Sebgyógyulás

A bőrön ejtett sebek gyógyulásának folyamata több tényezőtől függ. Ha a seb szélei élesek (leggyakrabban műtéti metszés kapcsán), valamint roncsolt, elpusztult, ill. fertőzött szövetrészek nincsenek, akkor elsődleges sebgyógyulásról beszélünk. Ilyenkor az összefekvő sebszélek között kötőszövetes hidak alakulnak ki, melyek azokat összetapasztják, így alakul ki a heg, melyen hámborítás jön létre.

Roncsolt, szennyezett sebek esetén a gyógyulás jóval nehezebb (másodlagos sebgyógyulás). A fertőzött szövetrészek ellen a szervezet védekezni kényszerül, a fehérvérsejtek (falósejtek) ezeket eltávolítják (genny). A seb alapján ún. sarjszövet jön létre, ha a sebszélek nem fekszenek egymásra, a gyógyulás elhúzódóbb és fájdalmasabb. A sebszélek között található szennyeződések sebészi eltávolítása, a roncsolt részek kimetszése, szükség esetén antibiotikum adása a gyógyulást gyorsítja.

Keloidról beszélünk, amikor a hegesedés során kóros kötőszövet-burjánzás jön létre. Ebben az esetben a kóros bőrheg a bőr felszínéről kiemelkedik, ami elsősorban esztétikai szempontból zavaró, bár néha fájdalmas is lehet. Oka ismeretlen, erre hajlamos egyéneknél a nem feltétlenül szükséges műtéteket (plasztikai beavatkozások) kerülni ajánlatos. A keloid eltávolítása sebészi úton, lézerrel lehetséges.

Dr. Igaz Iván