A kiszámĂthatĂłság nagyban hozzásegĂti az embert, hogy jĂłl Ă©rezze magát a világban, Ăşgy Ă©rezze, minden a helyĂ©n van, "klappolnak a dolgok".
MinĂ©l magasabb fokĂş az az Ă©rzĂ©s, hogy Ă©n magam kontrollálom a törtĂ©nĂ©seket, Ă©letem esemĂ©nyeit, annál magasabbra emelkedhet önbecsĂĽlĂ©sem, önbizalmam, produktivitásom. Ezzel szemben, ha Ăşgy Ă©rzem, kicsĂşszott a kezembĹ‘l az irányĂtás, komfortĂ©rzetem lecsökken, s nem Ă©rzem jĂłl magam a bĹ‘römben.
Olvasói kérdés:
"Észrevettem, hogy 11 Ă©ves kislányom az utĂłbbi idĹ‘ben, naponta több alkalommal, hosszabb idĹ‘t tölt a fĂĽrdĹ‘szobában. BeszĂ©lgetĂ©sĂĽnkkor elmondta, hogy Ăşgy Ă©rzi, sokszor meg kell mosnia a kezĂ©t, mert nem elĂ©g tiszta, s ha ezt megteszi, nem törtĂ©nhet semmi rossz vele. Olvastam, hallottam már az Ăşgynevezett kĂ©nyszerbetegsĂ©grĹ‘l. Nem tudom, hogy ez annak számĂt-e. Mit tehetnĂ©k?"
A szorongást, a kiszolgáltatottság Ă©rzĂ©sĂ©t, a feszĂĽltsĂ©get növeli, ha a világ körĂĽlöttem kusza, bizonytalan, kaotikus, ha Ăşgy Ă©rzem, nem tudom felvenni a ritmust, a felgyorsult tempĂłt. Ilyenkor az ember hajlamos kapaszkodĂłkat keresni, beindulnak vĂ©dekezĹ‘mechanizmusai, amelyek arra szolgálnak, hogy valamelyest helyreállĂtsák a lelki komfortĂ©rzetet.
Az effĂ©le kapaszkodĂłk többfĂ©lĂ©k lehetnek: pĂ©ldául a kĂĽlönfĂ©le vallási, törvĂ©nyes elĹ‘Ărások betartása, az ĂĽnnepek szertartásos megĂĽlĂ©se, a tradĂciĂłkhoz valĂł visszatĂ©rĂ©s, szokásszerű cselekvĂ©sek felerĹ‘södĂ©se, stb. Ami közös bennĂĽk, az az, hogy alkalmazásuk, gyakorlásuk egyfajta vĂ©dettsĂ©get nyĂşjt.
Az ilyen cselekvĂ©sek közĂĽl számos olyan akad, amely teljessĂ©ggel racionális, praktikus: pĂ©ldául azon törvĂ©nyek, elĹ‘Ărások betartása, amelyek vĂ©delmet nyĂşjtanak a betegsĂ©gekkel szemben, vagy akár a tisztálkodási szokásaink.
Az az Ă©rzĂ©s, hogy ha vĂ©ghezviszek bizonyos cselekvĂ©seket, akkor nem törtĂ©nhet bajom, mĂ©lyen gyökerezik a kultĂşránkban. Nem csupán kulturális, vallási szokások emlĂthetĹ‘k itt meg, de saját Ă©letĂĽnkben is megtaláljuk – fĹ‘kĂ©nt a gyermeki gondolkodásban – az effĂ©le cselekvĂ©seket, nĂ©ha jĂłval kevĂ©ssĂ© racionális formában. Mint gyönyörű versĂ©bĹ‘l tudjuk, RadnĂłti MiklĂłs pĂ©ldául egy kĹ‘re lĂ©pett azokon a napokon, amikor nem akart felelni az iskolában.
Az ilyen feszültségoldó cselekedetek mindannyiunknál "énvédő" mechanizmusként működnek. Fogódzót adnak és reményt nyújtanak arra, hogy általuk elkerülhetjük bizonyos kellemetlen események bekövetkeztét. Ezen cselekedetek, cselekedet-sorok időnként egészen irracionális formát is ölthetnek.
