– Doktor úr! Ugye, felébredek az altatásból?
– Legyen csak nyugodt, jó kezekben lesz. Vigyázunk magára!
A műtĹ‘lámpa hideg fĂ©nye elvakĂtotta a szemĂ©t. A műtĂ©t elĹ‘tt kapott nyugtatĂł injekciĂł okozta jĂłtĂ©kony kábulattĂłl Ă©rzĂ©kei eltompultak. De az orvos arcát rejtĹ‘ műtĹ‘maszktĂłl egyĂ©bkĂ©nt sem láthatta a doktor szája sarkának aprĂł, alig Ă©szrevehetĹ‘, ideges rándulását Ă©s szemĂ©nek hamis villanását. Ha elnehezĂĽlĹ‘ szempilláit ki tudta volna mĂ©g nyitni, amikor a fekete, gumiszagĂş altatĂłmaszkot az arcára helyeztĂ©k, láthatta volna mĂ©g, amint az altatĂłorvos Ă©szrevĂ©tlenĂĽl balra tekeri az Ă©ltetĹ‘ oxigĂ©nt adĂł gázcsapot, Ă©s a kelletĂ©nĂ©l magasabbra állĂtja a tĂĽdĹ‘be áramlĂł altatĂłgáz mennyisĂ©gĂ©t. Elaludt...
Alig van olyan orvoskrimi, amelyben a klasszikusnak számĂtĂł KĂłma Ăłta ne játszĂłdna le valamilyen hasonlĂł törtĂ©net az elsĹ‘ lapok valamelyikĂ©n. A gonosz, pĂ©nzĂ©hes, a szakma által mĂ©ltánytalanul, nem kellĹ‘en elismert, vagy fĹ‘nöke által fĂ©ltĂ©kenyen háttĂ©rbe szorĂtott sebĂ©sz, kutatĂłorvos, belgyĂłgyász vagy kĂłrboncnok ravaszabbnál ravaszabb trĂĽkköket talál ki a kĂłrházba, műtĂ©tre, vagy csak vĂ©rvĂ©telre kerĂĽlĹ‘ betegek elpusztĂtására.
Többtucatnyi áldozat után kezd egyáltalán feltűnni valakinek – általában egy kezdő orvosgyakornoknak, orvostanhallgatónak vagy kutatóorvosnak – hogy a több ezer ágyas megyei kórház hullaházában feltűnően sok az általában 178 cm magas, szőke, 28 éves, banális megfázással kórházba került, majd elhunyt csinos nő. Ezt követően indul meg a magányos nyomozás a titokzatos kór vagy annak terjesztője ellen.
Megnyugodhatunk, az utolsó oldalakra tisztázódik az első laptól kezdve szimpatikus, de válófélben lévő doktor alibije. És nem csak elnyeri a gyönyörű asszisztense kegyeit, hanem le is leplezi a sátáni összeesküvés minden résztvevőjét. Teszi mindezt az után, hogy jó néhány életveszélyes helyzetből kivágta magát és szeretőjét..
De mindez eltörpĂĽl azok mellett az izgalmak mellett, amelyek valamelyik bostoni, washingtoni vagy philadelphiai kĂłrház sĂĽrgĹ‘ssĂ©gi betegfelvĂ©teli osztályán, műtĹ‘jĂ©ben, folyosĂłján zajlanak le percek alatt a szemĂĽnk elĹ‘tt, a televĂziĂł kĂ©pernyĹ‘jĂ©n. Literszámra öntik a betegekbe a nullás, Rh-negatĂv vĂ©rt, a mentĹ‘autĂłbĂłl lĂ©lekszakadva kirontĂł mentĹ‘sök zihálva ontják magukbĂłl a sĂ©rĂĽlt adatait, miközben a betegszállĂtĂł kocsi mellett rohanĂł nĹ‘vĂ©r már a balesetet szenvedett friss vĂ©rkĂ©pĂ©nek Ă©s káliumszintjĂ©nek ismeretĂ©ben biztatja az Ă©pp odarohanĂł doktort, hogy a beteg Ă©letĂ©t már csak a nyitott mellkas mellett vĂ©gzett szĂvmasszázs mentheti meg.
A jĂłl szervezett egĂ©szsĂ©gĂĽgy látványa ámulatba ejti a tátott szájĂş tĂ©vĂ©nĂ©zĹ‘t: Ăgy is lehet gyĂłgyĂtani? Esetleg az a gondolat is felmerĂĽl benne, hogy nemcsak lehet, hanem egyenest Ăgy kell ezt csinálni! Pillanatok alatt diagnosztizálva a legritkább kĂłrkĂ©peket, nyakkendĹ‘ben műtĹ‘asztal mellĂ© ugrani, mellkast nyitni, hasba nyĂşlni, Ă©letet menteni..
Ehhez képest a saját kórházainkban szinte nem történik semmi. A sebész besétál a műtőbe, nyugodtan bemosakszik a tervezett műtéthez, nem zökkenti ki nyugalmából az sem, ha egy-két akut műtét fenekestől felforgatja az eltervezett egész napos programját. A vizitek között fél tucat új beteg várja az osztályon, ugyanannyi hazamenővel, és az előző napi operált betegek kötözésével. Megbirkózik a feladattal, és a szükséges adminisztrációs terhekkel, majd rendel néhány órát a szakrendelőben, az ambulancián.
Nem rohangál szikĂ©vel a hĂłna alatt, tűvel Ă©s cĂ©rnával a zsebĂ©ben. Mindössze folyamatosan dolgozik, akár Ăşgy is, hogy az elĹ‘zĹ‘ Ă©jszakát vĂ©gig a műtĹ‘asztal mellett töltötte, mĂ©g ha nem is a filmekben látott fergeteges felfordulás közepette. Azon általában csak jĂłt mosolyog. Nem is hiszem, hogy bármelyikĂĽnk is a filmen megálmodott körĂĽlmĂ©nyek közĂ© kĂvánkozna. Ezalatt persze nem a műszerezettsĂ©g Ă©rtendĹ‘.
És ha az esti viziten a másnapi műtétre váró beteg leteszi a kezéből az orvosi krimit, és azt kérdezi:
– Doktor úr! Ugye felébredek az altatásból? – csak annyit mondunk, szájzugrándulás és hamis szemcsillanás nélkül: – Legyen csak nyugodt, jó kezekben lesz. Vigyázunk magára!
Dr. Kökény Zoltán
forrás: archĂvum
(Patika Tükör)