kényszermozgás

[gac]

Levelek és válaszok

Tisztelt Szerkesztőség!

Észrevettem, hogy 11 éves kislányom az utóbbi időben, naponta több alkalommal, hosszabb időt tölt a fürdőszobában. Beszélgetésünkkor elmondta, hogy úgy érzi, sokszor meg kell mosnia a kezét, mert nem elég tiszta, s ha ezt megteszi, nem történhet semmi rossz vele.
Olvastam, hallottam már az úgynevezett kényszerbetegségről. Nem tudom, hogy ez annak számít-e.
Mit tehetnék?

Kedves Olvasónk!

Vannak olyan betegségek, amelyek előtt a biológusok, immunológusok, járványtani szakemberek, genetikusok, gyakorló orvosok egyaránt értetlenül állnak. Ennek nemcsak az az oka, hogy bizonyos betegségek igen változatos formákban jelennek meg, azaz ahogy mondani szokták, "ahány beteg, annyi tünet", hanem az is, hogy az ilyen rejtélyes eredetű kórok kiváltó okára, okaira, mind ez idáig nem sikerült a kutatóknak "rátalálniuk". Márpedig mindaddig, míg egy testi vagy akár lelki kór eredete ismeretlen, a megelőzéséhez, gyógyításához szükséges patikaszert, védőoltást sem sikerül kifejleszteni, majd iparszerűen előállítani.

DEFINÍCIÓ

A depresszió a kedélybetegségek egyik formája, amely állandó szomorúsággal, az érdeklődés csökkenésével, reményvesztettség érzéssel jár együtt. Ezek a tünetek átmenetileg mindannyiunknál előfordulnak, az állapot akkor kóros és akkor tartható betegségnek, ha a panaszok ill. tünetek több, mint 2 hétig tartósan fennállnak. Az utóbbi két évtized pszichiátriai kutatásai által, az úgynevezett biológiai pszichiátria térhódításával vált elfogadottá, hogy a depresszió nem kizárólag lelki okokra vezethető vissza, hanem abban döntő szerepet játszanak biológiai tényezők is.

Vitustánc (műv. illusztráció)Az amerikai sorozat forgatókönyvének írói és szakértői újra kitettek magukért. House „Tizenhármasának” ugyanis olyan betegséget találtak ki, amely lehetőséget teremt a történet csűrés-csavarására, segítve a dramaturgiai elemek epizódokon átívelő becsempészését.

A Huntington-kór genetikai eredetű, de ismeretlen okú, nevét George Huntington (1850-1916) amerikai orvos után kapta, de méltányosabban járunk el, ha Lund–Huntington kórnak nevezzük, hiszen Johan Christian Lund norvég orvos már akkor leírta ezt a betegséget, amikor Huntingtonnak – tízéves kisfiúként – az orvoslás még nem volt érdeklődésének homlokterében. A német Wilhelm Heinrich Erb viszont már húszéves volt, néhány évvel később pedig már neurológus, és szintén foglalkozott a ritka betegséggel. Az ő tiszteletére – itt-ott, főként a szakirodalomban – Erb-féle vitustáncnak (chorea) is nevezik.

Néhány szó az önértékelésről...

A szerénység rendkívül vonzó tulajdonság. Korán megtanuljuk, hogy hencegni, "felvágni" csúnya dolog. Mosolygunk, vagy bosszankodunk, ha valaki "fennhordja az orrát. "De mi történik, ha átesünk a ló túlsó oldalára? Amikor valós értékeinket sem vesszük észre, illetve nem ismerjük el, még magunk előtt sem.

Mitől függ, hogy valaki öntelt emberré válik, vagy királyfiként is csúf békának hiszi magát?

Az önértékelés nem genetikailag meghatározott része a lelki működéseknek, hanem egy tanulási folyamat során alakul ki. S hogy mikor kezdődik ez a tanulás?

A szindróma névadója: Georges Gilles de la Tourette, francia orvos (1857-1904)A tünetegyüttes a többnyire ártalmatlan és átmeneti, a modern kor felnövekvő nemzedékeiben jelentős arányban megjelenő kisebb akaratlan mozgások, izomrángások, az ún. tic-ek komplex megnyilvánulása, mely a motoros összetevőkön kívül legtöbbször valamilyen kényszeres hangadással is jár.
Míg megnyilvánulásuk tekintetében a lelki alkattól is függő, a zaklatott életmód, az egymásra figyelés korlátai, a feldolgozandó ingertömeg, a megfelelési kényszer és sok más további stresszfaktor által kiváltott közönséges tic-ek mentálhigiéniai eszközökkel, a dolgok normális mederbe terelésével, megfelelő fizikai aktivitással, kiegyensúlyozott étrenddel, némi magnéziummal, B-vitaminokkal és enyhe nyugtatókkal (pl. citromfű-teával) előnyösen befolyásolhatóak, addig a Tourette-szindrómával küszködők kezelése különös kihívást jelent a neurológia és pszichiátria határán is jártas szakembereknek.

Bizonyára csak kevesen tudnának felelni arra a kérdésre, mi az, ami közös Nagy Sándorban, Julius Caesarban, Dosztojevszkijben, Van Goghban és Raszputyinban.

Feliratkozás kényszermozgás csatornájára

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×