Tisztelt SzerkesztĹ‘sĂ©g! SzeretnĂ©m megkĂ©rdezni, hogy termĂ©szetes-e, hogy tĂzĂ©ves kislányom fĂ©l az Ă©jszakai elalvástĂłl, lámpaoltástĂłl.
* * *
A félelem összetett, ősi érzés, többféle gyökerű, melyet néha felnőttkorban is megtapasztalunk. Az ősidőkben létfenntartásunk része volt, a túlélést szolgálta (például félelem a vadállatoktól, a tűztől).
Egyes pszichoanalitikusok szerint 6-7-8 hónapos korban érzünk először egyfajta szorongást, félelmet. Mégpedig azért, mert újszülöttként még a paradicsomi egységet, szimbiózist éljük meg édesanyánkkal. Az egységből való kiválás akkor kezdődik, amikor csecsemőként rádöbbenünk elkülönültségünkre, a világtól, édesanyánktól leválasztva éljük meg saját énünket, s egyfajta kozmikus magányérzést.
Ekkor van az az idĹ‘szak, amikor a csecsemĹ‘ sĂrva fakad, ha egyedĂĽl marad a szobában. Ez a fajta fĂ©lelem, szorongás tehát a szeparáciĂłbĂłl, az elkĂĽlönĂĽltsĂ©gbĹ‘l fakad, s minden, ami az egysĂ©g ĂşjrateremtĂ©sĂ©t jelenti - az anya jelenlĂ©te, ölelĂ©se, vagy az Ĺ‘ biztonságát pĂłtlĂł mackĂł, pelenkacsĂĽcsök, cumizás - oldja a szorongást, a fĂ©lelmet.
A pszichológiában a szorongás és a félelem közötti fő különbség, hogy a félelem konkrét tárgyhoz kötődik, a szorongás pedig megfoghatatlan, alaktalan, konkrét tárgy nélküli. Éppen ezért a szorongással nehezebb a lelkünknek mit kezdeni. Ha tárgyiasul, félelemmé alakul, kezelhetőbbé válik. Sok esetben ez játszódik le kisgyerekekben, akik konkrét, fantáziájukban megjelenő dolgoktól félnek.
TermĂ©szetesen a család, a szĂĽlĹ‘k mintáit, Ă©rzĂ©seit tudattalanul átveszik a gyerekek. Érdekes kĂsĂ©rletek utalnak arra, hogy a kisgyerek sokáig közvetlenĂĽl, az Ă©desanyán keresztĂĽl kĂłdolja a világot.
12 hĂłnapos kisbabák környezetĂ©be egy Ăşj tárgyat, sĂpolĂł, sivĂtĂł mozdonyt helyeztek el. A kisgyerekek Ă©desanyjuk arcát figyeltĂ©k. Ha az anya nyugodt maradt, a gyermekek megindultak a mozdony felĂ©, ám ha az Ă©desanya arcán a legcsekĂ©lyebb bizonytalanságot, szemöldökfelrántást Ă©szleltĂ©k, sĂrva fakadtak.
Éppen ezĂ©rt meghatározĂł a fĂ©lelem, a szorongás kialakulása szempontjábĂłl az, hogy milyen a szĂĽlĹ‘knek a világhoz valĂł viszonya. Kedves levĂ©lĂrĂłnk, ön fĂ©l-e valamitĹ‘l, szokott-e szorongani?
A fĂ©lelem más fajtája - Jung elmĂ©lete szerint - alapvetĹ‘en saját negatĂv Ă©rzelmeink, Ă©rtĂ©seink kivetĂtĂ©se a kĂĽlvilágra. A bennĂĽnk levĹ‘ árnyĂ©kvilág, azaz "rossz" jelenik meg a fĂ©lelem tárgyiasult alakjakĂ©nt.
Azt gondolom, hogy egy tĂzĂ©ves kislány fĂ©lelme a sötĂ©tsĂ©gtĹ‘l, az Ă©jszakátĂłl - amikor a kivetĂtĂ©sek, projekciĂłk mĂ©g jobban felerĹ‘södnek - nem kĂłros. A kĂ©rdĂ©s az, hogy hogyan kezelhetĹ‘, csökkenthetĹ‘. SemmikĂ©ppen sem javaslom a szigort, a bĂĽntetĂ©st, a merev elzárkĂłzást.
Sokszor elĂ©g egy halványan világĂtĂł kis fĂ©ny, vagy Ă©ppen a lehetĹ‘sĂ©ge annak, hogy kilĂ©pjen a sötĂ©tbĹ‘l. Fontos az Ăşn. "átmeneti tárgy" jelenlĂ©te - mackĂł, pelenka Ă©s egyebek -, ami az Ă©desanya közelsĂ©gĂ©t jelentheti.
Dr. PiczkĂł Katalin
pszichiáter szakorvos
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 041004)