Hányszor fordult már elő mindannyiunkkal, hogy este, a zuhanyozáshoz készülődve vettünk észre a combunkon egy kékeslila foltot.
Kicsit érzékeny ugyan, de nem is emlékszünk rá, hogy mikor és hol ütöttük be. Néha pedig kisebb-nagyobb pörköket találunk a bőrünkön, esetleg tisztán vagy gennyesen váladékozó sebeket.
Kukkantsunk kicsit felszín alá, vajon milyen folyamatok zajlanak a mélyben?
Az érpályában keringő vér közel felét az úgynevezett alakos elemek teszik ki, vagyis a vörös- és fehérvérsejtek, valamint a vérlemezkék. A vörösvértestek oxigénszállításra specializálódtak, az oxigént a hemoglobinnak nevezett, vastartalmú fehérje köti meg. Ez a vegyület, a vérfesték adja a vér színét. Az oxigéndús vér élénkvörös, az oxigényszegény pedig sötétbordó, sötétlila.
Ha az érpálya valahol megsérül – legyen az éles eszköztől eredő vágás, vagy tompa tárgytól származó ütés – a vér a nagyobb erekből és a kicsiny hajszálerekből a külvilágba és a szövetek közé jut. A szövetek közé kerülő, lapszerint terjedő folt a véraláfutás, de ha a nagyobb mennyiségű vér a szövetrétegeket szétválasztja egymástól, és egy üreget képez magának, amelyben meggyűlik és megalvad, akkor vérömleny jön létre.
A vérömleny először megalvad, majd napokkal később újból elfolyósodik és a nyirokutakon keresztül elkezd felszívódni. Ilyenkor azt láthatjuk, hogy a sérülés helyén kezdetben kialakult púp, duzzanat körül lilás folt kezd terjedni. Idővel, a véraláfutás, a felszívódóban lévő vérömleny körül a szövetek lilás színe megváltozik. Barnásvörössé, zöldessé, majd sárgás színűvé válik a folt. Ennek oka, hogy miközben a vérfesték lebomlik, a kémiai átalakulás során különböző színű vegyületek keletkeznek belőle.
A combon az észrevétlenül kialakult ujjbegynyi lila folt 4-5 nap alatt nyomtalanul eltűnik. A szövetek közt mélyen – például egy fenékreesést követően – kialakult nagyobb vérömleny felszívódása akár heteket is igénybe vehet. Jegeléssel, hidegvizes borogatással, kenőcsökkel nemcsak a fájdalmat csökkenthejük, de a folt felszívódását is meggyorsíthatjuk.
A pörk nem más, mint a sebfelületen beszáradt sebváladék. Nevezik varnak is. Gyakori a horzsolások, kisebb sérülések után. A sebváladék szövetnedveket, élő és elhalt szöveti sejteket, fehérvérsejteket és baktériumokat, esetleg szennyeződéseket tartalmaz. A pörk alatti sebgyógyulás jól ismert, élettani folyamat. A pörk védi a sebet a külső – főként mechanikai – behatásoktól. Alatta a hám gyorsabban, könnyebben rákúszik a sebfelületre, és begyógyítja azt.
Az a pörk, ami alatt a hámosodás megindult, könnyedén leválasztható vagy leválik magától is. Alatta friss, malacrózsaszín, gyöngyházfénnyel csillogó új hám lapul.
Ugyanakkor a pörk gátolhatja a seb öntisztulását. Ilyenkor a var alatt genny gyűlik fel, a seb, és rajta a pörk környéke gyulladt, pirosas színű. A pörköt leválasztva, alóla gennyes váladék ürül. A genny – sűrű, sárgás színű, bűzös váladék – elhalt szöveteket, élő és elpusztult fehérvérsejteket és ugyancsak élő és elpusztult baktériumokat tartalmaz. A fehérvérsejtek nemcsak kémiai anyagokkal, erős oxidálószerekkel és ellenanyagokkal küzdenek a fertőző kórokozókkal szemben, hanem szemtől-szembe, életre-halálra menő öldöklő közelharcot is vívnak velük.
Éppen a gennyedés veszélye miatt nem helyes a friss, fertőzöttnek minősíthető sebekre sebhintőport szórni, mert az, a sebváladékkal keveredve kemény kéreggé szilárdul a seb felületén. A sebeket elsősegélyként vagy otthon inkább jódot, jódvegyületet vagy hidrogénperoxidot tartalmazó fertőtlenítőszerekkel mossuk le.
Dr. Kökény Zoltán
forrás: archívum
(Patika Tükör – 060401)
