Nemiségünk – Szerelmes szerepek

Egy kínai közmondás szerint a házasságok fő baja az, hogy nem a végén kezdődnek, mert ha így lenne, akkor a legtöbb nász soha nem jött volna létre.

Nemiségünk egész életünket meghatározza. A baba születésekor az anya első kérdése: fiú vagy lány a gyerek? A nemiség nemcsak biológiailag kötött, hanem a különböző normák, szabályok és elvárások miatt a társadalmi szerepekben is meghatározott. Koronként és kultúránként eltérő pszichés nemi magatartást tartottak kívánatosan nőiesnek, illetve férfiasnak. Ezeket az írott és íratlan szabályokat a neveltetésünk, a családi és a környezeti hatásokkal sajátítjuk el. A biológiai és társadalmi létünkből adódó tulajdonságainkat, magatartás mintáinkat kamaszkorunkra nemi azonosságtudatként rögzítjük, személyiségünk, önértékelésünk részévé tesszük.

Napjaink asszonyának nemcsak női vonzerejére, hanem a feleség, az anya, a dolgozó nő szerepére is szüksége van, melyhez a pszichés rugalmasság és teherbírás nélkülözhetetlen kellék. De a női lét csak a másik nemhez való harmonikus kapcsolat által lesz tökéletes, és e harmónia őrzése a legnehezebb női feladat. Noha a kapcsolat mindig kétszereplős, ám a játékban a nő kezében van a "karmesteri pálca".

A fiúknak megmondják, hogyan viselkedjenek a lányokkal, miként figyeljenek rájuk, de a "gyengébbik nemnek" a "teremtés koronáival" való törődést nem okítják. A háziasszonyi szerepre meg az anyaságra viszont tényleg felkészítik őket. Csakhogy a feleségszerepet a férjjel való törődéssel azonosítják, s nem törődnek azzal, hogy a férfiak zöme nem a tiszta ruháért, a jó kosztért választ asszonyt, hanem a rá figyelő, neki szép leányt veszi el, azt, aki mellett férfinak érezheti magát.

Akár tiltakoznak, akár nem az "erősebb nem képviselői", igazából a nőkön múlik, hogy milyen az otthon légköre, hangulata. Az anyuka által kényeztetett fiúcska megszokta, hogy a mama mindenben a kedvét keresi, majd férfiként ugyanezt várja el a feleségétől is. Amíg tart a szerelem, nincs gond, megkapja mindazt, amire vágyik. De csak addig, amíg a világra nem jön az utód, akit az anyja hevesebben dédelget, mint ahogyan egykoron szerelmes párjával tette. Íme ismét egy, a nő által alakított másik szerep. Mi lesz az addig agyonbabusgatott férjjel? Jól jár, ha a nőben lévő töméntelen szeretet morzsáiból csipegethet. Van igazság abban a népi bölcsességben, hogy az apa gyakorta féltékeny a gyermekére. A szegény férj ezért nem ítélhető el, hiszen az imádott, érte rajongó nő érzelmeit már másnak adja. Azért az igazsághoz tartozik, hogy szerencsére sokaknál az anyaság a férfi-nő kapcsolatnak nem gátja, inkább kovásza.

A házasságokban gyakori, hogy a gyermek születése az addig harmonikus szexuális életet is felborítja. A nő a korábbiaknál elfoglaltabb, anyaként sokat szorong a kicsi miatt. A végeredmény pedig az, hogy a baba a házastársi ágyban "landol", a férj meg ettől férfiként befuccsol. A nő természetesen ezzel alapvető hibát követ el, hiszen normális esetben a gyermek - egyebek között - a házasságot csak erősíti, nem szétzülleszti. Normális esetben az anyaság nem zavarhatja meg a női szerepet, hiszen a kicsinek az apja is kell.

Sokan állítják, hogy a nők szexuális élete érzékenyebb, mint az ellenkező neműeké. Csakhogy ez nem igaz, hiszen a férfiak is nagyon érzékenyek, csak másként. A nők a másik nemnél jobban vágynak a gyöngédségre, a mindennapok hangulatában is ennek örülnének. A férfiak viszont ugyanezt az ágyban szeretnék megkapni. Ha semmi, vagy csak kevés szeretet adatik meg nekik a szerelmeskedés során, fizikailag ugyan kielégülnek, mégis örökké a szexre gondolnak. Közben maguk kevés ötlettel gazdagítják a szerelmi csatározást, így nem csoda, ha a társuk kielégítetlen marad. A nők szexuális kielégülése elsősorban érzelmeik függvénye. Elengedettségüket sok minden befolyásolhatja, mint például a pár közötti harmónia, vagy - ki gondolná - a menstruációs ciklus, stb. Sokaknál a menzeszt követően csökken a libidó, ugyanakkor nő a késztetettség a középidőben. Mindkettő a kielégülést befolyásoló tényező.

Döbbenetes tévhit, ami sokakat korán impotenssé tesz, nőket meg elhanyagolttá, hogy a nemi élet az ifjúságnak jár, negyvenen túl a szex nem illik, nem való, felesleges időpocsékolás. Annyira beivódott ez a köztudatba, hogy sokan abbahagyják a szerelmeskedést, pedig a párjuk még igencsak akarja. Micsoda ostobaság! A nők például éppen a klimax táján igénylik, vágyják a harmonikus, gyöngéd csatározást. A férfiak - bármennyire is tagadják - a klimax őket is utoléri, a kínjait nem kerülhetik el. Az ezzel járó "férfiasságvesztés" önértékelési zavarokhoz vezet.

Hihetetlenül nehéz megöregedi és tudomásul venni, hogy oda az ifjúság, a vonzerő, a csáberő. Mulandóságunkkal szembesülni, nos ez csaknem elviselhetetlen. De ha van társunk, belső harmóniánk és egyensúlyunk, akkor kevéssé fájdalmas, akkor sérülések nélkül lehetséges...

Krasznai Éva

forrás: archívum
(Patika Tükör – 000101)