Honnan, mikortĂłl számĂt betegsĂ©gnek egy effĂ©le vĂ©dekezĹ‘ cselekedet? Mit tehet a szĂĽlĹ‘, ha gyermekĂ©n Ă©szreveszi e rituálĂ©k meglĂ©tĂ©t? Melyik az a pont, amikor már szakemberhez kell fordulnia?
Mivel ezek a cselekedetek gyakran szorongásra, belsĹ‘ feszĂĽltsĂ©gre utalnak, Ă©rdemes feltárni a hátterĂĽket, kiváltĂł okaikat. Fel kell derĂteni, hogy a szĂĽlĹ‘k, az iskola elvárásai mennyire vannak szinkronban a gyermek kĂ©pessĂ©geivel, szemĂ©lyisĂ©gĂ©vel. Gyakori eset, hogy a tĂşlzott elvárások, a maximalista környezet váltja ki a gyermekbĹ‘l ezeket a vĂ©dekezĹ‘ reakciĂłkat.
Fontos annak is utánajárni, mennyi ideje állnak fenn ezek a rituálék. Ez azért is érdekes, mivel gyermekkorban – még egészséges személyiségű kisgyermekek esetében is – kialakulhatnak időnként bizonyos hasonló cselekedetsorok.
További fontos szempontot jelent, hogy a rituálĂ©k mennyi idĹ‘t vesznek el az Ĺ‘ket gyakorlĂł szemĂ©ly Ă©letĂ©bĹ‘l, nehezĂtik-e mindennapos Ă©letvitelĂ©t, befolyásolják-e Ă©letmĂłdját.
A feszĂĽltsĂ©g, a szorongás hátterĂ©t meghitt beszĂ©lgetĂ©sek során lehet tisztázni, ezĂ©rt mindenkĂ©ppen azt javaslom, igyekezzenek alkalmat teremteni ilyen nyĂlt, Ĺ‘szinte, elfogadĂł lĂ©gkörű beszĂ©lgetĂ©sekre.
Az olvasó kérdésére válaszolva azt mondhatom, ajánlatos szakemberhez fordulni, ha a feszültség hátterét nem sikerül megnyugtatóan feltárni, ha a rituálék huzamosabb ideje fennállnak, befolyásolják gyermeke életvitelét, időrablóak, akadályozzák a család mindennapos életét.
A kényszergondolat vagy cselekvés orvosi kritériumai
KĂ©nyszergondolat megállapĂtásához az alábbi nĂ©gy pont egyĂĽttes teljesĂĽlĂ©se szĂĽksĂ©ges:
- Visszatérő és tartós gondolatok, késztetések, amelyeket a személy időnként annyira kényszerűnek és alkalmatlannak él meg, hogy az észrevehető szorongást vagy szenvedést okoz.
- A gondolatok, késztetések nem egyszerűen az élet reális problémáival kapcsolatos túlzott aggodalmak megnyilvánulásai.
- A személy igyekszik ezeket a gondolatokat, késztetéseket vagy képzeteket elnyomni.
- A személy felismeri, hogy a késztetések vagy képzetek saját pszichéjének termékei.
KĂ©nyszercselekvĂ©s megállapĂtásához az alábbiak meglĂ©te szĂĽksĂ©ges:
- RepetitĂv magatartásformák vagy gondolati folyamatok, amelyeket mereven alkalmazott szabályok szerint vĂ©gez.
- CĂ©lja a szenvedĂ©s megelĹ‘zĂ©se, csökkentĂ©se, vagy valamilyen rettegett esemĂ©ny bekövetkezĂ©sĂ©nek elhárĂtása.
- Lefolyásának bizonyos pontján a személy felismeri, hogy a kényszerek túlzottak vagy ésszerűtlenek (gyermekekre nem jellemző).
- A kényszerek észrevehető szenvedést okoznak, időigényesek, kihatnak a szokványos napi tevékenységre.
- A zavar nem tulajdonĂthatĂł valamely szervezetbe juttatott szernek.
Dr. PiczkĂł Katalin
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 030604)