A fájdalom univerzális jelenség. Az, hogy milyen erősnek érezzük, miként reagálunk rá, mennyire tűrjük azt, az biológiai, pszichológiai alkatunktól és kulturális neveltetésünktől függ. Gondoljunk csak a szöges ágyon fekvő fakírokra, a parázson táncot járókra vagy a vallási okból magukat keresztre feszíttetőkre. A korábbi fájdalmas sérülésekkel, betegségekkel kapcsolatos emlékeink is befolyásolhatják a fájdalommal szembeni érzékenységünket.
Ha a fájdalom a sérülés vagy a betegség várható gyógyulási idején túl is fennáll, akkor krónikus állapot kialakulásáról beszélhetünk.
A baleset vagy betegség következtében amputáción átesettek többségét fantomfájdalmak kínozzák. Az elveszített végtag helyén úgy érzik a betegek a sokszor rohamszerűen fellépő fájdalmat, mintha az még ténylegesen létezne. A hiányzó kar vagy láb fájdalomérzékenységét az agy téves alkalmazkodása, illetve az alkalmazkodás elmaradása okozza.A fájdalomcsillapító gyógyszerek használata a mellékhatásaik miatt gyakran ellenjavalltak, ráadásul ez a látszólag forrása nélkül maradt, hasogató fájdalom nehezen csillapítható, megszüntetése nehezebben érhető el.
