Bálok évadja



Január 6., Vízkereszt napja. A farsang kezdete.

A farsang szó hallatán megelevenedik a bálok, mulatságok, álarcos felvonulások színes forgataga. A farsang évszázadok óta tartó, minden esztendőben ismétlődő ünnepségsorozatáról egy ismeretlen XVII. századi krónikás a következőképpen vélekedett: "Az ördögnek szánt ünnep ez, az esztendőnek olyan időszaka, amikor az emberi bolondságok elementáris erővel törnek elő. S úgy tetszik, mintha az emberek szégyellnék kicsapongásaikat, ezért rejtik ábrázatukat álorca alá..." Akár így van, akár nem, egy biztos: a farsang elmaradhatatlan "kellékei" a zene és a tánc, melyek nélkül nincs bál, nincs vidámság.

Ritmus és harmónia

"Az emberi természeten kívül egyetlen más élőlény sincs birtokában a testet hangokra mozgató érzés parancsának. Ezt a ringató parancsot ritmusnak nevezzük, s ezt a parancsot, mely a magas és a mély hangok összefonódását kormányozza: harmóniának. Ezek együtt pedig a táncot teremtik meg."
(Platon)

Táncolni jó. Táncolni öröm. Táncolni egészséges. Valószínűleg mindenki átélte már - egyszer biztosan - azt a kellemes érzést, melyet a "boldogsághormonnak" nevezett endorfin váltott ki a szervezetben a mozgás hatására. A tánc testünknek és lelkünknek egyaránt ideális terápia: felgyorsul az anyagcsere, erősödnek a csontok, az izmok akaratlanul is ellazulnak: nem véletlen tehát, hogy a tánc a legősibb gyógyító művészetek egyike.
Táncolni jó. Táncolni öröm, még ha néha verítékes munka is előzi meg. Mert ahhoz, hogy a mozdulatok, a lépések tökéletesek legyenek, bizony sok-sok gyakorlásra van szükség.

Dalotti Tibor, a Botafogó Táncegyüttes vezetője sokat tudna erről mesélni, hiszen nyolc éves kora óta a tánc a mindennapjaihoz tartozik. Családjában senki nem foglalkozott e művészeti ággal, így mikor édesanyja elvitte korcsolyázni, meg sem fordult a fejében, hogy ezzel meghatározza fia további sorsát. Az első tánclépések a jégen "történnek", olyan jól, hogy tízévesen már versenyszerűen jégtáncol. Nem is akárhogyan. Országos bajnokságokat nyer, a válogatott tagja, ám 19 évesen mégis úgy dönt, abbahagyja. Az ok: egyetemi hallgató lesz, s a versenyzés már nem fér az idejébe. Ám a tánc megmarad: mivel a jég megkövetelte a "szárazföldi" táncképzést is, a parketten folytatja. A sikerek itt sem maradnak el. Aztán úgy érzi a másik oldalon is ki kell próbálnia magát. Koreográfiákat készít, s hogy ehhez is érzéke van - többek között ", az is jelzi, hogy ma már a Táncművészeti Főiskolán tanítja a koreografálás elméletét. 
- Jócskán van tapasztalata a tánctanítás területén. Kinek ajánlható ez a mozgásforma, s itt most nem a versenyszerűen űzött táncra gondolok.
- Mindenkinek, nemre, korra való tekintet nélkül tanácsolom: táncoljon. Olyan ősi tevékenység ez, akárcsak az élelemszerzés. Nincs olyan ember, akiben ne lenne meg az igény a harmónikus mozgásra: még a férfiaknál is így van ez, pedig gyakran hallom én is azt a kifogást, hogy a tánc nem nekik való. A páros táncok külön előnye, hogy olyan dolgok is "gyakorolhatók", melyeket kezdünk elfelejteni: ilyen például a másikra való odafigyelés.
- Valóban gyógyíthat-e a tánc?
- Igen. Nem elsősorban a mozgás által kiváltott élettani funkciók gyógyítanak - bár ezek sem elhanyagolhatók ", hanem az a hatás, amit a tánc a lélekkel tesz. Működő terápiás hatása van: számtalan házasság jött létre vagy jött már rendbe felnőtt-tánciskoláimban. Ilyen értelemben egyfajta missziónak is felfogható a tánc: átalakít, formálja, nyitottabbá teszi a személyiséget. A csoportos tánc különösen nagy változásokat idézhet elő. Tucatjával voltak olyan gyermekek a csoportjainkban, akik otthon nem kapták meg azt a melegséget, szeretetet, amire szükségük lett volna, s tánc nélkül - valószínűleg - elkallódnak. Ma egytől egyig sikeres emberek.

A Botafogo Táncegyüttes

A tánccsoport elődje 1986-ban alakult, amely 1989-ben alakult át a mai Botafogo Táncegyüttessé. A csoport három éven belül e műfaj legeredményesebb hazai versenyklubja közé került. Az együttes tagjai a páros versenyeken már sikereket elért, technikailag képzett táncosok. Az 1993-ban megrendezett "Ki Mit Tud?-on aratták első sikereiket a nagyközönség előtt. A táncegyüttes - melynek fő profilját a latintáncok alkotják - pályája azóta is töretlen.

Dr. Szabó László orthopéd-traumatológus 1993 óta tagja a Botafogo Táncegyüttesnek. 
- Anyai kényszer hatására kezdtünk el a bátyámmal tánciskolába járni - idézi fel a nem akarom kezdetet. - Nyolcéves voltam, és egyáltalán nem fűlt a fogam az effajta programokhoz. Aztán négy év múlva már versenyeztem, és jöttek az egyéni sikerek egymás után. Ezután kerültem a táncegyütteshez, s az elmúlt évek rengeteg sikert, élményt adtak. Hat éve dolgozom orvosként, néha nagyon nehéz összeegyeztetni munkámat a tánccal. Sokszor - egy-egy ügyelet után - kialvatlanul, fáradtan megyek edzésre, vagy éppen fellépésre, de amikor táncolni kezdek, minden nyűg elmúlik. Feloldódik a feszültség, csak a zene van és a tánc.

Táncterápia

Amikor pszichiáterek rájöttek arra, hogy a tánc segít azoknak a betegeknek, akik szóban nem tudják elmondani érzéseiket, kifejezni azt, mi bántja őket, a táncot mint terápiás eszközt kezdték el alkalmazni a gyógyításban.
Kultúránkban a tánc örömteli eseményekhez kapcsolódik: esküvőhöz, baráti összejövetelekhez. Ha táncolunk, ezek az események, s az eseményekhez kapcsolódó kellemes hangulat önkéntelenül is felidéződnek. S mindehhez nem kell versenytáncosnak lenni, a lépéseket nem pontozzák. Itt csupán a jobban lét a tét.

- m -

forrás: Patika Tükör - 2006-01-05

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
To prevent automated spam submissions leave this field empty.
Kép CAPTCHA
Kérjük, írja be a képen látható karaktereket, ügyelve a kis- és nagybetűkre.

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×