Magyarországon a rosszindulatú daganatos megbetegedések halálozási aránya rendkívül kedvezőtlen, a szív- és keringésirendszer eredetű halálokok mögött a második helyet foglalja el, kb. 25 százalékos gyakorisággal.
A nagy európai, illetve nemzetközi halálozási felmérésekben férfiaknál az első, nőknél pedig a második helyen állunk. Sorozatunkban bemutatjuk a betegséggel kapcsolatos alapvető tudnivalókat, majd a Magyarországon leggyakoribb daganattípusokról és a megelőzési, szűrési lehetőségekről olvashatnak.
Az emlőrák a nőknél leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganat, de igen ritkán férfiakban is megjelenhet. Halálozási arányát tekintve a tüdőrák mögött a második helyen áll.
Az emlőráknál – csakúgy, mint a legtöbb tumornál – is igaz az a megállapítás, hogy a terápia eredménye annál hatékonyabb, minél kisebb az elpusztítandó daganat tömege, azaz minél korábbi stádiumban ismerik fel a betegséget. Éppen ezért fontos, hogy minél hamarabb orvoshoz forduljon mindenki, aki az emlőben csomót tapint. Az emlődaganatok több mint 80 százaléka nem rákos, de ezt csak a szövettani vizsgálat döntheti el. Minden elváltozást meg kell mutatni szakembernek.
Az emlőrákok túlnyomó többsége az emlőmirigyek kivezető járatai, a tejutak (duktuszok) hámbéléséből indul ki, ezért ezeket duktális daganatoknak nevezik. Az emlőrákok kisebbik hányada az emlőmirigyek hámbéléséből ered, ezeket lobuláris karcinómának nevezik.
Az emlőrák legtöbbször fájdalmatlan elváltozás képében, véletlenszerű leletként jelenik meg. Megjelenését tekintve lehet egyszeres göb, de bizonyos ritkább fajtáiban a gyorsabb növekedésből eredően az emlő csaknem egészét érintő beszűrtség látható.
A daganatot nemegyszer kisebb-nagyobb sérülést követően fedezi fel a beteg, és a sérüléssel okozati összefüggést gondol. Általában ez nem állja meg a helyét, csupán arról van szó, hogy a sérülés miatt a beteg áttapintja emlőjét, és így észleli a már régebben kezdődő betegséget.
Az emlőrák előfordulásának kockázata az életkor előrehaladtával nő. Az összes emlődaganat több mint 80 százalékát 50 éves kor felett diagnosztizálják. Az előfordulás gyakoriságának növekedése azonban már a 30. életév után megkezdődik.
Ismertek egyéb kockázatfokozó faktorok is, mint például a korán jelentkező menstruációs vérzés, a vérzés késői elmaradása (késői menopauza) és a gyermektelenség. Nagyobb kockázatot jelent, ha a szűrővizsgálat során valakinél nem találtak rákos sejteket, de bizonyos még nem rákos, kóros elváltozásokat igen.
Annak a nőnek az esetében, akinek nagyanyjának, anyjának vagy nővérének emlőrákja volt, lényegesen megnő az emlőrák kialakulásának kockázata. Még nagyobb a kockázat, amennyiben a rokonok esetében a menopauza elott alakult ki az emlőrák. Normál női populációban az emlőrák kialakulásának kockázata 6 százalék. Ez az arány már 9 százalék, amennyiben egy női ági rokonnál kimutatták a mellrákot, 16 százalék, amennyiben két rokonnál, és 27 százalék, ha három rokon betegedett meg.
A legújabb vizsgálati eredmények alapján a menopauza után hosszú időn keresztül folytatott ún. kombinált hormonpótlás (ösztrogén és progeszteron együttes alkalmazása) megduplázza az emlőrák kialakulásának kockázatát. Ajánlatos tehát az ilyen jellegű kezelésben részesülő hölgyek számára, hogy orvosukkal beszéljék meg a terápia előnyeinek és kockázatának viszonyát, illetve fokozottan figyeljenek a rendszeres ellenőrző vizsgálatok betartására.
Az emlőrákról további információkat olvashatnak a daganatok.hu – őszintén a daganatos betegségekrol című honlapon. A betegtájékoztató és ismeretterjesztő jellegű, kifejezetten laikusoknak szóló oldalak létrehozásának alapvető célja, hogy egy helyről elérhető, friss és aktuális információkat nyújtson mindenről, ami a daganatos betegségekkel kapcsolatos.
forrás: archívum
(Patika Tükör – 040401)
