékelten magasabb (13%) a gombás betegségben szenvedők aránya. Az életkor előrehaladtával a jelenleg is gombás panaszokkal küszködők vagy a közelmúltban megfertőződtek aránya növekszik. A fertőzésen átesettek legtöbbje arról számolt be, hogy a betegség tünetei a lábon (37%), ujjakon (19%), hüvelyben (11%), körmökön (9%), kézen (9%), testhajlatokban (7%), fejbőrön (6%) jelentkeztek. A férfiaknál lényegesen nagyobb számban találhatók olyan személyek, akiknek a lábát támadta meg a fertőzés (49%). A nők esetében ez az arány csupán 26 százalék. Az eredmények korcsoportonkénti elemzésekor kiderült, hogy a kézzel kapcsolatos fertőzések (kéz, ujjak, körmök) gyakorisága az életkor előrehaladtával nő. A hüvelyfertőzésekkel éppen fordított a helyzet, azaz a fiatalabb nőknek ez a betegség gyakoribb problémát okoz.
A fertőzésen átesett személyek (46%) csak egyszer, míg közel fele (49%) több alkalommal is megfertőződött. A férfiak nagyobb arányban említették az újrafertőződés problémáját (54%), mint a nők (45%). Kimutatható, hogy a fiataloktól az idősek felé haladva nő azoknak az aránya, akik ismételten gombafertőzésen estek át (18-34 évesek: 40%; 35-54 évesek: 51%; 55 év fölöttiek: 56%). A bőr- és körömgombásodást az összes megkérdezett 37 százaléka tartja súlyos betegségnek, míg 36 százalékuk azt is jelezte, hogy a gombás fertőzésnek lehetnek szövődményei. A nők jelentősen nagyobb arányban ismerték e tényt (44%), mint a férfiak (28%). Az összes megkérdezett 53 százaléka súlyosnak vagy nagyon súlyosnak ítéli a betegség lehetséges szövődményeit. Magát az alapbetegséget kevésbé tartják veszélyesnek az emberek, mint a szövődményeit. Ez a különbség statisztikai értelemben szignifikáns. Megállapítható, hogy a nők és a fiatal korcsoport tagjai (18-34 évesek) azok, akik lényegesen veszélyesebbnek ítélik az esetleges szövődményeket.
A lakosság 50 százaléka az uszodákat és fürdőket, 19 százaléka a nyilvános mosdókat, 15 százaléka a közösségben közös használatú tárgyakat, 12 százaléka pedig a nem megfelelő higiénés környezetet nevezte meg, mint a fertőzés lehetséges helyszíneit, illetve körülményeit. Az összes megkérdezett a fertőzés okozóinak rangsorolásakor az alábbi sorrendet állította fel az előzőleg megadott lehetséges válaszok alapján: higiéniai hiányosságok (86%), az időjárás, évszakok változása (43%), társadalmi státus (34%), az életkor (23%), a nemi különbségek (20%). A nők szinte minden egyes bemutatott tényezőre nagyobb valószínűséggel állították, hogy gombás fertőzésre hajlamosít.
Az összes megkérdezett kétharmada (66 százalék) gondolja, hogy az emberek szégyellik gombás betegségüket. Azok, akik úgy vélték, hogy nem kell szégyenkezni a fertőzés miatt, azzal érveltek, hogy a fertőzöttek nem tehetnek a betegség kialakulásáról (79%). Akik szerint a gombás fertőzöttek szégyellik magukat, azért teszik ezt, mert a tünetek nem esztétikusak (33%), mert előítéletek tapadnak ehhez a betegségcsoporthoz (25%), illetve mert a betegség az ápolatlanság látszatát kelti (20%). A szégyen elkerülése érdekében a megkérdezettek 42 százaléka kezeltetné betegségét, míg 38 százaléka titkolná azt. A gombás fertőzésről kialakult képre igaz, hogy testi jellegű probléma, intim, titkos és komoly. A betegségen átesettek és a meg nem fertőzöttek közötti különbség abban áll, hogy a volt betegek számára egy olyan jelenségről van szó, ami foglalkoztatja őket, illetve a gombás fertőzést ők inkább természetesnek látják.
A gombás fertőzésen átesettek 35 százaléka szakorvoshoz, 29 százaléka háziorvoshoz, 9 százaléka családtaghoz, 4 százaléka gyógyszerészhez, 2 százaléka kozmetikushoz, 2 százaléka ismerőshöz, baráthoz fordult, míg 18 százaléka maga oldotta meg a problémát. A férfiak (24 százalék) és az 55 év fölöttiek (26%) azok, akik az átlagnál lényegesen magasabb arányban oldották meg maguk a felmerülő problémákat. Akiknek nem volt ilyen fertőzésük, elsősorban szakorvoshoz (38%) és háziorvoshoz (34%) fordulnának tüneteikkel. Akik orvoshoz fordultak, azért tették, mert nagyon viszketett a bőrfelületük (24%), mert nem enyhültek a tünetek (14%), mert rosszabbodott az állapota (13%), mert azonnal gyógyszert akart (13%), mert kiütések jelentkeztek (11%), illetve mert égő fájdalom jött létre (11%). Akik maguk oldották meg betegségük kezelését, elsősorban népi, hagyományos gyógymóddal (44%), valamint a háztartásban fellelhető gyógyszerekkel (43%) tették ezt, de jelentős azoknak az aránya is, akik gyógyszertárból vény nélküli gyógykészítményt vásároltak (32%), illetve semmit nem tettek tüneteik enyhítése érdekében. A gombás fertőzésen átesettek fele (51%) akkor érezte problémáját megoldottnak, amikor tünetmentessé vált, 18 százaléka, ha nem újult ki a problémája, 20 százaléka, ha enyhültek a tünetek, míg 11 százaléka, ha az orvos gyógyultnak nyilvánította. A mintába került összes megkérdezett 62 százaléka szerint végleg ki lehet gyógyulni a gombás fertőzésekből. A férfiak és az idősebb korosztály képviselői azok, akik e tekintetben szkeptikusabbak. A megkérdezettek közel egyharmada (30%) van azon a véleményen, hogy a gombás fertőzések orvos nélkül is gyógyíthatóak. A férfiak lényegesen magasabb arányban vallják ezt a véleményt (37%), mint a nők (24%). (forrás: Népszava, 2002-06-24)
Az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet (OBNI) és a Richter Gedeon Rt. felmérése.Vélemények, hiedelmek a szövődményekről. Intim, titkos és komoly probléma. A fertőzésből végleg ki lehet gyógyulni.
A magyar lakosság körében a gombás fertőzések 55 százalékos említési aránnyal a legismertebb bőrbetegségnek számítanak, melynek hátterében az áll, hogy a lakosság 54 százaléka élete során legalább egyszer fertőzötté válik. Az összes megkérdezett 11 százaléka számolt be arról, hogy jelenleg is van gombás betegsége.